Lombsátor? Most tényleg?
Miért hagyjuk ott a házat egy hűvös őszi estén, hogy beszélgetve vacsorázzunk egy nádtetős sátorban? Mit keres egy citromféle a kezünkben, és miért kell vele „integetni”? Megyeri Jonatán tanításában nemcsak a Szukot ünnepének törvényei és eszközei elevenednek meg, hanem azok mély szimbolikája is, a zsidó életmód örömét és szépségét hirdetve.
A parancsolat, amibe belépünk
A Szukot, a sátoros ünnep idén is megérkezett, és ezzel együtt a lehetőség, hogy egy hétre kiszakadjunk a megszokottból. „Ez itt egy szuka, egy ünnepi sátor, amely 7 plusz 1 napon át szolgál minket. Itt étkezünk, itt beszélgetünk, egyes szokások szerint itt is alszunk – mi például nem, de minden más étkezést lehetőleg itt végzünk, még egy pohár vizet sem viszünk máshová.”
A sátornak legalább három fala kell legyen, és a legfontosabb része a tető – természetes anyagból, például nádból készült, olyan, amin keresztül látszódnak a csillagok. Ez a különleges fedél jelzi, hogy nem a kőház nyújtotta biztonságban bízunk, hanem Isten gondviselésében.
Szukot egyike azon kevés micvának, amibe teljes testtel belépünk. Ahogy Megyeri Jonatán fogalmaz: „Amikor az ember belép egy ünnepi sátorba Szukot napján, akkor belép a parancsolatba, belép a micvába, és az örökkévaló kegyelme teljes mértékben körbeveszi.”
Négy növény – négy ember
A sátor mellett Szukot másik micvája a luláv, azaz a négy növényből álló csokor: datolyapálma-ág, mirtusz, fűzfa és etrog (citrusféle). Ezek a Tóra előírásai szerint kerülnek összeállításra, szigorú esztétikai és halachikus szabályok mentén.
„Az etrog különleges citrusgyümölcs: nincs rajta egyetlen barna vagy fekete pötty sem. A Talmud szerint lehetséges, hogy épp ez volt a jó és a rossz tudásának fájáról származó gyümölcs, amiből Ádám és Éva ettek.”
A négy növény szimbolikája sokrétegű. Hasonlítják őket az emberekhez: az etrognak van íze és illata – ő az, akiben megvan a tudás és a jó cselekedet. A pálmalevélnek csak íze van – ő tanult, de nem tesz jót. A mirtusznak csak illata van – ő jó, de nem tud tanítani. A fűznek egyik sincs – mégis mind a négy része a csokornak. Mert egy közösség vagyunk.
A csokrot minden nap meglendítjük hat irányba – és „ezzel a világ minden irányát szentséggel hintjük meg.”
Az öröm parancsa
Szukot talán legkülönlegesebb micvája mégis az öröm. „Ez az az ünnep, amikor egy percre nem lehet szomorúnak lenni. Egy pillanatra sem. Ez a Tóra egyik legnehezebb parancsolata.”
És valóban: amikor már hűvösre fordul az idő, és mindenki bekuckózna otthon, a zsidó ember akkor megy ki a természetbe, a sátorba – és örül. Mert ez az öröm nem körülményekből fakad, hanem belső elhatározásból.
Egy ünnep, ami az egész világról szól
Szukot a három zarándokünnep egyike. Az ókori Izraelben ilyenkor kellett felzarándokolni Jeruzsálembe, ahol 70 áldozati állatot mutattak be a világ 70 népéért – az egész emberiség javáért. Ezért nevezik ezt az ünnepet „egyetemes ünnepnek”.
Megyeri Jonatán egy érdekes történetet is megoszt: „A Lubavicsi Rebbe egyszer úgy vélte, hogy a magyar nyelv is az ősi 70 nyelv egyike lehetett.” Talán ezért is különleges számunkra ez az ünnep – az egyetemesség és a zsidó hagyomány találkozásának ideje.
A Szukot üzenete
„A sátor arra tanít, hogy ne a ház falaira, hanem az isteni gondviselésre bízzuk magunkat.” A négy növény arra tanít, hogy mindannyian különbözőek vagyunk – és együtt vagyunk egész. A micva, hogy örüljünk – arra tanít, hogy örömünk forrása a kapcsolat Istennel, nem a külvilág kényelme.
„Most még lombsátor. De holnapra lehet, hogy már a Messiás sátra. Mert az öröm, ha valódi, képes megváltani a világot.”
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
