Oberlander Báruch: Az ünnepi szukka díszítése – hagyomány és szokások

Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk! www.facebook.com/Zsidocom/ #Oberlander

A sátor akkor is szép, ha egyszerű – A szukka díszítésének hagyománya

Lehet-e parancsolat az, hogy valamit szépen csináljunk? Miért törekszünk díszítésre akkor is, ha a micva már teljesült? Az ünnepi szukká (lombsátor) díszítése több mint dekoráció: ez a szépség micvája, és egyben kapcsolat az Örökkévalóval – tanítja Oberlander Báruch rabbi.

A díszítés nem kötelező – de annál inkább ajánlott

„Micva szó szépen – ez az elv vezeti a zsidó embert” – emlékeztet Oberlander Báruch a talmudi tanításra, mely szerint a parancsolatok végrehajtása ne legyen csupán formális, hanem esztétikailag is emelkedett. A szukka, azaz az ünnepi sátor esetében a díszítés nem halachikus kötelezettség, mégis évszázadok óta megszokott és nagy becsben tartott hagyomány.

A rabbi kiemeli: „A sátor akkor is kóser, ha nincs benne semmilyen dísz. A lécek és a zöld növények már elégségesek, de mégis szeretjük széppé tenni – mert ez Istennek szól.”

Az ünnep tiszteletére

A Szukot a zsidó naptár egyik legörömtelibb ünnepe, amelyet a Tóra kifejezetten a vidámság ünnepének nevez. „Veszámáchtá bechágéchá – Örülj az ünnepeden!” – szól a parancsolat, és a díszítés ennek a parancsolatnak a fizikai megvalósulása. Nem csak a sátorban való tartózkodás a fontos, hanem annak ünnepi jellege is.

Oberlander rabbi hangsúlyozza, hogy a díszítésben minden nemzedék megtalálhatja a maga örömét – „a gyerekek színes láncokat készítenek, a felnőttek idézeteket akasztanak a falra, vagy gyümölcsöket, képeket helyeznek el. Ez a sokféleség maga a zsidó élet gazdagsága.”

Halachikus részletek – mi számít díszítésnek?

A díszek természetesen nem akadályozhatják a sátor érvényességét. Például a sátortető, a schách alá nem szabad olyan díszt akasztani, amely három tenyérnél (kb. 24 cm) lejjebb lóg – mert az már különálló fedésnek számíthat, és ez problémát okozhat a sátor kóser státuszában.

A rabbi szerint azonban ezek az előírások nem szabad, hogy eltántorítsanak a díszítés örömétől. „Ha valaki nem ismeri a szabályokat, kérdezze meg a rabbit – de ne hagyja el a díszítést!” – bátorít mosolyogva.

A szépség is szolgálat

A díszítés nem öncélú esztétika. Az ünnepi hangulat, a hidur micva – vagyis a micva megszépítése – egyfajta benső kapcsolódás Istenhez. „Ahogy egy vendégnek is megterítünk szépen, úgy készítjük fel a sátrunkat is: Isten a vendégünk – vagy inkább: mi vagyunk az Ő vendégei a szukkában” – mondja Oberlander rabbi.

Díszíts úgy, ahogy tudsz – de díszíts!

A rabbi arra is kitér, hogy nem kell túlzásba esni. Egy szép szukká nem attól szép, hogy drága vagy extravagáns. Egy-egy gyermekrajz, festett gyümölcs, vagy kézzel írt tóravers sokkal nagyobb értéket hordozhat, mint egy előre gyártott poszter.

„A szívből jövő díszítés – az az igazi micva.”

Minden dísz a lelkünket is öltözteti

A szukká nemcsak falakkal, hanem hangulattal, emlékekkel és hittel is épül. Ahogy a rabbi összefoglalja: „A díszítés a saját lelkünket is ünneplőbe öltözteti. Ahogy a sátor szép lesz kívül, úgy válunk mi is szebbé belül.”

 

Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

www.facebook.com/Zsidocom/

#Oberlander

Megszakítás