Minden korban voltak Hámánok

A Rebbe purimi levele

 

Isten kegyelméből

  1. ádár hó 13.

[1953. február 22.]

Brookly, N.Y.

 

Üdvözlet és áldás!

Purim ünnepének Eszter könyvében leírt története világos elemzést ad számunkra a „zsidókérdésről”.

A zsidók, akiknek országa romokban hevert, ők maguk pedig 127 különböző tartományba szóródtak szét, egyértelműen különböztek a többi néptől. Ez nagyon hasonló ahhoz, ahogy a zsidók manapság is különböznek a szomszédaiktól, bárhol is éljenek.

Bár voltak olyan zsidók, akik eltitkolták hovatartozásukat, Há­­mán, a zsidók ellensége, azonosította azokat a tulajdonságokat és jellegzetességeket, melyek – ha akarták, ha nem, egy néppé ko­vácsolta őket, mert „törvényeik különböznek minden más né­pétől” (Eszter könyve 3:8.).

Ezért Hámán gonosz módon ki akarta irtani a zsidókat, el akarta pusztítani „az összes zsidót, öreget és fiatalt, gyerekeket és nőket”.  Bár azokban az időkben is voltak olyan zsidók, akik szigorúan ragaszkodtak a Tórához és a parancsolatokhoz, és olyanok is, akiknek a vallással és a népével való kapcsolata meggyengült, sőt voltak, aki be akartak olvadni a többségbe, mégsem kerülhette el senki, hogy egy néphez tartozóként tekintsenek rájuk, és mindegyikükre vonatkozott Hámán kegyetlen rendelete.

Minden korban voltak Hámánok, mi mégis túléltük mindegyiket, Istennek hála. Mi lehet a túlélésünk titka?

A válasz egyértelművé válik az alábbi példázatból. Amikor egy tudós egy bizonyos jelenséget irányító szabályokra akar bizonyítékot szerezni, vagy egy bizonyos természeti elem alapvető tulajdonságait akarja meghatározni, akkor kísérletek sorozatát kell végrehajtania a legkülönbözőbb feltételek mellett. Így tudja meghatározni azokat a törvényszerűségeket és jellemzőket, me­lyek minden esetben igazolhatóak. Nincs olyan természeti törvény, melyet kisszámú kísérlettel bizonyítani lehetne, vagy olyan kísérletekkel, melyeket egyforma vagy nagyon hasonló körülmények között végeztek el, mert így nem lehetne meggyőzően megállapítani, hogy melyek az elsődleges és melyek a másodlagos jellemzők, illetve mely eredmények irrelevánsak.

Hasonló alapelvek érvényesek népünk esetében is. A mi népünk az egyik legősibb a világon, nemzeti történelmünk a színáj-hegyi kinyilatkoztatással kezdődött, mintegy 3300 évvel ezelőtt. Az évszázadok során egészen különböző körülmények között éltünk a világ különböző részein. Ha azonosítani akarjuk népünk létezésének okát és különleges erejét, akkor azt nem valamilyen sajátos fizikai adottságnak vagy belső tulajdonságnak, nem a nyelvnek vagy egy tágabban értelmezett viselkedési és szokásrendszernek, és nem is valamilyen faji tisztaságnak köszönhetjük (mert történelmünk kezdeti szakaszában, illetve a középkorban és a közelmúltban is voltak olyan törzsek és etnikai csoportok, melyek felvették a zsidó vallást és népünkbe olvadtak).

A szétszórt és száműzött zsidó népet egyesítő, alapvető elem, mely helytől és időtől függetlenül egy nemzetté kovácsol minket, a Tóra és parancsolatai, a zsidó életmód, mely alapvetően változatlan maradt helytől és időtől függetlenül. A tanulság világos és megkérdőjelezhetetlen: a Tóra és parancsolatai tették népünket elpusztíthatatlanná egy olyan világban, melyben mészárlások és pogromok veszélyeztették fizikai fennmaradásunkat és idegen kultúrák és eszmék próbáltak véget vetni spirituális létezésünknek.

Purim ősrégi tanítással szolgál, melyre legnagyobb szomorúságunkra a közelmúlt is bizonyítékok sorát nyújtja: nincs az a mély, akár nemzedékek során átívelő asszimiláció, mely menedéket nyújthatna a Hámánoktól és Hitlerektől, és nincs olyan zsidó sem, aki egy effajta menekülési kísérlettel elvághatná magát népétől.

Ennek az ellenkezője igaz: a zsidó nép túlélési és fennmaradási képessége éppen azáltal erősödött, hogy „törvényeik különböznek minden más népétől”.

Purim arra emlékeztet minket, hogy népünk és benne minden egyes zsidó férfi és nő ereje az ősi, spirituális hagyományok megőrzésének függvénye, ami egyben a harmonikus, boldog és egészséges élet feltétele is. Szellemi és fizikai életünket úgy kell alakítani, hogy soha ne kerüljenek ellentmondásba létezésünk alapelveivel és úgy kell összehangolnunk azokat, hogy a lehető legnagyobb harmóniában legyenek, és megerősítsék fizikai és spirituális erőinket, melyek a zsidó életben egymástól elválaszthatatlanok.

A legjobbakat és vidám pu­ri­mot kívánok. Bár­csak megélnénk, hogy egy Há­mánoktól és Ámálékoktól, a zsidó nép, a zsidó lélek és hit ellenségeitől mentes világ köszöntsön ránk!

Tisztelettel,

  • Küldés emailben

Fejezetek