Ott folytattuk Amerikában, ahol otthon abbahagytuk – Megyeri Jonatán Dvora Hellerrel beszélgetett Borough Parkban

Egy magyar származású hászid asszony, Dvora Heller életútja a háború utáni Bodrogkeresztúrtól a brooklyni Borough Parkig, a hit, a család és a chálásütés micvájának erejéről.

Megyeri Jonatán újabb amerikai útján Borough Parkból jelentkezett, ahol különleges vendéglátónál, Dvora Heller otthonában beszélgetett. „Gyönyörű otthona van, és kiválóan beszél magyarul” – mutatta be vendéglátóját, akitől nemcsak személyes történetet, hanem egy egész életfilozófiát is hallhattunk.

Bodrogkeresztúrtól New Yorkig

Dvóra édesanyja a háborút a Pöstyéni lágerben élte túl, majd visszatért Bodrogkeresztúrba. „Anyám visszajött, és tíz év alatt hat lányt szült keresztúrban” – mesélte. A család 1956-ban, a forradalom után kényszerült elhagyni Magyarországot. „Nyolc éves voltam, amikor elmenekültünk. Ausztriában egy DP-táborban éltünk két és fél évig, amíg Amerika beengedett minket.”

1959-ben érkeztek meg New Yorkba, ahol először Crown Heightsban telepedtek le, néhány utcára a 770-es Lubavics-központtól. „Az apám vallásos felvidéki zsidó volt, nem hászid, de nagyon okos és ügyes ember. Anyám pedig a megélhetésért dolgozott, mi pedig a Beis Jaakov lányiskolába jártunk.”

A házasság és az első évek

Dvóra férje szintén magyar gyökerekkel rendelkezett: „Anyósom Nyírbátorból jött, apósom pedig Erdélyből. Végül Williamsburgban találtunk egymásra.”
Az esküvőjüket 1968-ban tartották, és ahogy a fotóalbum lapozgatása közben elhangzott: „Nem tegnap volt, de az esküvői meghívók ma is pont így néznek ki.”

A házasság első évei azonban nem voltak könnyűek: „Kilenc évig nem lehetett gyerekünk. Az orvosok azt mondták, soha nem is lesz. De a rebék áldása és a sok ima után megszülettek az első gyerekeink, végül összesen nyolc gyermekünk lett.”
Ma több mint ötven unokája és tíz dédunokája van, amit mosolyogva mondott: „Mindegyik nevét tudom, és azt is, ki hova tartozik.”

A chálásütés micvája

A beszélgetés különlegessége az volt, hogy Dvóra Heller elmesélte, hogyan vált életének meghatározó részévé a chálásütés, a hagyományos szombati kalács sütése.
„Egy péntek este, amikor meggyújtottam a gyertyát, az a gondolat jött, hogy tartozom a Jóistennek. Kilenc évig nem volt gyerekem, és kaptam tőle áldást. Akkor eldöntöttem: visszaadok valamit. Megtanítom a zsidó asszonyoknak, hogyan kell chálát sütni, hogy nekik könnyebb legyen, mint nekem volt.”

Azóta világszerte – Manchesterben, Belgiumban, Los Angelesben és Izraelben is – tartott chálasütő bemutatókat. „Amikor egy nő chálát süt, az az irgalom ideje. Sokszor hívnak, hogy imádkozzak értük: aki gyermeket szeretne, aki párt keres, aki beteg. És mindig van jó hír, mindig jön visszajelzés.”

Dvóra külön hangsúlyozta a női micvák jelentőségét: „A nők érdemében lettünk megváltva Egyiptomból, és a nők érdemében fog eljönni a Messiás is. A chálasütés, a mikve és a gyertyagyújtás: ezek a mi micváink, a mi felelősségünk.”

A hitből fakadó öröm

A beszélgetés derűs, meleg hangulatban zajlott, amelyben humor és mély spirituális tartalom keveredett. „Amikor adsz valakinek, három ember boldog: aki ad, aki kap, és Isten, aki látja, hogy a gyerekei összetartanak” – mondta Dvóra, miközben arról beszélt, miért tölti el örömmel a közösségi szolgálat.

Megyeri Jonatán pedig így zárta a beszélgetést:
„A Teremtő adjon neked sok örömöt, jó egészséget, hogy lássad a gyerekeid, unokáid, dédunokáid esküvőit, és együtt táncoljunk Jeruzsálemben, amikor eljön a Messiás.”

Miért micva a chálá (=barhesz) sütés? A chálásütés – héberül hafrasát chálá – az egyik legkülönlegesebb női micva, amelynek gyökerei egészen a Tóra idejéig nyúlnak vissza. A Tórában a következő parancsolat áll: amikor a zsidók kenyeret sütnek, egy kis részt le kell választani a tésztából, és azt a kohanitáknak kell adni. Ez volt az úgynevezett chálá, amelyet a jeruzsálemi Szentély szolgálatát végző papok kaptak. A mai napig, emlékül a Szentélyre, minden olyan alkalommal, amikor egy bizonyos mennyiségű lisztből – legalább 1,6 kg-ból – készül tészta, egy darabot le kell választani belőle. Ezt ma már elégetik, de a micva szellemisége megmaradt. A chálásütés azonban nem pusztán egy rituális cselekedet: spirituális jelentése van. A Talmud szerint három különleges micva adatott a zsidó asszonyoknak: chálá leválasztása – az otthoni konyhát emeli szentségbe, gyertyagyújtás szombat és ünnepek előtt – fényt hoz a család és a világ életébe, mikve (rituális fürdő) használata – a házassági tisztaság törvényeinek megtartása. A chálásütés micvája különösen erős imaidőnek számít. A hagyomány szerint amikor egy asszony chálát választ le, az ég kapui nyitva állnak, ezért ilyenkor szokás személyes és közösségi imákat mondani: gyógyulásért, gyermekáldásért, békéért és a Messiás eljöveteléért. Nem véletlen, hogy a modern hászid közösségekben gyakran tartanak közös chálasütéseket. Ahogy Dvora Heller is elmondta: „Amikor egy nő chálát süt, az az irgalom ideje. Mindig jönnek a jó hírek, mert a Jóisten látja, hogy a nők szívből cselekszenek.” A chálásütés tehát egyszerre ősi emlék és élő, mindennapi kapcsolat Istenhez – egy micva, amely által a zsidó asszony otthonából is szentély válik.

Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

www.facebook.com/Zsidocom/