Rabbi születik – avagy hogyan lesz valakiből tórahű tanító?
Megyeri Jonatán: „Hogy lesz valaki rabbi? Ki számít rabbinak?” – női tanulókör, tanítás és életközeli példák egy estére
A kedd, amikor minden jó
Megyeri Jonatán rabbi kedd esténkénti női tanulókörének hangulatát egyszerre jellemzi a közvetlenség, a humor és a mély spirituális tartalom. Az előadás elején nosztalgikus felütéssel emlékezik vissza gyerekkora kedd estéire – amikor a tévében mentek a sorozatok: Onedin család, Szomszédok, Izaura –, de gyorsan rátér a nap különleges jelentőségére a zsidó hagyományban: „Kétszer is szerepel benne, hogy Isten látta, hogy jó. Ezért a kedd mázlis nap, fontos ügyeket érdemes erre az időpontra időzíteni.”
Innen gördül át a beszélgetés a rabbi kérdésre: ki az, mitől lesz valaki az, és egyáltalán, miként tekintsünk ma a rabbinikus szerepre?
A rabbi: Mózestől napjainkig
A rabbinikus szerep eredetéről szólva Megyeri rabbi egészen Mózesig vezeti vissza a hagyományt. „Az első rabbi maga Mózes volt, úgy is hívjuk: Móse Rábénu, Mózes, a mesterünk.” Ő alapította meg az első hetvenfős tanácsot – a Sanhedrint (héberül: סנהדרין) –, amelynek ő maga volt a 71. tagja. A bírósági döntések így mindig páratlan létszámú testületben születtek. Ez a testület egészen a polgári időszámítás utáni harmadik századig működött.
A rabbinikus felkenés szertartását, a smichát (סמיכה), szó szerint „kézrátételt” jelentő aktust így írja le: „A mester rátette a kezét a tanítvány vállára, és ezzel jelképesen átadta a tudását és a felhatalmazást.”
Bár a Sanhedrin megszűnt, a rabbi titulus túlélte az évszázadokat. „Ma már nem egyenlő értékű a régi bírósági taggal, de a funkciója – a tanítás, a törvények ismerete – megmaradt.”
Mi kell ma ahhoz, hogy valaki rabbi legyen?
Az ortodox irányzatban a rabbi cím megszerzése egy többéves, intenzív tanulási folyamat eredménye. „Van egy alap smicha-program, ahol például a kóserság és szombattartás törvényeit tanulják meg alaposan, nemcsak a szabályokat, hanem azok logikai levezetését is.”
A képzési rendszer kicsit az orvosihoz hasonlít: van általános képzés, majd lehetőség specializációra – például házassági és válási törvények, pénzügyi jog, vagy polgári jogi kérdések (héberül: דיני ממונות, dinej mamonot).
Megyeri rabbi maga is így vall: „Én általános rabbi képesítést szereztem, de most is tanulok két további kiegészítő programban. Nem azért, mert rabbinikus bíróságban akarok ülni, hanem mert így strukturált módon tanulhatok olyan dolgokat, amik érdekelnek.”
Mi számít valódi rabbinak?
Az ortodoxiában egy rabbinak nem csak vizsgákon kell megfelelnie. „Az is fontos, ki vagy, honnan jössz, mit képviselsz.” Amikor ő maga tanulni ment, ajánlóleveleket is vitt magával: „Z típusú átvilágítás ez, ahol meg kell mutatni, hogy az ember tórahű, megbízható, a micvák szerint él.”
A nem ortodox rabbinikus képzésekről Megyeri Jonatán ironikusan, de egyértelműen fogalmaz: „Az Országos Rabbiképző Intézet például neológ irányultságú, biztos nagyon jó meg minden, de azok végzettjeit én rabbinak nem csúfolnám.”
A rabbinikus bíróság ma: konszenzusalapú igazságszolgáltatás
Az előadás második felében a rabbinikus bíróság (héberül: בית דין, bét din) mai szerepéről esik szó. Bár Magyarországon nem rendelkezik állami végrehajtó hatalommal, mégis működik: „Az Oberlander Báruch rabbi által vezetett ortodox rabbinátus például működőképes, és ha két fél elfogadja annak joghatóságát, akkor a döntésük kötelező érvényű rájuk nézve.”
A rabbinikus bíróságot Megyeri rabbi a kereskedelmi kamarák mellett működő békéltető testületekhez hasonlítja: „Ha mindkét fél elfogadja, amit a bírók mondanak, akkor nincs szükség végrehajtásra, mert önként alávetik magukat.”
Ez a világ vagy a túlvilág fontosabb?
A közönség kérdésére válaszolva a rabbi hosszabban időzött el egy klasszikus témánál: vajon az evilági vagy a túlvilági élet fontosabb? A válasza árnyalt: „A túlvilág kellemesebb, de ez a világ hasznosabb. Itt lehet fejlődni, itt van küzdelem, itt van szabad akarat.”
A gondolatmenet szimbolikus példákat vonultat fel: Ábrahám, Jákob élete tele van próbatételekkel – épp ettől jelentős. „A kaland maga az élet lényege. Ha Isten szólít meg, onnantól kezdve indulnak a valódi kihívások.”
A végső tanulság: „Ne a túlvilági jutalomért tartsuk meg a micvákat, hanem önmagukért. Mert az út fontosabb, mint a cél.”
„A Tóra, Isten és Izrael – egy egység”
Az előadás zárásaként a rabbi filozofikusabb síkra emelte a gondolatot: „A Tóra nem választható el Istentől. Az isteni tudás nem különálló dolog, hanem maga az Örökkévaló.”
Ezért a túlvilág, ahol „csak Tóra van”, valójában az isteni fény teljes megtapasztalása. De hogy ide eljussunk, ahhoz e világon kell cselekednünk, tanulnunk és fejlődnünk.
Mert – ahogy Megyeri Jonatán fogalmazott – „a túlvilág jobb, ez a világ meg hasznosabb.”
És hogy rabbinak lenni ma mit jelent? Több mint cím: tanulás, szolgálat és példaadás, minden egyes nap.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
