Amalék nyomában – külső ellenségből belső küzdelem

Mit jelent ma az amalekiták emlékének eltörlése, ha már azt sem tudjuk, kik ők? Megyeri Jonatán rabbi előadásában egy nehéz és sokszor félreértett tórai parancsolatot tett helyre: azt, amely Amalékkal kapcsolatban egyszerre szól emlékezésről és kitörlésről. A magyarázat végül nemcsak a bibliai múltról szólt, hanem a bennünk élő rossz ösztönről is.

Kik voltak az amalekiták?

Az előadás elején a rabbi visszament a Tóra forrásaihoz. Amalék neve már Mózes első könyvében megjelenik: Ézsau leszármazottja volt, Elifáz fia, vagyis az amalekita nép Jákob testvérének ágáról származott. Később ez a család néppé nőtt, és a Szináj-félsziget, illetve a Negev környékén élt.

A zsidó nép először az egyiptomi kivonulás után találkozik velük. Mózes második könyvében azt olvassuk, hogy Amalék megtámadta az éppen felszabadult, kimerült, védtelen zsidókat Refidimben. A rabbi hangsúlyozta: nem egyszerű katonai konfliktusról van szó, hanem egy olyan támadásról, amely a legsebezhetőbb pillanatban érte a népet.

Miért volt különleges ez a támadás?

A harc leírása jól ismert: amíg Mózes az ég felé emelte a kezét, Izrael volt fölényben; amikor elfáradt, Amalék erősödött meg. Áron és Húr ezért megtámasztották a kezét, hogy a nép kitartson estig.

A rabbi a bölcsek nyomán úgy magyarázta ezt a jelenetet, hogy a kéz felemelése nem „varázslat” volt, hanem annak jele: a nép az Örökkévalóra emeli a tekintetét. Amíg a bizalom és a hit felfelé irányult, addig volt erejük. Amikor ez megingott, Amalék került előnybe.

„Mindaddig, amíg az ember szeme az ég felé irányul, addig győz.”

Emlékezni is kell, és eltörölni is?

A Tóra egyik helyen azt mondja: „Emlékezz arra, hogy mit tett veled Amalék”, egy másik helyen pedig: „Töröld el Amalék emlékét az ég alól.” Első hallásra ez ellentmondásnak tűnik. Ha eltöröljük az emlékét, hogyan emlékezzünk rá? Ha emlékezünk rá, hogyan töröljük el?

Megyeri Jonatán rabbi szerint a kettő nem ütközik egymással, csak másra vonatkozik. Emlékezni arra kell, amit Amalék tett: hogy a gyengeséget támadta meg, a fáradtságot, a bizonytalanságot használta ki. Ezt a mintázatot nem szabad elfelejteni.

Eltörölni pedig nem a történelmi emlékezetet kell, hanem azt az erőt, amelyet Amalék képvisel.

Van-e ma ilyen parancsolat?

A rabbi tisztázta azt is, hogy a halacha szerint az amalekiták kiirtásának micvája nem egyéni feladat, és ma nem is alkalmazható szó szerinti értelemben. A Talmud alapján már régen összekeveredtek a népek, ezért nem tudjuk, kik tartoznak ténylegesen Amalék leszármazottai közé. Ezért a parancsolat gyakorlati, történelmi oldala fel van függesztve.

A rabbi külön is hangsúlyozta: ebből semmiféle mai erőszakos következtetés nem vonható le. Nem arról van szó, hogy ma bárkit „amalekitának” lehetne nevezni, és főleg nem arról, hogy bárkivel szemben fizikai fellépést igazolna a Tóra.

Amalék mint belső valóság

Az előadás itt vált igazán személyessé és időszerűvé. A haszid tanítás szerint Amalék nemcsak egy hajdani nép, hanem egy belső szellemi erő is. Az a része az embernek, amely lehűti a hitet, elbizonytalanít, eltávolít az Örökkévalótól, és éppen akkor támad, amikor az ember fáradt, sebezhető vagy meggyengült.

Vagyis Amalék a jécer hárá, a rossz ösztön egyik arca.

„Mindannyiunkban van egy kis Amalék.” – fogalmazott a rabbi. Nem kívülről kell tehát először keresni, hanem belülről felismerni: azt a hangot, amely cinikussá tesz, lehúz, hitetlenséget suttog, vagy éppen akkor csap le, amikor lankad az ember lelki ereje.

A hitet ápolni kell

A rabbi az előadás végén egy szép nyelvi gondolattal zárta a témát. Az emuná, vagyis hit szava rokon az olyan héber szóval, amely a gyakorlást, művelést, kidolgozást idézi. A hit tehát nem egyszeri kijelentés, hanem folyamatos munka.

Ahogy a szobrász formálja a követ, úgy kell az embernek is napról napra erősítenie a hitét. Mert ha a hit gyenge, Amalék – vagyis a rossz ösztön – hamar megérzi a rést.

Ezért az amalekitákra való emlékezés ma nem történelmi gyűlöletet jelent, hanem spirituális éberséget. Annak tudását, hogy a belső gyengeség valóságos veszély, és hogy a hitet gondozni kell. Amalék eltörlése pedig nem más, mint a bennünk munkáló istentelenség, közöny és lelki fáradtság elleni mindennapi harc.

Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

www.facebook.com/Zsidocom/