Magamban bízzak vagy Istenben? – A helyes egyensúly nyomában
Megyeri Jonatán rabbi ezúttal egy mindannyiunkat érintő dilemmát vett elő: ha minden az Örökkévaló kezében van, akkor mennyit számít a saját erőfeszítésünk? Üljünk hátra, és bízzunk a gondviselésben – vagy küzdjünk teljes erőből, mintha minden csak rajtunk múlna?
Az előadás középpontjában a bitáchon, az Istenbe vetett bizalom és a személyes felelősség kényes egyensúlya állt.
A Nílus partján: Bátjá kinyújtott keze
A rabbi a Tórából hozott példát. Amikor Mózest anyja kosárba tette, és a Nílusra bízta, a fáraó lánya – a hagyomány szerint Bátjá – találta meg a gyermeket. A midrás szerint a kosár nem volt elérhető közelségben, mégis kinyújtotta a kezét. Ekkor csoda történt: a keze meghosszabbodott, és elérte a kosarat.
A történet nem pusztán csodás epizód, hanem morális tanítás. Bátjá tudta, hogy emberileg lehetetlen elérnie a gyermeket – mégis megtette, ami tőle telt.
Ez a kulcs: az ember köteles kinyújtani a kezét a maximumig. A csoda – ha jön – csak azután jön, hogy mi már elmentünk a saját határainkig.
Nem várhatunk csodára tétlenül
A Talmud figyelmeztet: nem szabad csodákra számítani. Az Örökkévaló a világot természeti renddel teremtette, és ebből csak kivételes, rendkívül indokolt esetben lép ki. A mindennapi élet nem a nyílt csodák terepe.
Ha valaki a „sült galambra” vár, miközben nem tesz erőfeszítést, az csalódni fog. A lustaság – hangsúlyozta a rabbi – az egyik legrombolóbb emberi tulajdonság. A siker szempontjából talán a legkárosabb.
Az embernek kötelessége megtenni mindent, ami rajta múlik. Csak ezután beszélhetünk valódi Istenbe vetett bizalomról.
Három dolog, ami „nem csak rajtunk múlik”
A bölcsek tanítása szerint három alapvető terület van, amely végső soron nem kizárólag az emberi erőfeszítésen múlik: a gyermekáldás (és a gyermekek sorsa), a megélhetés és az egészség.
Ez nem felmentés a cselekvés alól. Éppen ellenkezőleg.
Az egészség terén: éljünk felelősen, sportoljunk, táplálkozzunk helyesen.
A gyermeknevelésben: adjuk a legjobb nevelést, figyelmet, törődést.
A megélhetésben: dolgozzunk szorgalmasan, legyünk kitartók.
De tudnunk kell: még ha mindent megtettünk is, a végső kimenetel nem teljesen rajtunk múlik. Van egy „százalék”, amely a gondviselés kezében van.
Ez az alázat terepe.
Áldás és átok – kiben bízom?
A próféta szavai világosak: „Áldott az ember, aki az Örökkévalóban bízik, és átkozott az, aki emberben bízik.” A rabbi hangsúlyozta: amikor az „emberben való bizalomról” beszélünk, saját magunk is beletartozunk.
Ha valaki kizárólag a saját erejében bízik, az végső soron magányos marad a terheivel. Ez az igazi „átok”: nincs hová támaszkodnia, ha elfogy az ereje.
Az áldás ezzel szemben az a lelki nyugalom, amely abból fakad, hogy megtettem, ami tőlem telt – és a többit az Örökkévalóra bízom.
A kényes egyensúly
A zsidó válasz tehát nem az egyik vagy a másik véglet. Nem a passzív fatalizmus, de nem is az önistenítő teljesítménykultusz.
Dolgozz úgy, mintha minden rajtad múlna.
És bízz úgy, mintha minden Istenen múlna.
Ez a feszültség nem oldható fel egyszerű formulával. Ez az egyik legnehezebb spirituális gyakorlat: egyszerre felelősséget vállalni és alázatosnak maradni.
Megyeri Jonatán rabbi tanítása végül nem elméleti fejtegetés, hanem életvezetési iránytű: nyújtsd ki a kezed, ameddig csak tudod – és amikor már nem ér el odáig, ahol szeretnéd, tudd, hogy nem vagy egyedül.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
