1941-ben születtem New York-ban, egy lubavicsi családban. Kilenc-tíz éves voltam, amikor az előző rebbe, Joszef Jicchák Schneersohn rabbi elhunyt, és Menáchem Mendel Schneersohn rabbi átvette a Chábád-mozgalom irányítását.
Abból az időszakból az az emlék maradt meg bennem a legélesebben, hogy a Rebbe mindig nagyon elfoglalt volt. Nem egy olyan embert kell elképzelni, aki csak úgy üldögél és beszélget. Mindig csinált valamit. Amikor az utcán sétált, folyamatosan mozgott a szája: a Tóra verseit ismételte. Egyetlen percet sem pazarolt el.
A másik dolog, amire emlékszem, hogy nem engedte, hogy ünnepeljék. Bár még nem volt rebbe, az emberek már úgy tekintettek rá. Voltak, akik emiatt, a tisztelet jeleként, nem akartak kezet fogni vele. Ő azonban nem hagyta ezt, és előre kezet nyújtott. Emlékszem, egy szombaton, még mielőtt elfogadta volna a rebbe tisztséget, kezet akart fogni velem, de én elhárítottam. Erre ő így szólt: „Mi ez? Már te is?” – „Próbálok hászid lenni” – feleltem, mire ő szélesen elmosolyodott. Ez volt az a pont, amikor kötődni kezdtem hozzá és a hászidjává váltam. Ettől fogva különös gondot fordított rám, és utat mutatott mind a tanulás, mind az élet terén.
1952-ben a Rebbe hanukageldet osztogatott azoknak, akik a hászid tanításokat tanulmányozták. A Rebbe magához hívatta apámat és megkérdezte, hogy tanul-e velem haszidizmust. Apám mondta, hogy nem, de mentségéül felhozta, hogy még csak kisfiú vagyok. A Rebbe ezt nem fogadta el. Azt ajánlotta, hogy apám a Likutéj Tóra című könyvből a Ki jákriv ádám kezdetű részt kezdje el tanulni velem, mert az jó kiindulópont a hászidizmushoz. Adott egy ezüstdollárost is apámnak, hogy azzal ajándékozzon meg, ha befejeztük az említett fejezetet.
Amikor elérkezett a bár micvám ideje, a Smot hetiszakaszt, Mózes második könyvének első bekezdéseit olvastuk a Tórából. A Rebbe ez alkalommal ismét a hászidizmus tanulmányozásának fontosságáról beszélt. A Chábád-mozgalom alapítójától, az Álter Rebbétől idézett: „Az embernek együtt kell élnie az idővel”, azaz az aktuális hetiszakasz tanítását át kell ültetnünk a mindennapi életünkbe. A Rebbe rámutatott, hogy a Smot hetiszakasz kapcsán a midrás elmondja, hogy Reuvén és Simon végigélte az egyiptomi fogságot, mégsem változtatta meg egyikük sem a nevét. Ez azt jelenti, hogy az egyiptomi kultúra semmilyen befolyást sem gyakorolt rájuk. A nevük jelentése: látni, illetve hallani. A legjobb módszer arra, hogy a világban meglássuk és meghalljuk az isteni tanítást, nem más, mint a hászidizmus tanulmányozása. „Ez számodra is egy üzenet” – mondta a Rebbe. „Az egyetlen út, mellyel elkerülheted, hogy a szekuláris környezet túl mély nyomot hagyjon benned, és mely segít Istenre fókuszálni, az a hászidizmus tanulmányozása”.
A tizennegyedik születésnapomon fogadott a Rebbe. Ahogy korábban, most is apámmal mentem. Amikor a Rebbe meglátott minket együtt, így szólt: „Most már férfi vagy, jöhetsz egyedül is”. Ebből megértettem, hogy a Rebbe közvetlen kapcsolatot akar velem, apám közvetítése nélkül.
Egy évvel később már egyedül mentem el hozzá a születésnapomon. Amit akkor mondott, mély nyomot hagyott bennem. Azt kérdeztem tőle, hogy miért esik olyan nehezemre, hogy tartsam magam az elhatározásaimhoz.
„Időnként ígéretet teszel Istennek, hogy jobb emberré válsz egy bizonyos szempontból, majd néhány nap elteltével visszatérsz régi önmagadhoz. Ennek két oka van. Az egyik, hogy irreális célt tűzöl ki magad elé, és nem vagy képes megbirkózni a feladattal. A másik ok, hogy halogatod az elhatározásod végrehajtását. Ha kisebb célokat határozol meg önmagadnak, majd azonnal neki is látsz a megvalósításuknak, sokkal nagyobb sikerekben lesz részed” mondta.
A személyes találkozók mellett levélben is érintkeztem a Rebbével. Emlékszem, hogy tizenöt éves koromban arról írtam neki, hogy nem vagyok elég sikeres a tóratanulásban. A Rebbe azt válaszolta, hogy mivel a Tomchei Temimim jesivában tanulok, melyet a Rebbe Rásáb alapított és az előző rebbe irányított, bizonyosan sikerem lesz. „Ne bánkódj. Csak koncentrálj a tanulásra, és sikereid lesznek” – írta.
Máskor a következő tanácsot adta: „Ha elveszted az érdeklődésedet egy bizonyos tórai téma iránt, és elkalandoznak a gondolataid, ne erőltesd a dolgot, inkább keress egy másik témát. Így nem érzed azt, hogy elakadtál és kudarcot vallottál. Később pedig, amikor felfrissült az elméd, visszatérhetsz a korábbi témához”.
Ez csak néhány példa volt a Rebbe tanácsaiból, melyet fiatalkoromban kaptam tőle. Így mutatott utat a számomra a tanulással és az élettel kapcsolatban.
Yitzchak Maier Gurary rabbi
Megjelent: Gut Sábesz 22. évfolyam 23. szám – 2020. március 5.
