Aki előtt nincs „előtte” és nincs „utána”
Megyeri Jonatán rabbi Maimonidész tizenhárom hitelvének negyedik pontját magyarázta: az Örökkévaló az első és az utolsó. A tanítás azt a zsidó hitbeli alapgondolatot bontja ki, hogy mindennek van kezdete és vége a teremtett világban, Isten azonban nem része az időnek. Ő az, aki az időt is megteremtette, és aki a kezdet előtt is volt, a vég után is lesz.
A negyedik hitelv: az első és az utolsó
A Rambam negyedik hitelve így foglalható össze: teljes hittel hisszük, hogy az Örökkévaló, áldott legyen a neve, „az első és az utolsó”. Megyeri Jonatán rabbi ezt a tételt az előző három hitelv folytatásaként mutatta be: Isten teremti és fenntartja a világot, Isten egy, Isten nem test, és most ehhez kapcsolódik az, hogy Isten fölötte áll az időnek.
A rabbi hangsúlyozta: a tér és az idő is Isten teremtményei. Nem olyan keretek, amelyek Istent is magukba zárnák. Az Örökkévaló nem az időben létező dolgok egyike, hanem az idő forrása.
Bibliai alapok
A tanítás bibliai forrásaként két verset idézett. Az egyik Mózes ötödik könyvéből származik: „Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak.” Megyeri Jonatán rámutatott, hogy a magyar fordítás itt nem ad vissza mindent: a héber kifejezés, „Eloké kedem”, a „kezdeti Istenre”, az eredetnél jelen lévő Istenre utal.
A másik forrás Ézsaiás próféta könyvéből való: „Én vagyok az első, én vagyok az utolsó. Rajtam kívül nincs Isten.” Ez a mondat világosan összekapcsolja Isten idő fölötti létét az isteni egyedülvalósággal.
Mindennek van kezdete
A rabbi szerint ebben a kérdésben a tudomány és a hit között érdekes összhang mutatkozik. A tudomány is úgy beszél a világról, hogy a dolgoknak van kezdete: a világegyetemnek, a Földnek, a csillagoknak, az élőlényeknek. Lehet vitatkozni vagy pontosítani az időpontokat, de az alaptapasztalat ugyanaz: minden, amit ismerünk, valamikor létrejött.
Ha mindennek van kezdete, akkor kell lennie valakinek vagy valaminek, aki az első kezdet előtt áll. Kell lennie annak, aki „mozgásba lendítette a világot”. A zsidó hit ezt nevezi Istennek.
Aki nem kezdődött el
Az emberi gondolkodás számára nehéz elképzelni valamit, aminek nincs kezdete. Minden tapasztalatunk olyan dolgokhoz kötődik, amelyek megszületnek, kialakulnak, változnak, majd elmúlnak. Isten azonban nem ilyen létező.
„Isten az, akinek nincsen kezdete” – mondta a rabbi. Ő az, aki minden idő előtt van, és aki akkor is lesz, amikor a teremtett világ formái már nem lesznek. Isten nem belép az időbe, hanem az időt teremti meg.
Nincs fejlődési íve
A negyedik hitelv másik fontos következménye, hogy Isten nem változik és nem fejlődik. Minden teremtménynek van életciklusa: rövidebb vagy hosszabb, látványosabb vagy rejtettebb, de valamilyen fejlődési pálya mindig tartozik hozzá.
Istennek nincs ilyen pályája. Nem lesz több, nem lesz kevesebb, nem jut el egyik állapotból a másikba. A világ megteremtése sem változtat Isten lényegén. A Teremtő nem azért teremt, mert hiányzik belőle valami, és nem válik teljesebbé attól, hogy létrehozza a világot.
„Vagyok, aki vagyok”
A rabbi az égő csipkebokor történetéhez is visszatért. Amikor Mózes megkérdezi Istent, milyen néven mutassa be Őt Izrael fiainak, Isten így válaszol: „Ehje áser ehje” – „Vagyok, aki vagyok”, vagy „Leszek, aki leszek”.
Ez a válasz nem egyszerű név, hanem létállítás. Isten nem egy időbeli pillanathoz kötött létező. A legszentebb négybetűs istennév – júd, hé, váv, hé – a héber magyarázat szerint összefügg a lét különböző idejű formáival: volt, van és lesz.
Isten szemszögéből ezek nem külön szakaszok. Ami számunkra múlt, jelen és jövő, az az Örökkévalóban egységben van.
Az idő nem Isten határa
A tanítás lényege, hogy az idő nem korlátozza Istent. Számunkra minden esemény sorrendben történik: előbb és utóbb, kezdet és vég, születés és elmúlás. Isten számára az idő nem ilyen kényszerítő rend.
Ezért mondhatja Ézsaiás próféta szavaival: „Én vagyok az első és én vagyok az utolsó.” Isten ott van minden kezdet előtt, és ott van minden vég után. Nincs olyan pont az időben, ahol Ő ne volna jelen, mert maga az idő is az Ő teremtett valósága.
Hit az idő fölötti Teremtőben
A Rambam negyedik hitelve nem pusztán elvont filozófiai kijelentés. Megváltoztatja azt is, ahogyan az ember a saját életére tekint. A mi napjainknak van eleje és vége, a történeteinknek van kezdete és lezárása. Isten azonban az a biztos pont, aki nem múlik el velük.
Ez egyszerre tanít alázatra és bizalomra. Alázatra, mert minden, amit ismerünk, teremtett és véges. Bizalomra, mert a világ nem önmagából áll, hanem abból az Örökkévalóból kapja létét, aki „az első és az utolsó”, és akin kívül nincs Isten.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
