Amikor nem szabad örülni – Tisá beÁv Megyeri Jonatánnal

A gyász napja, amely új jelentést nyert a gázai túszok fényében

Tisá beÁvkor minden fájdalom egyszerre nehezedik a zsidó népre – de a remény lángját soha nem oltja ki.

Az év legszomorúbb napja. Így nevezi a hagyomány Áv hónap kilencedikét, amikor mindkét jeruzsálemi Szentély elpusztult. Az idei Tisá beÁv különösen megrázó volt – fogalmazott Megyeri Jonatán, aki egész napos videós bejelentkezéssel osztotta meg gondolatait, érzéseit és tapasztalatait.

„Tisá beÁv napján nem lehet enni, inni, fürdeni, nem lehet örömöt okozó dolgokat csinálni, még Tórát sem tanulni. 25 órás teljes böjt, gyász, visszafogottság. Minden fájdalom, amit a zsidó népet érte, ezen a napon összesűrűsödik” – magyarázta a rabbi.

A gyász nem csak a múlté

A videóban Jonatán visszatekintett a történelemre:
„Az első jeruzsálemi Szentélyt időszámításunk előtt 586-ban rombolták le a babilóniaiak, a másodikat 70-ben a rómaiak. Ekkor kezdődött a szétszóratás, amely tulajdonképpen a mai napig tart.”

De nem csak a múlt tragédiáira gondolunk ilyenkor. A jelen valósága is fájdalmas: „Egyre növekvő zsidóellenesség és Izrael-ellenesség vesz körül minket. És ezek nem csak történelmi emlékek – nagyon is a jelenünk részei.”

A fájdalom új arca: Eviatár videója

Az idei Tisá beÁv Jonatán számára különösen megrendítő volt.
„Nem néztem holokauszt-filmet, hanem újra és újra megnéztem azt a videót, amit az izraeli túsz, Eviatár küldött a Hamasz alagútjaiból. Egy csontsovány, legyengült fiú, akivel a terroristák éppen a saját sírját ásatják meg. Auschwitz-szerű képek ezek.”

A rabbi hozzátette: „Ez a böjt most teljesen új értelmet nyert. Ez nem csak a múlt fájdalma – ez a jelen kiáltása.”

Imádság a túszokért, a katonákért, a világ józanságáért

A közvetítés végén a rabbi imára hívott:
„Imádkozunk, hogy a túszok, köztük Eviatár is, épségben hazatérjenek. Imádkozunk, hogy a katonák egészségesen jöjjenek vissza. Imádkozunk, hogy a Hamaszt végleg kiirtsák, és véget érjen ez az őrület.”

Megyeri Jonatán külön is szólt a világ zavarodottságáról:
„A világ a feje tetejére állt. Összekeverik a fényt a sötétséggel, az áldozatot az elkövetővel. Világosságot kérünk az elmékbe – és azt, hogy ne higgyünk a nyugati propaganda ferdítéseinek. Izrael a jó oldalon áll.”

A gyász, ami elvezet a megváltásig

A nap vége felé, amikor már 23 és fél órája tartott a böjt, a rabbi így zárta gondolatait:
„Szomjas vagy, fáj a fejed, de nem veszted el a reményt. Mert hiszünk benne, hogy a fájdalom nem hiábavaló. Hogy a gyász elvezet a megváltáshoz.”

„Épüljön fel a harmadik jeruzsálemi Szentély mihamarabb, a Messiás eljövetelével” – mondta csendesen, miközben felvette a táleszt és a tfilint a délutáni imához.

Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

www.facebook.com/Zsidocom/