Csak akkor kezdtem megismerkedni a vallásommal, amikor 1983-ban saját orvosi rendelőt nyitottam Brooklyn lubavicsi negyedében.
Idővel, amikor már kezdtem jobban ismerni a zsidó életet, telefonon hívtak, hogy menjek el Schneerson asszonyhoz. Megbeszéltünk egy időpontot, de olyan elfoglalt voltam, hogy megfeledkeztem róla. Már este fél kilenc volt, amikor felhívtak és megkérdezték, hogy mi történt. Elnézést kértem, és azonnal elrohantam a megadott címre.
Egy idős hölgy fogadott, Schneerson asszony. Beszámolt az egészségügyi hátteréről, én pedig elkezdtem a kezelést. Már a 85. évét taposta, de királynői megjelenése volt. Ezzel együtt nagyon kedvesen fogadott és barátságosan viselkedett. Mielőtt továbbindultam volna, még megkínált teával és süteménnyel.
A következő reggel nagyon sok telefonhívást kaptam. A vallásos pácienseim megneszelték, hogy hol jártam az előző este, és nagyon izgatottak voltak. Nem értettem, hogy mire ez a nagy felhajtás, amíg a titkárnőm el nem magyarázta, hogy a Lubavicsi Rebbe feleségét kezeltem.
Amikor látta, hogy ez nem igazán hatott meg, azt ajánlotta, hogy látogassak el a Rebbéhez egy vasárnap, amikor dollárokat osztogat, hogy jótékonyságra buzdítsa az embereket. „Nincs szükségem a dollárjára, jó állásom van” – feleltem. Ő erre felnevetett, és így szólt: „Ez nem a pénzről szól. A Rebbe dollárját átvenni felemelő spirituális élmény. Azt javaslom, éljen a lehetőséggel”.
„Rendben, még meggondolom” – feleltem, majd el is feledkeztem a dologról. Két hónappal később ismét jelentkezett Schneerson asszony. Elnézést kértem tőle, hogy a legutóbb nem tudtam, hogy kivel állok szemben. „Ha tudtam volna, hogy kicsoda Ön, felvettem volna egy kipát az otthonában. „Semmi probléma. A kipát pedig saját magáért viselje, ne értem” – mondta. „Rendben. Talán egyszer így lesz” – mondtam.
Az újabb kezelés után ismét megkínált teával és süteménnyel, s közben kellemesen elbeszélgettünk. Ezt követően kéthavonta ellátogattam hozzá, és egyre jobb barátságba kerültünk. Egy idő múlva már személyes ügyek is előkerültek. Egyszer azt kérdezte, hogy házas vagyok-e. Mondtam, hogy még nem, de azon vagyok, hogy ez megváltozzon.
„Bizonyára helyes zsidó lányokkal találkozgat” – mondta a Rebecen. „Nem, ki nem állhatom őket” – feleltem. Tényleg ezt gondoltam, mert azok a zsidó lányok, akikkel összehozott a sors, mind nagyon materialista gondolkodásúak voltak, ami nem volt az ínyemre. Láttam a Rebecen szemén, hogy lesújtotta a válaszom, de elmosolyodott, és így szólt: „Értem. Nyilván meg fog házasodni egy nap, de ne siesse el, ne siesse el….” Tartott egy kis szünetet, majd a következőt mondta: „Ígérje meg, hogy ha megházasodik, egy helyes zsidó lányt választ magának!”.
Nem akartam elkötelezni magam, ezért így feleltem: „Ha így kell történnie, akkor így fog történni”.
„Ne aggódjon, minden jól alakul majd, minden rendben lesz” – válaszolta. Az ismerőseim azt mondták, hogy ez valójában áldás volt a jövőmmel kapcsolatban.
Idővel kezdtem azt érezni, hogy igazán érdekli a sorsom. Egyszer azt mondta: „Doktor úr, ha bármikor segítségre lesz szüksége, én segíteni fogok Önnek”.
Tíz évvel azt követően, hogy elhunyt, még egyszer a segítségemre volt. Ez azután volt, hogy Izraelbe látogattam, és elhatároztam, hogy vallásosan fogok élni. Miután hazatértem, azt is megfogadtam, hogy megházasodom. Akkor már 42 éves voltam, tehát igazán ideje volt ennek. Elmentem a Rebbe sírjához és azért imádkoztam, hogy megtaláljam a megfelelő feleséget. Sok nővel találkoztam, de egyik sem illett hozzám. 1999-ben azonban rádöbbentem, hogy volt egy barátom, aki megígérte, hogy segíteni fog, ha szükségem lesz rá. Visszamentem tehát a temetőbe, de most a Rebecen sírját kerestem fel. „Schneerson asszony, meg akarok házasodni. Szeretnék családot alapítani” – mondtam.
Két hónappal később végre sikerült. Nem volt könnyű, tényleg isteni közbeavatkozásra volt szükség, hogy megszerezzem Leah telefonszámát és elhívjam egy találkozóra. Amikor leültünk beszélgetni, rögtön tudtam, hogy ő az igazi. Néhány hónap múlva megkértem a kezét, ő pedig igent mondott. Elmeséltem neki, hogy ez az egész egyetlen egy embernek köszönhető, akihez nagyon közel álltam. Schneerson asszonyt illeti a köszönet.
Dr. Alan Newmark
Megjelent: Gut Sábesz 23. évfolyam 33. szám – 2021. április 8.
