A papi áldás titka – Áldani lehet, de nem akárhogy
Oberlander Báruch rabbi újabb előadásában a Kohén papi áldásának misztikus és gyakorlati értelmét járta körül: ki adja, miért éppen ő, és mit jelent valójában az, ha egy ember áldást ad egy másiknak? A válasz messze túlmutat a ceremónián – egészen a szférák világáig.
A Kohén mint közvetítő – vagy több annál?
A papi áldás, héberül Birkát Kohanim, különleges része a zsidó liturgiának. Egyes napokon a Kohén – Áron főpap leszármazottja – kilép a zsinagóga közössége elé, felemeli kezeit, és elmondja a híres hárommondatos áldást:
„Áldjon meg téged az Örökkévaló és őrizzen meg. Ragyogtassa rád arcát és legyen kegyelmes hozzád. Fordítsa feléd arcát, és adjon neked békét.”
De vajon mitől különleges az, aki mondja? Mi teszi a Kohént alkalmassá arra, hogy áldást adjon – sőt, hogy közvetítsen isteni bőséget?
„A kohén két perccel az áldás előtt még egy egyszerű zsidó a zsinagógában. Egyszer csak előrelép, megemeli a kezét – és áld.” Oberlander rabbi szerint ez nem pusztán rituális szerep. A Tóra alapján ez micva, isteni parancs. Ám a kérdés még mindig adott: miért nem maga Isten adja közvetlenül az áldást?
Isten nevében, de nem helyette
A Midrás már foglalkozik ezzel az aggállyal. Amikor Izrael fiai azt mondják Istennek: „Nekünk csak a Te áldásod kell, nem a kohéné!”, az Örökkévaló így válaszol: „Igaz, hogy ők mondják ki, de Én vagyok az, aki megáld benneteket.” Ez világosan mutatja: a papi áldás nem „emberi bűvészkedés”, hanem isteni művelet, emberi kézen át.
Oberlander rabbi idézi a 13. századi kabbalistát, Rabénu Merekántit is: „Az ember tíz ujja a tíz szfíra megfelelője. Amikor a Kohén felemeli a kezét, összeköti az isteni szférákat.” Épp ezért nem szabad nézni a Kohén kezét az áldás közben – a Sekhiná, az isteni jelenlét van ott.
Miért épp a Kohén?
A kérdés azonban tovább él: ha úgyis Isten áld, akkor miért nem lehet ezt bárki által tenni? Miért nem a legnagyobb tudós, a leghűségesebb hívő vagy a legtöbbet imádkozó mondja az áldást?
A válasz a kohaniták szellemi örökségében rejlik. Áron főpap, Mózes bátyja, nemcsak tudásával, de szeretetteljes szívével vált alkalmassá. Amikor Isten Mózest választotta vezetőnek, Áron „örült a szívében”. Ez az érzelem – a tiszta, versengésmentes szeretet – öröklődött tovább nemzedékről nemzedékre. „A tudás nem öröklődik, de a tulajdonságok igen” – mondja a rabbi. Ezért lehet az, hogy egy kohén – akkor is, ha keveset tanul vagy kevéssé ismert – alkalmas az áldás mondására. Ő születésétől fogva hordoz egy belső tulajdonságot.
Áldás vagy ima?
A tanítás egyik kulcskérdése: vajon a kohén áldása ima – kérés Istenhez –, vagy valami több?
A híres kommentátor, Don Jichák Abarbanel szerint: „A kohén nem ad semmit – csak imádkozik.” De Oberlander rabbi rámutat: ha a kohén csak imádkozna, akkor az áldás alatt Isten felé fordulna, nem a gyülekezet felé. De ő a zsidók felé néz. Vagyis nem Istennel beszél – hanem az emberekkel.
Ez alapján nem ima, hanem valós áldás történik. De mit jelent ez?
Mi az áldás valójában?
A haszid tanítások megkülönböztetik az imát és az áldást. Az ima olyasmit kér Istentől, amit még nem rendelt el. Az áldás viszont egy meglévő spirituális döntés – például bőség vagy egészség – „lehozatala” a felső világból az alsó világba.
A „brachá” héber szó a „lehavrich” igével rokon, ami azt is jelenti: lehajtani, lehozni. A lubavicsi Alter Rebbe így ír: „Amikor áldást mondunk, mint a szőlővesszőt, lehajtjuk a felső világ bőségét, hogy új hajtás nőjön.” A papi áldás tehát sürgeti és segíti, hogy az a bőség, amit már elrendeltek az ember számára, ne akadjon el a spirituális világok közti „vámsorompóknál”.
A mondula titka – és a gyorsaság jelentősége
A papi áldás szimbóluma a mondulafa, amelyről a Tóra írja: „Áron vesszeje virágzott, és mandulát termett.” Miért pont mandula? Mert az virágzik a leggyorsabban. „A mondula a gyorsaság szimbóluma – ahogy a papi áldás is gyorsítja az isteni bőség áramlását” – mondja Oberlander rabbi.
Amikor számít, ki mondja
Mert nem mindegy, ki áld. A Mársá, híres talmudi kommentátor így ír: „Az áldás hatása a szándéktól függ.” A Kohén szívéből szól, jó szándékkal, szeretettel. Ezért van joga neki azt is kimondani, hogy valaki tisztátalan. Mert ő nem kárhoztat – csak szeretettel diagnosztizál.
„A Kohén az az ember, aki nem verseng, nem irigykedik, nem ítélkezik. Ezért képes megnyitni az áldás csatornáit.”
A papi áldás üzenete
Oberlander rabbi végül így foglalja össze: „A papi áldás nem arról szól, hogy a Kohén bármit is hozzátenne. De ő az, akin keresztül az isteni áldás akadály nélkül érkezhet meg.”
A papi áldás tehát nem csupán egy szép rituálé, hanem egy misztikus csatorna, amelyen keresztül a már elrendelt isteni bőség gyorsabban, tisztábban, és főleg – szeretettel érkezik meg hozzánk.
Gut sábesz!
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
