Miért imádkozzunk újra, ha tegnap sem kaptunk választ?
Mi értelme újra kérni ugyanazt az Örökkévalótól, ha tegnap, tegnapelőtt és talán már hosszú ideje is ezért imádkozunk? Oberlander Báruch Rabbi az Elul hónap közeledtével az ima egyik legnehezebb kérdését vizsgálja. A zsidó hagyomány szerint egyetlen ima sem vész el. Lehet, hogy a változás még nem látható, de minden fohász közelebb visz ahhoz a ponthoz, ahol áttörhet a fal.
Amikor az ima csalódást okoz
A Talmud szerint az ember könnyen esik abba a hibába, hogy imája után biztos eredményt vár. A Rásbám magyarázata szerint ilyenkor azt gondolja: megfelelő áhítattal imádkoztam, ezért az Örökkévaló bizonyára teljesíti kérésemet. Ha ez elmarad, csalódhat magában az imában is.
Elul hónap különösen alkalmas ennek végiggondolására. Közelednek a nagyünnepek, többet imádkozunk, többet kérünk, és közben könnyen felmerül: miért ismételjem újra ugyanazt?
A válasz egyik legfontosabb példája maga Mózes.
Mózes 515 imája
A Tóra szerint Mózes újra és újra könyörgött azért, hogy beléphessen Izrael földjére. A Midrás a „váetchánán” – „és könyörögtem” – szó számértékéből 515 imát vezet le.
A hagyomány szerint Mózes Áv hó 15-én kezdett különösen erősen imádkozni. Ezen a napon vált világossá, hogy a pusztai nemzedékre kimondott halálos ítélet véget ért. Mózes ebből reményt merített: ha egy korábbi isteni döntés lezárult, talán az ő sorsában is bekövetkezhet változás.
Így imádkozott újra és újra, egészen addig, amíg az Örökkévaló ezt mondta neki: „Elég neked, ne beszélj hozzám többé erről a dologról.”
A prágai Máhárál kérdése kézenfekvő: miért kellett megtiltani Mózesnek, hogy tovább imádkozzon? Ha az ítélet megmásíthatatlan, hagyják imádkozni.
Még egy csapás a falra
A Munkácsi Rebbe tanítása szerint éppen ebben rejlik a válasz. Mózes 515 imája már olyan erőt gyűjtött össze, hogy egy további ima áttörhette volna az ítéletet. Ezért kapta a felszólítást, hogy álljon meg.
Oberlander Rabbi ezt a Lubavicsi Rebbe példázatával világítja meg. Emberek egy csoportja egy falhoz érkezett, amely elzárta útjukat. A legerősebbek fejszével bontani kezdték. Hosszú munka után a fal már repedezett és megingott, ám ők elfáradtak. Már csak a leggyengébb társuk maradt.
Ő azonban így gondolkodott: ha nálam sokkal erősebb embereknek sem sikerült, én mit érhetek el?
Pedig lehet, hogy már egyetlen csapás hiányzott.
Ugyanez érvényes az imára. Az ember nem látja, mennyit mozdított meg az előző száz fohász. Talán éppen a következő lesz az, amelyik után a fal leomlik.
A Messiásért mondott imák
A Rebbe ugyanezt tanította a Messiás eljöveteléért mondott imáról. Felmerült a kérdés: ha az előző nemzedékek nagy cádikjai mind imádkoztak érte, és még nem jött el a megváltás, mit számít egy egyszerű ember kérése?
A válasz szerint az előző nemzedékek imái már megtették a magukét. A mai ember nem a kezdetnél áll. Lehet, hogy éppen az ő imája az utolsó csapás azon a falon, amelyet mások már hosszú idő óta bontanak.
Ezért kérjük újra és újra a teljes megváltást. Minden nemzedék továbbviszi az előzők imáját.
Tizennégy év egy gyermekért
Oberlander Rabbi egy izraeli lubavicsi házaspár, Amos és Chemi Karniel történetét is felidézi. Nehéz sorsú gyerekekkel foglalkoztak, akiket szeretettel és kitartással próbáltak visszavezetni rendezett, vallásos életbe.
Volt egy lány, akinek zsidó édesanyja és arab édesapja volt. A családi háttér miatt szinte lehetetlennek látszott segíteni neki. Amikor Chemi Karniel megpróbált beszélni az apával, fenyegetést kapott.
Írt a Rebbének, mit tegyen. A válasz rövid volt: imádkozzon érte.
Karnielné minden nap elmondta a lány életkorának megfelelő zsoltárt. Elmúlt egy év, aztán több év. Tizennégy évvel később egyszer egy asszony jelent meg egy kisfiúval, és bemutatkozott: ő az a lány.
Elmondta, hogy végül egy arab férfihoz ment feleségül és arab faluban élt. Egy napon azonban eszébe jutott annak az asszonynak az arca, aki gyerekként szerette és hitt benne. Ez indította el azon az úton, amely végül visszavezette zsidó gyökereihez.
Egyetlen ima sem tűnik el
Az ima hatása sokféleképpen jelenhet meg. Előfordul, hogy pontosan az teljesül, amit kérünk. Máskor hosszú idő múlva látjuk meg az eredményt. A hagyomány szerint az is megtörténhet, hogy az Örökkévaló az ima erejét egy másik szükségletre irányítja.
Ezért a tegnapi imát nem kell kudarcként elkönyvelni. Lehet, hogy már megmozdított valamit. A mai továbbviszi. A holnapi pedig talán befejezi azt, amit az előzőek elkezdtek.
Elul közeledtével ez különösen fontos tanítás: imádkozni akkor is érdemes, amikor még nem látjuk a választ. Mózes 515 imája arra emlékeztet, hogy az ember sokszor éppen akkor van a legközelebb az áttöréshez, amikor már úgy érzi, semmi sem változik.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
