Egy lottószelvény még nem hitetlenség – de miből akarunk megélni?
Megyeri Jonatán rabbi a szerencsejáték zsidó jogi és vallási megítéléséről beszélt egy friss kérdés nyomán: szabad-e lottózni, hol húzódik a határ játék és függőség között, és mit jelent a szerencse a Talmud világában? A válasz nem egyszerű tiltás, hanem finom különbségtétel: a zsidóság elismeri, hogy vannak dolgok, amelyek a mázlin múlnak, mégis azt tanítja, hogy az embernek munkával, felelősséggel és Istenbe vetett bizalommal kell élnie.
A kockajátékos, aki nem lehet tanú
A kiindulópont egy nagy lottónyeremény híre volt. Ennek kapcsán érkezett a kérdés: mit gondol a zsidóság a lottóról és általában a szerencsejátékról? Megyeri Jonatán rabbi először a Talmudhoz fordult, amely felsorolja azokat, akik nem számítanak hiteles tanúnak a bíróság előtt. Ilyen ember az, „aki kockán játszik”, vagyis a korabeli szerencsejáték egyik formájából él.
A felsorolásban szerepelnek még azok is, akik kamatra adnak kölcsön, galambversenyekre fogadnak, vagy a smitá, a hetedik év termésével üzletelnek. A közös pont nem pusztán az, hogy ezek problémás tevékenységek, hanem az, hogy az ember megélhetését nem tiszta, munkával szerzett módon keresi. A rabbi így fogalmazta meg a mögöttes gondolatot: „Az ember munkára teremtetett.”
Ez a mondat a tórai alapállásra mutat. A bűnbeesés után Isten azt mondja az embernek: homloka verejtékével keresi kenyerét. A szerencsejátékból élő ember mintha ki akarná kerülni ezt a rendet. Nem a fáradozás, nem a felelősség, nem a munka útján keresi a megélhetést, hanem a véletlenre építi az életét.
Nem mindegy, hogy játék vagy életforma
A zsidó jog mégsem mossa össze a szerencsejáték minden formáját. A rabbi hangsúlyozta: más az, ha valaki életvitelszerűen szerencsejátékból él, és más az, ha valaki időnként vesz egy lottószelvényt. Az első egyértelműen kerülendő és tiltott út, mert az embert szavahihetetlenné, a társadalom peremére sodródó figurává teheti. A második esetben a kép árnyaltabb.
A lottózásról a zsidó törvényhozók között is van különbség. A Sulchán Áruch nem nézi jó szemmel, ugyanakkor az askenázi kiegészítés már megengedőbb. A lottó sok országban olyan elterjedt kulturális szokássá vált, amely önmagában még nem jelenti azt, hogy az ember feladta volna a munkát vagy a tisztességes megélhetést.
„Ki az az őrült, aki megveszi minden héten a lottószelvényt, utána leül a kanapéra és várja egész héten, hogy nyerjen a lottón?” – tette fel a kérdést a rabbi. Egy szelvény megvásárlása még nem jelenti azt, hogy valaki az életét a szerencsére építi. De a határ ott húzódik, ahol a játék már a felelősséget, a munkát és az önfegyelmet váltja ki.
Egy szelvény elég, ha az égi áldás arra jön
Megyeri Jonatán rabbi a lubavicsi Rebbe tanítását is idézte. Amikor megkérdezték tőle, szabad-e lottószelvényt venni, azt válaszolta: szabad, de csak egyet. A magyarázat egyszerű és mély: ha az Égben úgy döntöttek, hogy valaki a lottón keresztül kapja meg az áldását, ahhoz egy szelvény is elég.
Ez a gondolat egyszerre tartja fenn az emberi cselekvés szükségességét és Isten gondviselését. A rabbi egy ismert viccet is felidézett: valaki hosszasan imádkozik, hogy nyerjen a lottón, mire az égi hang azt mondja neki, hogy Isten szívesen segítene, de legalább egy lottószelvényt vegyen. Vagyis a csoda sem mentesít az emberi rész vállalása alól.
A zsidó szemléletben az embernek meg kell tennie azt a minimális lépést, amelyen keresztül az áldás testet ölthet. De ez nem azonos azzal, hogy az ember kényszeresen, újabb és újabb szelvényekkel próbálja kierőszakolni a szerencsét.
Három dolog, ami a mázlin múlik
A Talmud egy másik helyen azt tanítja, hogy három dolog különösen a szerencsétől függ: az élet hossza és az egészség, a gyermekáldás, valamint a megélhetés. A rabbi rámutatott: szinte minden fontos emberi ügy beilleszthető ebbe a három kategóriába.
A Talmud két igaz embert, Rábát és Ráv Chiszdát állítja egymás mellé. Mindketten cádikok voltak, Isten mindkettejük imáját meghallgatta. Mégis egészen más sors jutott nekik: egyikük hosszú életet élt, sok családi örömben részesült és bőség volt a házában, a másik rövid életet, csapásokat és szegénységet kapott osztályrészül.
Ez nem cinikus tanítás, hanem alázatra nevel. Aki sikeres, ne gondolja, hogy mindent kizárólag önmagának köszönhet. Aki nehézségekkel küzd, ne gondolja, hogy Isten elhagyta, vagy hogy ő kevesebbet ér. Vannak dolgok, amelyek túl vannak az ember közvetlen irányításán.
Munka, felelősség, bizalom
A szerencse létezése nem menti fel az embert a cselekvés alól. Éppen ellenkezőleg: a zsidó hagyomány azt tanítja, hogy az ember tegyen meg mindent az egészségéért, a megélhetéséért, a családjáért. De ha nem minden úgy alakul, ahogy szeretné, ne essen kétségbe, mert nem minden mérhető pusztán emberi erőfeszítéssel.
A szerencsejáték veszélye éppen abban áll, hogy könnyű útnak látszik. Azt ígéri, hogy ki lehet kerülni a fáradozást, az önfegyelmet, a felelősségvállalást. A Tóra viszont az ember méltóságát éppen abban látja, hogy képes dolgozni, képes dönteni, képes részt venni saját sorsának alakításában.
Ezért egy lottószelvény nem feltétlenül probléma. De ha a szerencsejáték életformává válik, ha az ember a megélhetését, reményét és önbecsülését a véletlenre bízza, akkor letér arról az útról, amelyet a Tóra az ember számára kijelöl.
A kérdés így végső soron nem az, hogy szabad-e lottózni. Inkább az: miből akarunk élni? Véletlenből, menekülésből, illúzióból – vagy munkából, felelősségből és abból a bizalomból, hogy az Örökkévaló áldása ott tud megjelenni, ahol az ember is megteszi a maga részét.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
