Miért nem teremtett Isten tökéletes világot?
Miért van szükség irgalomra, ha az Örökkévaló eleve mindent tud? És mit jelent az, ha valaki éppen a születésnapján távozik ebből a világból? Megyeri Jonatán rabbi előadásában két, elsőre távolinak tűnő kérdésre válaszolt, de a végén ugyanoda érkezett: az emberi életnek célja van, és ezt a célt nem lehet félvállról venni.
Az első kérdés apropóját egy személyes veszteség adta: egy hallgató nagymamája a születése napján hunyt el. A második már inkább teológiai természetű volt: ha Isten tökéletes, és előre tud mindent, miért nem teremtette eleve tökéletesre a világot?
Amikor „betelnek a napok”
A rabbi szerint a zsidó hagyomány különös jelentőséget tulajdonít annak, ha valaki a születésnapján hal meg. A Tóra nyelvén ez azt jelenti: beteltek a napjai. Megyeri Jonatán két bibliai példát is említett: Sáráét és Mózesét. A rabbinikus irodalom ezekből tanulja, hogy az ilyen ember élete teljes körként zárul be.
Ez nem pusztán költői kép. A magyarázat szerint aki születésének napján távozik, annál az élet küldetése kiteljesedett, az a feladat, amiért a lelke erre a világra érkezett, betöltést nyert. Nem maradt „nyitva a kör”, nem maradt félbe valami lényeges.
A rabbi egy másik szép gondolatot is hozzákapcsolt ehhez: a héber sáná, „év” szó összefügg az ismétlés gondolatával. Az év ciklus, visszatérés, körforgás. A tél, a tavasz, a nyár és az ősz újra és újra egymásba fordul. Ha valaki a születésnapján hal meg, az mintha azt jelezné: az élete ciklusa teljesen bezárult.
„Azt a célt, amit Isten szánt neki, beteljesítette.”
Nincs fölösleges időnk
Ez a gondolat nemcsak vigasztalás, hanem felhívás is. Megyeri Jonatán hangsúlyozta: az ember nem véletlenül van itt. Mindenkinek van feladata, és nincs igazán „elvesztegethető” idő. Az életet nem mellékesen kaptuk, hanem küldetéssel.
Ez a felismerés vezette át a rabbit a második kérdéshez: ha ennyire világos, hogy a világ javításra szorul, akkor miért nem teremtette Isten eleve készre?
A szigor önmagában nem elég
A rabbi felidézte a jól ismert midrási gondolatot: az Örökkévaló eredetileg a szigor attribútumával teremtette a világot. Ezt tükrözi a teremtéstörténetben szereplő Elohim név is. Csakhogy a hagyomány szerint Isten „látta”, hogy így a világ nem tud fennmaradni, ezért az irgalom, a kegyelem attribútumát is hozzákapcsolta a teremtéshez.
A kérdés persze jogos: ha Isten mindent tud, miért nem eleve így teremtett? Miért ez a „későbbi kiegészítés”?
Megyeri Jonatán válasza szerint azért, mert a Tóra nem technikai leírást ad, hanem a világ belső logikáját tárja fel. A szigor önmagában azt jelentené: az ember azonnal megkapja minden tettének következményét. Csakhogy ebben a rendszerben nagyon gyorsan elfogyna az emberiség esélye a javításra. Nem lenne tere a megtérésnek, a növekedésnek, az újrakezdésnek.
Istennek nem valamire, hanem valakire volt „szüksége”
Az előadás egyik legerősebb gondolata az volt, hogy Isten nem „valamiért” teremtette a világot, hanem „valakiért”: az emberért. Nem azért, mintha az Örökkévalónak hiánya volna, hanem mert társat akart a teremtésben.
Megyeri Jonatán ezt kifejezetten személyes, szinte emberközeli nyelven fogalmazta meg: Isten nem egy bólogató robotot akart, hanem olyan partnert, aki szabad akarattal rendelkezik. Márpedig ha az ember valódi partner, akkor a világ nem lehet kész állapotban. Kell benne hely a döntésnek, a felelősségnek, a hibának és a kijavításnak is.
„Istennek akkor lehet az ember a társa, hogyha van szabad akarat.”
És innen már érthető az is, miért nem tökéletes a világ. Mert éppen ez a feladatunk benne: jobbá tenni. Nem kívülről szemlélni, hanem dolgozni rajta. A micvák, az erkölcsi döntések, a bűnbánat és a jóvátétel mind ebbe a közös munkába tartoznak bele.
A tökéletlenség nem hiba, hanem meghívás
Megyeri Jonatán rabbi végül arra jutott: a világ tökéletlensége nem a teremtés hibája, hanem az ember meghívása. Ha minden kész volna, nem volna szükség ránk. Nem volna valódi kapcsolat Isten és ember között, csak kész rendszer és végrehajtás.
Az irgalom ezért nem utólagos „javítás” a teremtésen, hanem annak feltétele, hogy az ember valóban részt vehessen benne. Hogy hibázhasson, tanulhasson, visszatérhessen, és lassan betölthesse azt a feladatot, amiért ideérkezett.
A két kérdés így végül összeért. A teljes élet nem attól teljes, hogy hibátlan, hanem attól, hogy betölti a küldetését. A világ pedig nem attól jó, hogy kész, hanem attól, hogy az ember Isten oldalán dolgozhat rajta.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
