Járnak-e köztünk szellemek? – Megyeri Jonatán rabbi a dibbukokról és a démonokról
Mit jelent az, hogy dibbuk? Valóban vannak ártó szellemek a zsidó hagyományban? És ha igen, mennyire kell ettől tartanunk a mindennapokban? Megyeri Jonatán rabbi ezúttal egy sokakat izgató, misztikus témát vett elő, de közben végig ügyelt arra, hogy a kíváncsiság mellett a lényeg se vesszen szem elől: a zsidóság számára nem a szellemek világa a központi kérdés, hanem az, hogyan él az ember ezen a világon.
A rabbi rögtön az elején elmondta: a démonok, dibbukok és ártó szellemek témája valóban jelen van a zsidó hagyományban, de a mindennapi vallási életben mégsem kap különösebb hangsúlyt. „Az ember olyan, hogy szeret olyasmivel foglalkozni, ami nem fontos, viszont izgalmas” – jegyezte meg, majd hozzátette: sokszor kevésbé vonzanak bennünket azok a dolgok, amelyek valóban fontosak, csak kevésbé látványosak.
Mi az a dibbuk?
A dibbuk szó jelentéséből indult ki. A héber gyök, amelyből származik, tapadást, ragadást jelent. Vagyis a dibbuk olyan lélek, amely valamiképp itt ragadt a fizikai világban, nem tudott visszatérni a lelkek világába. A rabbi ehhez felidézte a zsidó gondolkodás egyik alapvetését: a valóság nem merül ki abban, amit az érzékszerveinkkel megtapasztalunk. A fizikai világ mellett létezik spirituális valóság is, amely rendesen rejtve marad előlünk, de bizonyos pillanatokban mégis közelebb kerülhet.
Ilyen kapocs lehet az ima, a meditáció, a zene, sőt az alvás is. Utóbbiról a rabbi azt mondta: a zsidó hagyomány szerint az ember lelke alvás közben részben eltávolodik a testtől, és intenzívebb kapcsolatba kerül a spirituális világgal. A halál pillanatában pedig a lélek teljesen távozik, és visszatér a maga forrásához. A dibbuk ezzel szemben az a lélek, amely valamilyen okból nem tud továbblépni.
Mit mond erről a Talmud?
Megyeri Jonatán több talmudi forrást is idézett. Az egyik bölcs szerint, ha az ember képes volna látni azt, ami körülveszi, „rengeteg démont” venne észre maga körül. Egy másik vélemény azt állítja, hogy ezek a lények számosabban vannak jelen, mint az emberek. Olyannyira, hogy a Talmud szerint az ember jobb és bal oldalán is sokaságuk áll.
A rabbi egy másik talmudi gondolatot is felidézett: ezek a lények bizonyos tekintetben hasonlítanak az angyalokra, más vonásokban pedig az emberre. Képesek gyorsan közlekedni, ismerik a jövő bizonyos vonásait, ugyanakkor van bennük valami az emberi létből is. A hagyomány még azt is felveti, hogy olykor emberi alakot ölthetnek.
Ez a világ első hallásra valóban különösnek tűnik, és a rabbi nem is tagadta, hogy izgalmas. De azt is világossá tette: ezek a tanítások nem arra valók, hogy az ember rettegve élje az életét, vagy minden jelenség mögött démont sejtsen.
A hangsúly nem itt van
Az előadás egyik legfontosabb mondata éppen az volt, hogy a zsidóság nem erre helyezi a hangsúlyt. „A cselekvés a lényeg” – mondta Megyeri Jonatán. Lehet olvasni a dibbukokról, lehet töprengeni a szellemek és démonok világán, de közben nem szabad megfeledkezni arról, mi az ember valódi küldetése.
Ez a küldetés pedig nem más, mint szentséget vinni a hétköznapokba. A rabbi korábbi tanításaihoz kapcsolódva most is úgy fogalmazott: az ember feladata, hogy „Istennek hajlékot csináljon ezen a fizikai világon”. Vagyis ne a rendkívüli, félelmetes vagy rejtett jelenségek kössék le minden figyelmét, hanem az, hogy miként él, hogyan beszél, hogyan viszonyul másokhoz, és mennyire teszi istenivé azt a világot, amelyben él.
A dibbukok és démonok világa tehát a zsidó hagyomány szerint nem puszta mese, de nem is ez a középpont. A misztikum létezik, a spirituális valóság valóság, de a lényeg mégis az, hogy az ember itt, ezen a világon válaszoljon arra a feladatra, amelyet az Örökkévaló rábízott.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
