Nem Isten emberi, hanem az ember hordoz isteni mintát
Megyeri Jonatán rabbi Maimonidész tizenhárom hitelvének harmadik pontját magyarázta: Isten nem test, nem írható le fizikai fogalmakkal, és semmihez sem hasonlítható. Az előadás központi kérdése az volt, hogyan beszélhet mégis a Biblia Isten szeméről, kezéről, haragjáról vagy szeretetéről. A válasz megfordítja a megszokott gondolkodást: nem Istent kell emberi formában elképzelni, hanem az emberben kell felismerni az isteni eredet nyomait.
A harmadik hitelv: Isten nem test
A Rambam harmadik hitelve így fogalmazható meg: „Teljes hittel hiszek abban, hogy a Teremtő, áldott legyen a neve, nem test. Nem lehet őt leírni fizikai fogalmakkal, és semmihez sem lehet hasonlítani.”
Megyeri Jonatán rabbi hangsúlyozta: a zsidó gondolkodás számára alapvető, hogy Isten nem emberi alakú lény. Nem szakállas öregember a felhők között, nem ábrázolható emberi testtel, és nem sorolható semmilyen fizikai kategóriába. Éppen ezért tiltja a Tóra Isten képi vagy szoborszerű megjelenítését: minden ábrázolás szükségképpen leszűkítené azt, ami végtelen.
Isten képmása és az ember szabadsága
A Biblia mégis azt mondja, hogy Isten az embert a saját képmására teremtette. Ez nem azt jelenti, hogy Istennek emberi teste volna, hanem azt, hogy az ember bizonyos isteni vonások hordozója.
A rabbi szerint ezek közül az egyik legfontosabb a szabad akarat. Az ember abban hasonlít Istenre, hogy képes választani, igent vagy nemet mondani, részt venni a teremtésben. Az angyaloknak nincs szabad akaratuk, ezért nem nevezhetők Isten képmásának ugyanabban az értelemben, ahogyan az ember.
A másik fontos vonás a lélek örökkévalósága. Az ember lelke „Istennek egy darabkája”, mint gyertyáról gyújtott láng: nem azonos a testtel, és nem szűnik meg a test halálával.
A Biblia mégis emberi szavakat használ
A nehézség ott kezdődik, hogy maga a Tóra is beszél Isten „kezéről”, „karjáról”, „szeméről”, „füléről”. Az egyiptomi kivonulásnál azt olvassuk, hogy Isten „erős kézzel és kinyújtott karral” vezette ki Izrael népét. Máshol az emberek azt mondják: „Íme, Isten ujja ez.”
A rabbi szerint a kérdés jogos: ha Istennek nincs teste, miféle kézről, karról vagy ujjakról beszél a Biblia?
Erre a válasz az, hogy a Tóra emberi nyelven szól hozzánk, de nem azért, mert Isten emberi lenne. A kéz, a szem, a fül, a szó, a szeretet, az irgalom vagy a féltékenység mind olyan fogalmak, amelyekből mi csak halvány mintát ismerünk. Az eredeti, a teljesség, az Istennél van.
A másolat és az eredeti
Megyeri Jonatán rabbi itt fordította meg a megszokott gondolkodást. Amikor a Biblia Isten szeméről beszél, nem azt kell képzelni, hogy Isten szeme olyan, mint az emberé. Inkább az emberi szem hasonlít valamilyen nagyon korlátozott módon arra az isteni „látásra”, amely mindent átfog.
„Az emberi szem egy picit, egy hangyányit hasonlít Isten szeméhez, mert az én szemem is lát. Isten szeme mindent lát, az én szemem nem lát mindent.”
Ugyanez igaz Isten karjára, szavára, szeretetére és irgalmára is. Az emberi kar húsból, csontból és izomból áll; Isten „karja” a kivonulást véghezvivő isteni erő. Az ember szava legfeljebb hat másokra; Isten szavával világok teremtődnek. Az ember szeretete valódi, de korlátozott; Isten szeretete az igazi forrás.
Az emberi tulajdonságok isteni gyökere
A rabbi szerint ezért nem az történik, hogy a Biblia Istent emberi tulajdonságokkal ruházza fel. Inkább az emberi tulajdonságok hordoznak valamit az isteni valóságból.
Isten szeretete az igazi szeretet, az ember szeretete ennek törékeny lenyomata. Isten irgalma az igazi irgalom, az ember irgalma ennek kicsinyített mása. Isten féltékenysége, fájdalma vagy haragja sem emberi indulat, hanem olyan isteni valóság, amelyből mi csak fizikai, lelki és nyelvi korlátaink között értünk meg valamit.
Ezért lehet a Tóra nyelvezete egyszerre költői és teológiailag pontos. Nem Istent teszi kisebbé, hanem az embert tanítja meg arra, hogy saját tapasztalatain keresztül sejtse meg a Teremtőt.
A test korlátai és a lélek tágassága
Az előadás végén Megyeri Jonatán egy személyes példával érzékeltette a fizikai világ korlátait. Amikor felesége elveszítette édesanyját, a gyászbeszédben arról beszélt: ha valaki már testben is szeretni tudott, akkor a test korlátaitól megszabadult lélek szeretete nem kevesebb, hanem tágasabb valóság.
A fizikai test befogadóképessége korlátozott. A szív csak bizonyos módon tud szeretni, a szem csak bizonyos távolságig lát, a kéz csak bizonyos erővel cselekszik. Isten azonban nincs ezekhez a korlátokhoz kötve.
A végtelent nem lehet lerajzolni
A Rambam harmadik hitelve végső soron arra tanít, hogy Istent nem szabad bezárni az emberi képzelet keretei közé. Nem ábrázolható, nem mérhető, nem hasonlítható semmihez a teremtett világban.
Mégis beszélhetünk róla, mert Isten úgy teremtette az embert, hogy saját testében, lelkében, szavaiban, szeretetében, döntéseiben felismerhessen valamit az isteni mintából.
A kérdés ezért nem az, hogyan lehet Istent emberi tulajdonságokkal leírni. A mélyebb kérdés az, hogyan emlékeztet minden emberi tulajdonság arra, hogy forrása nem bennünk, hanem a Teremtőben van.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
