A nyolcvan Tóra és az izraeli mosávok különleges története.
Izrael szövetkezeti falvai, a mosávok, a modern kori cionizmus különleges közösségei. Míg a világi mosávok elsősorban gazdasági célok mentén szerveződtek, addig a vallásos településeknek a hit és a hagyomány megtartása volt a legfontosabb céljuk. Egy izraeli rabbi felismerte, hogy sok vallásos mosávnak nincs elegendő tóratekercse, így különleges küldetésre indult Amerikába. Útja során nemcsak elhagyott zsinagógákból gyűjtött be nyolcvan Tórát, hanem találkozott a Lubavicsi Rebbével is, akinek támogatása kulcsszerepet játszott a küldetés sikerében.
Izraelben kétféle mosáv, azaz szövetkezeti falu van: világi és vallásos. A világiak teszik ki a mosávok kisebb részét, ezeket még Izrael megalapítása előtt hozták létre. A szövetkezeti falvak nagy többségét azonban vallásos zsidók alapították, akik elsősorban Magyarországról, Romániából és különböző arab országokból érkeztek Izraelbe 1948 után.
Menáchem Hákohén rabbi és a Tóra
Sok éven át szolgáltam a mosáv mozgalom rabbijaként. Abban az időben a legnagyobb különbség az volt a kétféle településtípus között, hogy a vallásos mosávoknak nem volt pénzük, de voltak zsinagógáik és tóratekercseik, a nem vallásos mosávoknak pedig pénzük volt ugyan, de nem igen voltak zsinagógáik és tóratekercseik. 1960-ban ezért Amerikába utaztam, ahol számos elhagyatott zsinagóga volt. Összegyűjtöttem a már nem használatos Tóráikat és elvittem az izraeli mosávoknak. Ebben az időben egyébként két másik feladatköröm is volt: dolgoztam a szakszervezetnek is és szerkesztettem a hadsereg rabbinátusának lapját, mely Máchánájim címmel jelent meg.
[…] csupán néhány órával az érkezésem után, hajnali fél háromkor már a Rebbe előtt álltam.
Észrevettem, hogy az íróasztalán a Máchánájim húsz-harminc lapszáma fekszik, és több példány lapjai közé apró, fehér cédulák vannak tűzve. Szerkesztőként átalakítottam a magazint egy hetente megjelenő, vékonyka újságból egy terjedelmes havilappá, mely több mint száz oldalból állt, tele képekkel és az ünnepekről és más témákról szóló cikkekkel.
A fontos Rebbe tanácsai
A Rebbe elismerően szólt a lap terjedelméről és a cikkeket jegyző neves újságírókról, de felhívta a figyelmemet arra, hogy nem szabad teret engedni a hagyományos zsidó értékeket megkérdőjelező írásoknak. Megjegyezte azt is, hogy írhatnánk többet a hadseregben zajló vallási életről, bár én jobban szerettem a zsidó eszmékről írni, mint tudósítani a különböző eseményekről.
Sok kérdést tett fel a lappal kapcsolatban: Mire gondolt, amikor ezt meg ezt írta? Hol találta ezt a fényképet? Miért közölték le azt a cikket? Volt egy olyan személy – nem szeretném megnevezni –, akiről azt mondta a Rebbe, hogy jobb lett volna semmit sem írni róla. Érdeklődtem, hogy miért nem, mire a Rebbe visszakérdezett: „Figyelmesen elolvasta azt a cikket?” Amikor azt feleltem, hogy igen, a Rebbe újabb kérdést tett fel: „És mindent helyénvalónak talált?”. Erre is igennel feleltem, mire a Rebbe így zárta le a témát: „Ha így fogja fel a dolgot, akkor rendben van”.
Miután egy órát eltöltöttünk a magazin elemzésével, a Rebbe megkérdezte, hogy mi járatban vagyok Amerikában. Amikor elmondtam, hogy a mosávok tóratekercsei ügyében, a Rebbe megnyomott egy gombot az íróasztalán, mire bejött a titkára, Hodakov rabbi. „Küldje be Yudelt” – adta ki az utasítást a Rebbe.
Az első négy Tóra
Néhány perc múlva megjelent a másik titkára, Yehuda Krinsky rabbi. Neki a következőt mondta a Rebbe: „Adjon Menáchemnek négy tóratekercset”. Ezután hozzám fordult: „Remélem, kezdetnek jó lesz”. Ez volt az első négy Tóra abból a nyolcvanból, amit Amerikából Izraelbe vittem. Ezután megkérdeztem a Rebbét, hogy közzétehetem-e azt, hogy ő az adományozó.
„Amit nem teszek nyilvánosan, olyat nem teszek a magánéletemben sem. És amit nem teszek a magánéletemben, olyat nem teszek nyilvánosan sem. Így tehát ez a dolog sem titkos. De arról önnek kell dönteni, hogy megéri-e közzétenni, mert ha az emberek meghallják, hogy tóratekercseket adományoztam önnek, akkor – bár egyesek számára ez inspirációt jelent majd –, mások úgy dönthetnek, hogy ez esetben nem nyújtanak támogatást” – felelte.
A történet a Gut Sábeszben jelent meg.
