Az idő, amit nem lehet visszakérni
Megyeri Jonatán rabbi az Óbudai zsinagógában ezúttal nagyon gyakorlati témáról beszélt: hogyan osszuk be helyesen az időnket? A tanítás a zsidó gondolkodás időszemléletéből indult ki, majd a micvák sürgősségén, a sabát rendjén és a Tóra-tanulás állandó idején keresztül jutott el egy egyszerű, mindennap használható időgazdálkodási tanácsig.
Az idő is teremtmény
A zsidó misztika szerint az idő nem magától értetődő háttér, amelyben a világ létezik, hanem maga is Isten teremtménye. Ahogy a tér, úgy az idő is a teremtés része. Ez a gondolat ma már könnyebben érthető, hiszen a modern fizika is beszél arról, hogy az idő nem mindenütt ugyanúgy telik.
Megyeri Jonatán rabbi szerint a zsidó bölcselet különösen nagy súlyt ad az időnek, mert az élet maga is idő: bizonyos számú nap, óra és pillanat, amelyet az ember ezen a világon kap. „Minden pillanat, amit elvesztegetünk, minden pillanat, amit nem a helyes dolgok végrehajtásával töltünk, az elvesztegetett pillanat” – fogalmazott.
A pénz fogyásától félünk, az időétől kevésbé
Az előadás egyik fontos mondata egy régi héber bölcsesség volt: az ember jobban aggódik pénze elvesztése miatt, mint napjai fogyása miatt, pedig a pénz nem igazán segít, a napok pedig nem térnek vissza.
A rabbi ezzel arra mutatott rá, hogy minden döntésünk időbeli döntés is. Amikor választunk két cselekedet között, valójában arról döntünk, mire adjuk életünk egy darabját. Az időbeosztás ezért nem pusztán hatékonysági kérdés, hanem spirituális felelősség.
Haladás és visszatérés
A Tóra már a teremtéstörténetben időbe rendezi a világot: „lett este és lett reggel”, első nap, második nap, harmadik nap. A hat teremtő nap után következik a hetedik nap, a sabát. Így jelenik meg egyszerre az idő előrehaladása és ciklikussága.
A héber sáná, vagyis év szó is erre utal. Gyökében ott van az ismétlés, a tanulás és a változás gondolata. Az év visszatér, de soha nem ugyanazként tér vissza. A tavasz újra eljön, de nem ugyanaz a tavasz. A heti Tóra-szakasz is ugyanaz a szöveg, mégis mindig más emberként hallgatjuk.
„A szöveg ugyanaz, de te nem vagy ugyanaz, mint aki tavaly hallotta a szöveget” – mondta a rabbi.
Miért kell ismételni?
A Talmud szerint a tanulást újra és újra ismételni kell. A rabbi a 101-szeri ismétlés gondolatát idézte: nem a pontos szám a lényeg, hanem az, hogy az ismétlésnek behatoló ereje van. Mint a kalapácsütések a szögön: minden újabb ismétlés egy kicsit mélyebbre viszi a tudást.
A zsidó tanulás ezért nem információfogyasztás. A Tóra nem egyszer elolvasandó szöveg, hanem újra és újra megnyíló forrás, amely az ember változásával együtt újabb jelentéseket ad.
A micvát nem halogatjuk
A zsidó jog egyik fontos elve, hogy ha micva teljesítésére nyílik lehetőség, azt minél előbb meg kell tenni. A rabbi Ábrahám történetét idézte, aki Isten parancsára kora reggel indult el Izsák megkötözésének próbatételére. Nem halogatott, nem keresett kifogást, hanem az első adandó alkalommal cselekedett.
Ez a gondolat a mindennapi halachában is megjelenik. A brit milát, a fiúgyermek körülmetélését a nyolcadik napon kell elvégezni, lehetőség szerint minél korábban. A tfilint is napközben bármikor fel lehet tenni, de a szokás az, hogy reggel, az első megfelelő alkalommal tesszük meg.
A halogatás a rabbi szavaival „nagyon nem zsidós dolog”. Nemcsak azért, mert a micva Isten parancsa, hanem azért is, mert nem tudhatjuk, lesz-e később ugyanilyen lehetőségünk.
A sabát mint idősziget
A sabát az idő szentségének legerősebb példája. Nem az ember teszi szentté azzal, hogy megtartja, hanem Isten tette szentté a teremtés rendjében. A szombat akkor is szent nap, ha valaki nem tud róla, vagy nem tartja meg.
Ez más, mint az ünnepek rendje, amelyek a zsidó naptárhoz és a rabbinikus bíróság korábbi meghatározásaihoz kapcsolódnak. A sabát azonban közvetlenül a teremtés ritmusából fakad: hat nap cselekvés, egy nap pihenés. A pihenés is csak akkor nyer értelmet, ha előtte volt hat nap teremtő munka.
„Ha nem most, hát mikor?”
Hilél híres mondása különösen erősen kapcsolódik az időhöz: „Ha én nem vagyok magamért, ki van értem? Ha én csak magamért vagyok, miféle ember vagyok én? És ha nem most, hát mikor?”
Ez a kérdés a halogatás ellenszere. Amit meg kell tenni, azt nem érdemes örökké tologatni. A rabbi saját példát is hozott: azért edz nagyon korán reggel, mert ha későbbre hagyná, könnyen közbejöhetne valami. Az idő tudatos kezelése néha azt jelenti, hogy a fontos dolgokat a nap elejére kell tenni.
Fix idő a Tórára
A Talmud szerint az embert a mennyei bíróságon megkérdezik: szánt-e meghatározott időt a Tóra tanulására? Nem az a kérdés, mennyi tudást halmozott fel, hanem hogy volt-e kijelölt, rendszeres ideje az isteni gondolkodás megismerésére.
Ez lehet napi tíz perc, heti fél óra vagy több. A lényeg a tudatosság és a rendszeresség. Az idő beosztása itt nem szervezéstechnika, hanem az Istennel való kapcsolat egyik formája.
Négyféle feladat
Az előadás végén Megyeri Jonatán egy gyakorlati időgazdálkodási tanácsot adott. A feladataink négy csoportba sorolhatók: fontos és nem szeretjük csinálni; fontos és szeretjük csinálni; nem fontos és nem szeretjük csinálni; nem fontos és szeretjük csinálni.
Ami nem fontos és nem szeretjük, azzal nem érdemes foglalkozni. A napot azzal kell kezdeni, ami fontos, de nehéz vagy kellemetlen. Ha ezen túl vagyunk, következhet az, ami fontos és örömet is ad. Ha pedig marad idő, jöhet az, ami nem különösebben fontos, de szeretjük.
Ez a tanács egyszerű, de mélyen illeszkedik a zsidó időszemlélethez. Az ember nem ura az időnek, de felelőse annak, mire használja. A napok nem térnek vissza, ezért minden pillanatban ott a kérdés: ha nem most, hát mikor?
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
