Bűn, büntetés és a természet törvénye – így látja a Tóra
Megyeri Jonatán tanítása a zsidó teológia egyik legalapvetőbb kérdéséről: miért követi a bűnt büntetés, az erényt pedig jutalom? És vajon számít-e, hogy „csak” rabbinikus rendeletet szegünk meg?
„A bűn következménye nem Isten szeszélye, hanem olyan, mint a gravitáció – elkerülhetetlen.” – fogalmazott Megyeri Jonatán rabbi, aki ezúttal a bűn–büntetés, illetve az erény–jutalom fogalompárokat járta körül a rabbinikus hagyomány alapján. Az előadás nemcsak a Tóra büntetőjogát világította meg, hanem a mögötte húzódó isteni logikát is: a világ nem szeszélyek, hanem rend és könyörület szerint működik.
A világ, amely nem bírná a szigort
Maimonidész 13 hittétele között szerepel a meggyőződés, hogy a jó elnyeri jutalmát, a rossz pedig büntetést von maga után. Ez azonban nem mindig történik meg azonnal. „A Talmud tanítása szerint Isten először a szigor attribútuma szerint teremtette a világot. De rájött, hogy ez fenntarthatatlan.” – mondta Megyeri. Az emberek gyarlósága miatt az örökkévaló beleszőtte az irgalmat is a világ rendjébe. „Így született meg a tásuvá, a megtérés lehetősége. Isten időt ad – és lehetőséget.”
A rabbi rámutatott: nem minden bűn egyformán Isten ellen való. „Ha valaki embertársával vétkezik, először neki tartozik jóvátétellel. Csak utána lehet Istennel rendezni az ügyet.”
Természeti törvény – nem mennyei önkény
Az előadás egyik legerősebb tétele szerint „a bűnt büntetés, az erényt pedig jutalom követi – nem bosszúból, hanem ugyanúgy, mint ahogy a feldobott labda leesik.” A rabbinikus gondolkodás a morális következményeket természeti törvényekhez hasonlítja: „Ez nem opció. A bűnnek lesz következménye. Akkor is, ha nem látod azonnal.”
Ugyanez igaz pozitív irányban is: „A jó cselekedet önmagában hordozza a jutalmat. Isten legfeljebb még megtoldja – de már a tett is elindítja a folyamatot.”
Ez a gondolat segít helyére tenni a büntetések, sőt, akár a halálbüntetés kérdését is, amelyről a Tóra részletesen szól. „A zsidó hagyomány azonban soha nem volt a gyakori ítélet híve. A Talmud szerint ha egy bíróság hetven évben egyszer ítélt halálra valakit, az már túl gyakori volt.”
A rabbinikus törvény: kerítés a Tóra körül
A kérdés, amely az előadás apropóját adta, így szólt: „Mi van, ha valaki csak hébe-hóba tartja be a rabbinikus rendeleteket?” A válasz árnyalt, de egyértelmű.
A rabbinikus törvények célja – magyarázza Megyeri – nem a szigor vagy önkény, hanem védelem. „Mint a Mona Lisát védő vitrin és korlátok – ezek is azért vannak, hogy nehogy hozzáérjünk a lényeghez, és kárt tegyünk benne.”
A példában a Mona Lisa helyett a szombat szerepel: „A Tóra tiltja, hogy szombaton arassunk. Ezért a rabbinikus rendelkezés szerint nem is szabad egyáltalán gyümölcsfához nyúlni. Ez egy védőkorlát.”
És mi a különbség a Tórai és rabbinikus szabályok megszegése között? „A súlyuk más. De a felelősség mindkettőre érvényes. Mert ha az ember elkezd résnyire nyitni egy ajtót, az hamar tárva-nyitva maradhat.”
A hagyomány megtartó ereje
A rabbinikus szabályok szigorú betartása nemcsak a micvák védelme, hanem maga a zsidó túlélés záloga is. „A zsidó nép 3300 éven át úgy őrizte a Tóra törvényeit, mint a szeme fényét. És ebben a rabbinikus korlátok is kulcsszerepet játszottak.”
Az előadás végső üzenete: Isten nem „büntet”, hanem úgy alkotta meg a világot, hogy a cselekedeteknek természetes következményük van. De épp ezért „Isten lehetőséget is ad. Visszatérni, javítani, újrakezdeni – mindig lehet.”
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
