A Rebbe és az evolúció

New Yorkban nőttem fel, a Lower East Side-on. Abban az időben ez a városnegyed egy igazi stetl volt. Első generációs zsidó bevándorlók lakták, akik ugyanúgy beszéltek, öltözködtek és viselkedtek, mint korábban Európában. Nagy hasznomra volt, hogy közelről figyelhettem őket, mert így megismerhettem az autentikus zsidóságot.

Apám a Cháfec Chájim tanítványa volt a lengyelországi Radunban. A Rabbi Yitzchak Elchanan jesivába küldött tanulni, ahol olyan nagyságokkal tanultam együtt, mint Soloveitchik rabbi. Végül engem is rabbivá avattak. A jesiva-évek alatt ismerkedtem meg a kor legnagyobb rabbinikus döntvényhozója, Moshe Feinstein rabbi lányával, Shifrával, akivel házasságot kötöttem. Egy évvel később, 1949-ben tanári állást ajánlottak a jesivában, melyet elfogadtam, és azóta sem hagytam el. Ezzel egy időben mikrobiológiából doktoráltam a Columbia Egyetemen, ahol szintén tanári állást kap-tam és végül a tanszék vezetője lettem.

Mivel Feinstein rabbi az apósom volt, és őt nagyon nehéz volt elérni, sokan hozzám fordultak helyette. Hodakov rabbi, a Lubavicsi Rebbe titkára is gyakran általam küldött üzeneteket. Személyes kapcsolatom azonban nem volt a Rebbével.  Egy nap, valamikor a hetvenes években, telefont kaptam, hogy a Rebbe látni szeretne. A találkozó éjféltől reggel hétig tartott, és főleg biológiai témákról beszélgettünk. A Rebbe széleskörű világi műveltséggel rendelkezett és naprakész volt a tudományos eredmények terén is. Be kell vallanom, a fizika területén előrébb járt, mint én, különösen a Föld korának radioizotópos meghatározásának témájában. Az ő véleménye természetesen az volt, hogy minden olyan kutatási eredmény, mely szerint a Föld idősebb 5700 évnél, csupán próbatétel az Örökkévalótól. Véleménye szerint a világ teremtésének pillanatában az atomok le-bomlásának üteme megváltozott, ezért a tudósok hibát követnek el, amikor a jelenlegi lebomlási folyamatokra úgy tekintenek, mintha mindig változatlanok lettek volna.

A Rebbe azt ajánlotta, hogy ír-jak egy olyan biológia tankönyvet, melyet elfogad a New York-i állami oktatási felügyelet, mégsem említi meg az evolúciót. Abban az időben az evolúció elmélete a tananyag kötelező részét képezte, és követelmény volt a felvételi tesztekben is.

Én nem éreztem magam felkészültnek egy ilyen tankönyv megírására, ráadásul szükségtelennek is tartottam, hiszen számos tóratudós megtalálta a módját, hogy elsimítsa az ellentmondást a Tóra tanítása és a világ koráról alkotott tudományos nézet között. Emellett az evolúciós elmélet sem zavart annyira, mint a Rebbét.

Összességében egészen lenyűgöztek a Rebbe tudományos ismeretei. A gyógyszerkutatásban is otthon volt, és a legújabb, frissen publikált eredményekről is tudomása volt. A mélytengeri élőlények gyógyszeripari felhasználását említve megjegyezte, hogy ez is bizonyíték arra, hogy az Örökkévaló minden teremtményének célja és jelentősége van. Véleménye szerint az emberiség egyik feladata az, hogy Isten teremtményeit magasabb szintre emelje. Az orvosi etika egyik alapkérdése, hogy játszhatunk-e Istent. A Rebbe tanítása alapján erre a válasz az, hogy Isten maga akarja azt, hogy Istent játsszunk, és kiegészítsük az Ő teremtő munkáját.

Bár nem értettem egyet a Rebbével a Föld korát illetően, meglátásai mégis nagyon elgondolkoztattak. A mai napig, amikor az evolúcióról tanítok, mindig megemlítem az ellenvéleményt is, a Rebbe gondolatai alapján.

Sokat tanultam a Rebbétől az emberi személyiségről is. Abban az időben izraeli vallási szélsőségesek vettek össztűz alá, mert egy bizonyos személyt ajánlottam a jeruzsálemi Sááréj Cedek kór-ház élére. Az illető patológus volt, és a kinevezését ellenzők szerint korábban boncolásokat hajtott végre, melyet a zsidó vallás törvényei elleni támadásnak éreztek. Valójában ő másfajta patológiát űzött: a sejtszerkezet szak-értője volt, és sohasem boncolt. Ezt azonban a tudatlan tiltakozók nem tudták felfogni, és továbbra is sokat támadtak.

Felvetettem a témát a Rebbének, mert az Izraelbe költözést fontolgattam, de féltem, hogy ez az ügy megnehezítené az ottani éle-temet. A Rebbe meglepő választ adott: „Egy zsidó ne a félelmei alapján hozza meg a döntéseit. Nem élhet úgy, hogy közben fél valakitől. Ne törődjön túl sokat azzal, hogy mások mit mondanak. Ha biztos az igazában, tegye meg, amit meg kell tennie. Legyen független”. Azt is hozzátette, hogy az ember az istenszolgálatot tekintve is legyen független.

A válasza meglepett, s egyben sok mindenre választ is adott. Felejthetetlen élmény volt a Rebbével találkozni. Nagy hatással volt az életemre és a szakmai fejlődésemre is. Rengeteg ember életére volt hatással. Egy olyan rendszert alkotott meg, mely remekül működik és milliókhoz ér el. Sőt, még többekhez is, ha az eljövendő nemzedékeket is beleszámítjuk.

Moshe Tendler rabbi

  • Küldés emailben

Fejezetek