Az ima: a kapcsolat, amelyet naponta ápolni kell
Megyeri Jonatán rabbi Maimonidész tizenhárom hitelvének ötödik pontját magyarázta tovább: csak az Örökkévalóhoz érdemes imádkozni. A tanítás ezúttal arra kereste a választ, mi az ima valódi értelme, változtathat-e az ember Isten döntésén, és miért fontos akkor is imádkozni, amikor éppen nincs baj, kérés vagy különleges lelki élmény.
Az ima rendje a zsidó életben
A zsidó életben az ima pontos rend szerint kap helyet. Hétköznap három imaidő van: reggel, délután és este. Szombaton, ünnepeken és újholdkor egy negyedik ima is társul hozzájuk, Jom kipurkor pedig öt imát mondunk.
A szidúr neve is rendre utal. Az imakönyv bibliai idézeteket, zsoltárokat és több mint kétezer éve mondott rabbinikus imaszövegeket foglal magába. Ez a kötöttség kapaszkodót ad az embernek: akkor is tud Istenhez fordulni, amikor nem találja a saját szavait.
Megváltoztatja-e az ima Isten akaratát?
A kérdés mégis nehéz. Ha Isten mindenható, örökkévaló és változatlan, mit érhet el az ember az imájával? Létezik isteni terv, mégis azt látjuk a Tórában, hogy az ima hatással van az eseményekre.
Mózes öt szóval könyörög Mirjám gyógyulásáért: „Isten, kérlek, gyógyítsd meg őt.” Mirjám meggyógyul. Ábrahám Szodoma megmentéséért alkudozik az Örökkévalóval. Mózes az aranyborjú vétke után Izrael népéért emel szót, és kész saját magát is feláldozni értük.
„Egy igaz ember elrendel valamit, akkor Isten azt végrehajtja” – idézte a rabbi a talmudi gondolatot. Az ima ezért valódi erő: a cádik kérése, az ember őszinte könyörgése új irányt adhat annak, ami addig elrendeltnek látszott.
Dicséret, hála és kérés
Az ima jóval tágabb a segítségkérésnél. A Vörös-tenger kettéválása után Mózes és Izrael népe dicsőítő éneket mondott: „Hadd énekeljek az Örökkévalónak, mert fenségesnél fenségesebb ő.”
Az ember tehát kérhet, hálát adhat és dicsérheti Istent. Az ima minden formájában ugyanaz a mozdulat történik: az ember kilép abból az érzésből, hogy egyedül ő irányít mindent, és felismeri, hogy élete egy nagyobb rend része.
Az ima alázatra tanít
Megyeri Jonatán szerint az ima egyik alapvető szerepe, hogy az embert helyes perspektívába állítsa. Amikor imádkozunk, elismerjük: életünk, egészségünk, megélhetésünk és békénk nem kizárólag a saját kezünkben van.
Az ima ezért alázati gyakorlat. Az ember cselekszik, dolgozik és felelősséget vállal, közben tudja, hogy a végső eredmény az Örökkévalótól függ. Ez a felismerés nem gyengíti a cselekvést, inkább megtisztítja az önhittségtől.
„Én a tied vagyok, te pedig az enyém”
Az előadás központi gondolata szerint az ima legmélyebb értelme a kapcsolat. „Az ima az nem más, mint egy kapcsolatnak a jele” – fogalmazott a rabbi.
Az ember az imával azt üzeni Istennek: „Én a tied vagyok, te pedig az enyém vagy.” Ez a kapcsolat ugyanúgy gondozást igényel, mint bármely emberi kötelék. A rabbi a növényhez hasonlította: ha nem locsolják, elszárad. A kapcsolat is elhalványul, ha nem fordítanak rá rendszeresen időt és figyelmet.
Miért éppen naponta háromszor?
A napi három ima a kapcsolat állandóságát fejezi ki. Reggel az ember az új nap kezdetén fordul Istenhez. Este számot vet, hálát ad, és az Örökkévalóra bízza magát az alvás idejére. A délutáni ima a legkülönlegesebb próbatétel: a nap legsűrűbb részében kell félbeszakítani a munkát néhány percre.
A délutáni ima rövid, mégis különösen értékes, mert azt mutatja, hogy a kapcsolat nem csak a nyugodt órákban fontos. Az ember a teendői közepén is megáll, és időt szentel Istennek.
Egy telefonhívás a táborból
Megyeri Jonatán saját gyerekkori tábori emlékét idézte fel. A mobiltelefonok előtti világban a gyerekek nyilvános telefonról hívták fel szüleiket. Volt, aki hosszasan mesélt a napjáról, más csak annyit mondott: minden rendben, holnap újra hívlak.
A hívás értéke nem az elmondott részletek számában rejlett. A szülő számára a legfontosabb üzenet az volt, hogy a gyerek nem feledkezett meg róla. A rövid jelentkezés is azt mondta: még mindig hozzád tartozom.
Az ima is lehet ilyen. Van, amikor az ember mélyen átéli minden szavát, máskor nehéz koncentrálnia. A rabbi arra biztatott, hogy ilyenkor is imádkozzunk. A kapcsolat ténye akkor is kifejeződik.
A szürke hétköznapok imája
Bajban sok ember könnyebben fordul Istenhez. A valódi kapcsolat próbája az, hogy eszünkbe jut-e az Örökkévaló örömben, nyugalomban és a „szürke hétköznapok és sárga csekkek” idején is.
A rendszeres ima megakadályozza, hogy Isten csak vészhelyzetben jusson eszünkbe. Megtanít hálát adni azért is, ami természetesnek tűnik, és fenntartja azt a lelki irányt, amelyhez nehéz pillanatokban vissza lehet térni.
Az ötödik hitelv ezért az ima címzettjén túl annak lényegéről is tanít. Csak az Örökkévalóhoz imádkozunk, mert vele állunk kapcsolatban. Az ima ennek a kapcsolatnak a naponta megújított jele: „Én a tied vagyok, te pedig az enyém vagy.”
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
