Egy az Isten – és mégsem magányra teremtett világot
Megyeri Jonatán rabbi Maimonidész tizenhárom hitelvének második pontját magyarázta: az Örökkévaló egységét és egyedülvalóságát. A tanítás középpontjában az állt, hogy a zsidó hit szerint Istenen kívül nincs önálló hatalom, sem a rossz, sem a gonoszság nem állhat vele szemben külön erőként. Isten egyedül van – a világ teremtése pedig annak titkához vezet, hogyan lehet az ember a Teremtő társa.
A második hitelv: Isten egy
A Rambam második hitelve szerint a zsidó ember teljes hittel hiszi, hogy az Örökkévaló egy, egyedüli, és nincs hozzá hasonló egység. Ő az Isten, „aki volt, van és lesz”.
Ez a gondolat a zsidó monoteizmus egyik alapja. Isten nem részekből áll, nem osztható fel, nincs vele szemben másik, vele egyenrangú erő. A zsidóság ezért határozottan elutasít minden olyan elképzelést, amely Isten egységét megbonthatná.
Megyeri Jonatán rabbi így foglalta össze: a zsidó hitrendszer szerint „nincsen Istenen kívül semmi”. Ez nem költői túlzás, hanem teológiai alapállítás.
A rossz sem állhat Istenen kívül
A rabbi külön kitért arra a nehéz kérdésre, hogyan létezhet rossz és gonoszság, ha minden Istenen belül értelmezhető. A zsidó gondolkodás számára nem fogadható el, hogy a rossz valamilyen Istennel szemben álló, tőle független hatalom volna. Ha lenne ilyen erő, az Isten mindenhatóságát kérdőjelezné meg.
A haszid filozófia nyelvén Isten kétféle módon viszonyul a világhoz: van a világot körbevevő isteni jelenlét, és van a világot megtöltő isteni jelenlét. Ugyanarról az egy Istenről van szó, kétféle megnyilvánulási mód szerint.
A rabbi az óceán és a vödör képével magyarázta ezt. Ha egy vödröt végtelen vízbe merítünk, a víz egyszerre veszi körül a vödröt, és tölti meg belülről. Egy légbuborék a vödörben a belső víz szempontjából hiánynak látszik, de a végtelen víz egészéhez képest még mindig a vízen belül van.
Így érthető a rossz is: a világ megtöltöttségében hiányként, eltakarásként jelenik meg, de végső értelemben nem állhat Istenen kívül.
Cimcum: a végtelen összehúzódása
A kabala ezt a folyamatot cimcumnak nevezi: isteni összehúzódásnak, önkorlátozásnak. Ahhoz, hogy a végtelen Isten jelenléte egy véges világban érzékelhető legyen, a végtelenségnek valamiképpen „össze kell húzódnia”.
Ez nem azt jelenti, hogy Isten valóban kisebbé válik. Inkább azt, hogy a teremtett világ csak korlátozott módon képes befogadni az isteni fényt. A végtelen óceánból a vödör csak annyit tart meg, amennyit elbír.
Ez a kép segít megérteni, miként lehet egyszerre igaz, hogy Isten mindent betölt, és mégis van olyan tapasztalatunk, amelyben az isteni jóság rejtettnek, eltakartnak tűnik.
A négybetűs istennév és az idő fölötti lét
Az előadás másik fontos része Isten örökkévalóságáról szólt. A legszentebb istennév, a négy héber betűből álló tetragrammaton – júd, hé, váv, hé – a lét időbeli teljességére utal.
Amikor Mózes megkérdezi Istent, milyen néven mutassa be őt Izrael fiainak, Isten így válaszol: „Vagyok, aki vagyok”, illetve „Leszek, aki leszek”. A rabbi magyarázata szerint ez a név a héber létigék világához kapcsolódik: volt, van és lesz.
Isten nem a térben és időben létező dolgok egyike. A tér és az idő is benne értelmezhető. A világ előtt is volt, a világban is jelen van, és akkor is lesz, ha a világ egyszer már nem lesz.
Egyedül van – de ez nem azonos a magánnyal
Megyeri Jonatán rabbi az előadás végén finom különbséget tett egyedülvalóság és magány között. Logikai értelemben Isten csak egy lehet: ha több örökkévaló, első ok létezne, már nem beszélhetnénk valódi egységről. Isten egyedülvalósága tehát nem hiány, hanem a monoteizmus szükségszerű következménye.
A magány más természetű tapasztalat. A rabbi szerint Isten társat akart a teremtésben, ezért teremtette az embert. Olyan lényt, aki nem robotként működik, hanem szabad akarattal dönt, cselekszik, vitázik, elfogad vagy elutasít.
Ezért olyan fontos a szabad akarat. Az ember csak így lehet valódi partnere Istennek a világ alakításában. Ha nem volna választási lehetősége, akkor nem társ lenne, hanem eszköz.
Az ember feladata az egy Isten világában
Az isteni egység tana nem elvont filozófiai állítás. A mindennapi életre is hat. Ha Istenen kívül nincs önálló hatalom, akkor a világban semmi nem független a Teremtőtől. A jó is, a rejtettség is, a próbatétel is olyan térben történik, amelyet Isten jelenléte vesz körül.
Az ember feladata ebben a világban az, hogy a rejtettségben is keresse az isteni jelenlétet, és szabad akaratával olyan döntéseket hozzon, amelyek által társa lehet a Teremtőnek.
Isten egyedül van, mert nincs hozzá hasonló. A világ mégis arról tanúskodik, hogy a Teremtő kapcsolatot akart: olyan embert, aki képes felismerni Őt, és döntéseivel otthont építeni számára a teremtett világban.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
