Tanulható-e az Istenhit? – Megyeri Jonatán válasza kételyre, csodára és bizalomra
A hit nem adomány, hanem művészet – az ember lelkében formálódik, akár egy szobor a kőből
Lehet-e hinni, ha nem érezzük? Fejleszthető-e a hit, mint egy izom, egy készség vagy egy tudományág? Megyeri Jonatán legutóbbi online tanításában egy nagyon emberi és mély kérdésre válaszolt: mit tegyen az, aki szeretne hinni, de nem megy neki? A válasz: az istenhit nem egy „megvilágosodás”, ami vagy jön, vagy nem. Inkább olyan, mint egy műalkotás: idő és munka kell hozzá.
A cselekvés elsőbbsége
A tanulás kiindulópontját egy tanulótárs őszinte levele adta: „Nem hiszek Istenben, de szeretnék hinni. A hívőknek talán könnyebb az életük.” Megyeri Jonatán először is egy fontos elvet szögezett le: „A zsidó gondolkodásban a hit másodlagos szerepet játszik a cselekvéshez képest. Elsősorban nem az számít, hogy mit hiszünk, hanem hogy mit teszünk.”
Ezt a szemléletet a Talmud is megerősíti: „Még ha nem is Istenért cselekszel, hanem más okból, akkor is jó úton vagy. Előbb-utóbb a hit is megérkezik.” – idézte a „mitoch shelo lishma, ba lishma” elvét.
Ez persze nem azt jelenti, hogy a hit nem fontos – csak azt, hogy a Tóra útját lehet hit nélkül is elkezdeni. A micvák, a cselekvő parancsolatok az első lépcsőfokai annak az útnak, amely a hithez vezet.
A hit, mint művészet
A héber „hit” szó – emuná – ugyanabból a gyökből származik, mint az omanut, vagyis „művészet”. Ez nem véletlen: „Ahogy a szobrász formálja a követ, úgy formálja az ember a saját hitét” – mondja Megyeri. „A hit nem egyik pillanatról a másikra jön. Mint egy festmény, ami rétegenként épül, a hit is lassan, munkával, figyelemmel, ápolással jön létre.”
A hasonlat különösen erőteljes: az ember hite nem adottság, hanem folyamat. Nem mindenki születik istenhívőnek, de mindenki válhat azzá – ha kellő igénye van a világ értelmének megértésére.
A fájdalom értelme
A levélíró azt is megjegyzi, hogy a hívők talán könnyebben viselik a fájdalmat. Megyeri Jonatán egyetért: „A fájdalom ugyanakkora, de ha tudod, hogy van értelme, ha tudod, hogy Isten terve része, akkor jobban el tudod viselni.”
Ez olyan, mint egy műtét utáni fájdalom – nem jó, de elviselhető, mert tudjuk, hogy gyógyulást hoz. „Minden Istentől jön – a jó és a rossz is. És ha ezt elfogadjuk, már nem vagyunk annyira kiszolgáltatva a szenvedésnek.”
Történnek még csodák?
Egy másik tanulótárs örömmel ír: csoda történt vele, és ez megerősítette a hitét. Megyeri Jonatán egy saját történettel válaszolt: „Pénteken Amerikából hazafelé lekéstük a csatlakozást. A sabátot majdnem Frankfurtban töltöttük, de végül az utolsó pillanatban sikerült hazaérni. Ez nekem csoda volt.”
De mi is a csoda? A rabbi meghatározása egyszerű és logikus: „Amikor valami nem a megszokott módon történik. Ha 99-szer ugyanaz a kimenetel, de századszorra más – az csoda.”
És történnek csodák? „Dehogynem!” – feleli. „Az egész világ egy csoda. Az, hogy a nap felkel, az, hogy élet van – mindez Isten állandó gondviselésének a jele.”
Miért nem történik több csoda?
A válasz meglepően földközeli: „Mert a csodák hatása gyorsan múlik. Könnyen jött hit, könnyen megy hit. És Isten nem lép ki ok nélkül a természet rendjéből.”
A természet Isten törvénye – és csak különös indokkal írja felül. Amikor igen, az valóban rendkívüli. De a mindennapok „kis csodáiban” – egy időben megérkezett járatban, egy jó szóban, egy egészséges gyerekben – ott van a csoda.
A csodán túli hit
Megyeri tanácsa azoknak, akik egy csoda hatására kezdtek hinni: „Ragadd meg ezt az élményt, és építsd belőle valamit. Ne engedd, hogy csak emlék maradjon. Locsold, mint egy növényt. Faragd, mint egy szobrot.”
A hit tehát nem a kiválasztottak ajándéka. Nemcsak azé, akivel történik valami rendkívüli. A hit tanulható, mint minden érték – de csak akkor maradandó, ha munkával tartjuk életben.
Mert a legnagyobb csoda az, amikor az ember nem vár többé csodát – hanem elkezdi maga formálni a saját hitét.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
