Az orvosok nem tévedtek, csak csoda történt

Nem lubavicsi családban születtem. A brooklyni Torah Vodaas iskolarendszerben tanultam, majd a Mir jesivába kerültem, ahol rabbioklevelet szereztem Avraham Kalmanowitz rabbitól.

Végül lubavicsi hászid lett belőlem, s ezt egy osztálytársamnak köszönhetem. David Shlamyugnak hívták, és Uruguayból érkezett. Az volt az álma, hogy Mexikóvárosban nyisson egy jesivagimnáziumot. Még nem működött ilyen intézmény ott, és azt gondolta, hogy igen nagy szükség volna rá. Megkérdezte a jesiva rabbijait az ötletről, de ők nem támogatták. Ekkor elment, hogy a lubavicsi rebbe útmutatását kérje.

Nem sokkal később azt láttam, hogy David éppen a ruháit csomagolja össze. Amikor megkérdeztem, hogy mi történt, így felelt „A rebbe azt mondta, hogy nemcsak el kell utaznom Mexikóba, hogy jesivát nyissak, hanem a lehető leghamarabb el is kell indulnom. Még a szombat beállta előtt Mexikóvárosba akarok érkezni”.

Így is tett, és sikerrel járt. Ha jól tudom, az a jesiva a mai napig működik. Nagy hatással volt rám, ami történt, ezért elhatároztam, hogy én is a lubavicsi rebbe tanácsát fogom kérni, ha komoly döntés előtt állok.

Egyszer felkértek, hogy vállaljam el egy zsidó iskola vezetését, mely az ortodox Beth Israel zsinagógához tartozott Miami Beachen. A döntés meghozatala előtt ellátogattam a rebbéhez, aki a következőt mondta: „Egy zsidó tanár legfőbb feladata nem az, hogy információt adjon át, hanem, hogy istenfélelmet ültessen a diákokba. De ehhez a tanárnak magának is félnie kell Istent. Hogyan biztosíthatja, hogy ez Önre is igaz legyen?”

Hogy megvilágítsa a kérdést, a rebbe a következő példázatot fűzte hozzá: „Kétfajta kút létezik. Az egyiket a talajvíz táplálja és sohasem szárad ki. A másik egy ciszterna, melyet az esővíz tölt fel, és ha nincs elég csapadék, kiszárad. A tanár ez utóbbihoz hasonlatos. Mindig szüksége van utánpótlásra vízből, azaz istenfélelemből, különben kiszárad. Azzal szeretném Önt megáldani, hogy képes legyen mindig feltölteni magát istenfélelemmel és továbbadni azt a diákjaidnak”.

Egy másik alkalommal a menyasszonyommal együtt látogattunk el a rebbéhez, néhány nappal az esküvőnk előtt, hogy az áldását kérjük. Legnagyobb meglepetésemre a menyasszonyom hirtelen sírva fakadt és megkért, hogy egy kicsit menjek ki a szobából, mert négyszemközt akar beszélni a rebbével. Húsz perccel később megnyugodva lépett ki a szobából. Az esküvő utánig egy szót sem szólt arról, hogy mi történt odabent. Később beavatott a dologba: „Remélem, nem bántalak meg azzal, amit a rebbének mondtam. Fel akartam bontani az eljegyzést, mert nagyon türelmetlen vagyok, és hamar kijövök a béketűrésből. Attól féltem, hogy képtelen leszek jó feleséggé és anyává válni. Azt mondtam a rebbének, hogy inkább férjhez sem megyek, minthogy férjhez menjek, majd elváljak. A rebbe azonban elmosolyodott, és így szólt: „Az Örökkévaló áldja meg sok gyermekkel. Az a sok gyermek tanítja majd türelemre. Addig is vállaljon valamilyen önkéntes munkát. Ha lehet, egy kórház gyermekosztályán. Ott majd megerősödik a türelme. Az esküvőt pedig semmiképpen ne mondja le”.

A rebbe áldása miatt izgatottan vártuk, hogy gyarapodjon a családunk. A feleségem azonban – aki az esküvő idején 18 éves volt – hosszú ideig nem esett teherbe. Egy idő után szakemberhez fordultunk, aki megállapította, hogy a feleségem méhe nem fejlődött ki rendesen, ezért nem lehet gyereke. Nagyon kétségbeestünk, így további vizsgálatokat végeztettünk el, de mindannyiszor ugyanazt az eredményt kaptuk.

Ekkor felhívtuk a rebbét, aki megismételte a sok gyermekre vonatkozó áldását. A feleségem egy hónappal később teherbe eset. Fiunk született, akit Mordechájnak neveztünk el. Őt még 14 testvére követte!

Évekkel később, amikor a feleségem már idősebb volt, ismét felkereste a nőgyógyászt. A vizsgálat után így szólt az orvos: „Gondolom, Ön igen csalódott. Egy vallásos asszony, aki biztosan sok gyereket szeretett volna, de a fejletlen méhe miatt sohasem tudott teherbe esni…”. A feleségem nem szólt egy szót sem, de végül kitört belőle a nevetés. Otthon továbbnevettünk együtt. Azt mondtam neki, hogy az orvosok nyilván nem tévedtek, csakhogy velünk csoda történt. A rebbe megígérte, hogy sok gyermekünk lesz és az áldását is adta. Az ő áldása és előrelátása nélkül egy gyermekünk sem születhetett volna.

 

Meshulom Weiss rabbi

  • Küldés emailben

Fejezetek