Tényleg bűnösnek születtünk? A zsidó válasz az eredendő bűn kérdésére
Az eredendő bűn: örökség vagy feladat?
„Az ember eleve nem teremtetett bűnösnek” — szögezte le Megyeri Jonatán legutóbbi tanításában, melyben a hozzá érkezett egyik személyes hangvételű kérdésre válaszolt. A kérdés íróját régóta gyötörte a bűntudat: „Úgy érzem, hogy nem tudok kilábalni a bűnből, nem tudom megtisztítani magam” — írta. Vajon a zsidóság szerint az ember már születésénél fogva bűnös lenne?
Mi történt valójában az Édenkertben?
Megyeri Jonatán a teremtés könyvéből kiindulva így foglalta össze a történetet: „Azt mondja Isten Ádámnak és Évának: itt van ez a kert, mindenből lehet fogyasztani, ám a jó és rossz tudásának fájáról ne egyetek.” A bűnbeesés után Ádám és Éva kiűzetnek az Édenből — de vajon valóban bűn terheli az utódaikat?
A válasz nem. „Ez az emberiség első bűne, de nem arról van szó, hogy miután az ember bűnbe esett, ezt a bűnt tovább cipeli” — hangsúlyozta Megyeri. A zsidó hagyományban az eredendő bűn nem olyan értelemben jelenik meg, mint sok keresztény teológiában, ahol az ember születésétől fogva bűnös természetű.
Küldetés a profán világban
Mi volt hát a célja ennek az eseménynek? „Nyilvánvaló, hogy Istennek az volt a célja, hogy Ádám és Éva egyenek a jó és rossz tudás fájának gyümölcséből” — mondta Megyeri. Ha nem így lett volna, az ember örökké élt volna egy bűntelen, de feladattalan világban.
Ám „Isten azért teremtette a világot, hogy otthona legyen ezen a fizikai, legalacsonyabb világon”. A cél tehát az, hogy az ember szentséggel töltse meg a világot, „a profánból, a hétköznapiból szentet készítsen”.
Az eredendő bűn tehát nem végzetes bűn, hanem „lökést ad az ember evilági küldetésének” — fogalmazott Megyeri. A bűnbeesés nyitotta meg azt az utat, amelyen az ember aktív partnerévé válhat Istennek a teremtés folytatásában.
Mi is a bűn valójában?
A zsidó értelmezésben a bűn nem valami eredendő romlottság jele. „A bűn lényege, a bűn definíciója a céltévesztés” — mondta Megyeri. Az ember célja az, hogy a világot istenivé, szentté tegye. Amikor bűnt követ el, „nemhogy közelebb kerül a célhoz, hanem távolabb kerül tőle”.
Ám mindez nem jelenti azt, hogy ne lehetne visszatérni a helyes útra. A bűn nem végleges állapot, hanem eltévedés, amelyből ki lehet és ki is kell lépni.
Nincs teher, csak feladat
Fontos különbség tehát: a zsidóság nem tanítja, hogy az ember bűnnel terheltként születne. Az eredendő bűn nem „bűn, hanem egy feladatnak a kiindulópontja” — szögezte le Megyeri.
Sőt, Isten „partnert akar magának ezen a világon”, és ezért „segítsünk szentté emelni ezt a profán világot” — buzdította hallgatóit.
A tanítás végén pedig ismét kiemelte: „Legyünk partnerei Istennek. A bűn pedig nem más, mint céltévesztés — és minden pillanatban lehetőségünk van visszatérni a helyes útra.”
A válasz tehát megnyugtató: a zsidó hagyomány szerint nem születtünk bűnösnek. Épp ellenkezőleg: szabad akaratunkkal bármikor dönthetünk úgy, hogy közelebb hozzuk a világot ahhoz a szentséghez, amelyért létrejött.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
