Velem és a Rebbével történt

Lubavicsi hászidként számta­lan­szor találkoztam a Rebbével.

1966-ban, amikor eljegyeztem a menyasszonyomat, egy hászid összejövetel alkalmával odaléptem a Rebbéhez, hogy közöljem vele a jó hírt. Vittem magammal egy üveg vodkát is. A Rebbe töltött a poharamba és a magáéba is, majd azt mondta: „Lechájim ulivráchá! –  Az életre és az áldásra!”. Ezután meghagyta, hogy miről beszéljek majd az eljegyzési ünnepségen.

A Chábád közösségekben az a hagyomány, hogy az eljegyzés során a vőlegény egy misztikus tartalmú tóramagyarázatot tart, de a Rebbe arra kért, hogy a szokásokkal ellentétben ne a Tóra rejtett tanításáról beszéljek, hiába ezt várja mindenki. „Ha valaki megjegyzést tesz emiatt, mondd meg neki, hogy az én kérésemet teljesíted” – tette hozzá. Amikor kimentem a szobájából, még utánam szólt: „De készülj fel rendesen!”.

Az eljegyzési ünnepségen számos rabbi és tóratudós vett részt, köztük egy litvis, azaz a hászidizmussal szemben álló neves rabbi a menyasszony családjából. Mivel a Rebbe kérésének megfelelően választottam témát a beszédemhez, ez az illető is elégedett volt.

Az esküvő után a feleségemmel visszatértünk Izraelbe, ahol a Rebbe utasításának megfelelően egy ideig kolélban, azaz házas férfiaknak fenntartott tanházban tanultam. Egy alkalommal Jeruzsálembe utaztunk a feleségemmel, hogy hanukai látogatást tegyünk a szüleimnél. Amikor megérkeztünk, éppen a neves gatesheadi litivis jesiva vezetője tartózkodott náluk. Megkértek, hogy tartsak tóramagyarázatot, én pedig a Rebbe egyik beszédéből idéztem, mely­ben a Tánjá, a Chábád filozófia alapműve egyik tanítását fejtegette. Arról beszélt, hogy az Örökkévaló és a zsidó nép közötti különleges egységet a tóratanuláson és különösen a Tóra rejtett tanításán keresztül lehet megélni. A következő alkalommal, amikor a Rebbénél jártam, leírtam ezt az epizódot is abban a levélben, melyet a találkozó előtt juttattam el hozzá. Nem hittem, hogy a Rebbét ez különösebben érdekli, de tévedtem. „Beszéltél a Tóra megnyilvánult oldaláról is?” – kérdezte. Amikor mondtam, hogy nem, így folytatta: „Nagy kár, mert talán közelebb hozhattad volna a jesiva vezetőjét a hászid tanításokhoz és ez közelebb hozta volna a végső megváltást”.

Ebből megtanultam, hogy a hászid tanításokat akkor lehet a legjobban terjeszteni, ha alkalmazkodunk a hallgatóság elvárásaihoz. A mai napig erre oktatom a tanítványaimat a jesivában: „Mindenképpen szerezzetek mély tudást a Tóra megnyilvánult oldalából. Ha így tesztek, sokakat közel hozhattok a Tóra rejtett oldalához és a hászid tanításokhoz”.

1969-ben azon szerencsés öt család egyike lehettünk, akiket a Rebbe Kiriját Máláchiba küldött, hogy megalapítsuk a Náchálát Hár Chábád negyedet. Későbbb sok grúziai bevándorló költözött oda, akikkel sokat foglalkoztunk. Mivel akkor még nem volt saját imaházunk, az ő zsinagógájukban imádkoztunk, a grúziai zsidók imarendje szerint, az ő dallamaikat énekelve. Ez összhangban állt a Rebbe azon tanításával, hogy a más közösségből való zsidókkal a saját hagyományaikon keresztül kell kapcsolatot létesíteni.

Néhány évvel később felkértek, hogy álljak egy újonnan alapított kolél élére Nácrát Ilitben. A Rebbe a beleegyezését adta, így elfogadtam az ajánlatot. Eleinte csak lubavicsi hászidok jöttek, de később mások is csatlakoztak. Délelőttönként tanultunk, délután és este pedig a városban terjesztettük a Tóra tanítását. Ez nem ment könnyen, mert a lakosság többsége és a hatóságok emberei is világi zsidók voltak, akik nem nézték jó szemmel, amit teszünk. Amikor erről írtam a Rebbének, a következőt válaszolta: „Szinte biztos, hogy ha nem ártjátok magatokat politikai ügyekbe, megkedvelnek benneteket”. Ebből is látszik, hogy a Rebbének milyen fontos volt az emberek érzékenysége.

1977-ben felkértek, hogy legyek Kfár Távor rabbija. Megkérdeztem a Rebbét az ügyről, ő pedig így válaszolt: „Ha a zsidó törvényeknek megfelelően fogod vezetni a települést, akkor fogadd el az ajánlatot”. A Rebbe arra utalt ezzel, hogy a rabbinikus munka során előfordulhatnak kellemetlen szituációk, ezért már előre ki kell kötnöm, hogy a zsidó jog kívánalmaiból egy tapodtat sem vagyok hajlandó engedni. A Rebbe számára nem volt probléma más zsidók érzékenységéhez alkalmazkodni, de az fel sem merült benne, hogy a Tóra törvényein bármennyit is hajlítani lehetne.

Jesájáhu Herzel rabbi