A bálványok ma is köztünk vannak
Megyeri Jonatán rabbi Maimonidész tizenhárom hitelvének ötödik pontját magyarázta: egyedül az Örökkévaló méltó arra, hogy hozzá imádkozzunk. A tanítás első része a bálványimádás lényegét vizsgálta. A régi korok szobrai és faragott képei mögött ugyanaz a veszély húzódott meg, amely ma a pénz, a hatalom, a siker vagy a népszerűség imádatában jelenik meg: az ember saját egóját helyezi élete középpontjába.
Csak az Örökkévalóhoz fordulunk
Az ötödik hitelv szerint teljes hittel hisszük, hogy egyedül az Örökkévalóhoz érdemes imádkozni. A rabbi bibliai forrásként Mózes ötödik könyvét idézte: „Ha szemedet az égre emeled, és látod a napot, a holdat és a csillagokat, az ég egész seregét, ne tántorodj meg, ne borulj le azok előtt, és ne tiszteld azokat.”
A zsidó hit szerint a nap, a hold, a csillagok és a természet erői mind teremtmények. Lehetnek hatalmasak, szépek és lenyűgözők, ám nem rendelkeznek önálló isteni hatalommal. Az ember ezért nem fordulhat hozzájuk úgy, mintha saját erejükből alakítanák a világ sorsát.
Miért ilyen súlyos a bálványimádás?
A Tóra újra és újra figyelmeztet a bálványimádás veszélyére. Megyeri Jonatán felvetette a kérdést: miért foglalkozik vele ennyit a Biblia? Miért számít ennyire súlyosnak, ha valaki egy darab fa, kő vagy faragott szobor előtt borul le?
A próféták már az ókorban rámutattak ennek képtelenségére. Az ember fog egy darab fát, egyik részével tüzet rak, másik részéből szobrot farag, majd leborul előtte. A bálványimádás súlya azonban túlmutat ezen az ostobaságon. Olyan erkölcsi rend kapcsolódik hozzá, amelyben az ember maga alkotja meg azt az erőt, amelyet később szolgálni kezd.
Az ókori bálványok világa
Az ókorban a bálványimádás látható és kézzelfogható formát öltött. Az emberek napot, holdat, természeti erőket, állat- vagy emberalakú isteneket tiszteltek, áldozatokat mutattak be előttük, és tőlük várták sorsuk jobbra fordulását.
A klasszikus bálványimádás a zsidó nép körében is állandó kísértést jelentett. Mózes, Józsué és a próféták ezért következetesen harcoltak ellene. A Talmud tanítása szerint az első Szentély pusztulása után ez a vonzalom jelentősen meggyengült, bár a hellenizmus később ismét komoly hatást gyakorolt a zsidóság egy részére.
A modern ember bálványai
A nyugati világ nagy része már nem borul le kőből vagy fából faragott alakok előtt. A bálványimádás ettől még nem tűnt el. Más formában tért vissza.
„Gondolok itt a pénzre, mint egy klasszikus bálványra” – mondta a rabbi. Bálvánnyá válhat a hatalom, a siker, a szerelem, a népszerűség, a közösségi médiában kapott lájkok és elérések száma is. Ezek között több önmagában értékes vagy semleges dolog is akad. A veszély akkor jelenik meg, amikor valamelyik az ember életének origójává válik.
A modern bálvány legtöbbször nem szobor, hanem egy cél, amely előtt minden más érték háttérbe szorul.
Amikor az ego kerül a középpontba
Megyeri Jonatán szerint a bálványimádás legmélyebb problémája az egocentrikus világlátás. Amikor az ember a pénzt, a sikert vagy a népszerűséget teszi minden döntése mércéjévé, valójában saját magát emeli központi helyre.
„Valójában saját magunkat helyezzük életünk középpontjába” – fogalmazott.
Ez az értékrend szemben áll a zsidóság tanításával. A Tóra olyan életre hív, amelyben az ember képes visszafogni saját egóját, figyelni mások szükségleteire, és Isten akaratát is számításba venni. A micvák gyakorlása ennek az önközpontúságnak a meghaladására tanít.
Eszmékből is lehet bálvány
A bálvány szerepét politikai és társadalmi ideológiák is betölthetik. Ha egy ember alkotta eszme kerül minden erkölcsi mérce fölé, akkor ugyanaz történik, mint az ókori szobrok esetében: az ember saját alkotását ruházza fel abszolút tekintéllyel.
Megyeri Jonatán a kommunizmust, a szocializmust és a fasizmust említette példaként olyan eszmékre, amelyek követőik számára a teljes értékrend középpontjává válhattak. A probléma gyökere az, hogy a teremtett dolog elfoglalja a Teremtő helyét.
Mitől lesz valami bálvány?
A bálványt nem az anyaga teszi bálvánnyá. Kő, fa, pénz, szerelem vagy siker egyaránt betöltheti ezt a szerepet. A döntő kérdés az, hogy az ember minek ad végső hatalmat az életében.
A bálványimádás akkor kezdődik, amikor egy véges érték abszolút jelentőséget kap, és minden más emberi, erkölcsi vagy isteni szempontot maga alá rendel. Ezért olyan súlyos a Tóra szemében: az ember elveszíti a helyes arányérzékét, és saját vágyainak szolgájává válik.
Az ötödik hitelv arra tanít, hogy az ember egyedül az Örökkévalót tekintse végső forrásnak. Minden más érték a maga helyén lehet fontos, ám egyik sem foglalhatja el Isten helyét az életünkben.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
