Zsidók közötti BÚÉK-köszöntés az év polgári kezdetén – helyes vagy nem helyes?
„Utólag boldog új évet kívánok mindenkinek” – mondta Oberlander Báruch rabbi az előadás elején, majd rögtön hozzátette: éppen ez az, amit nem magától értetődő kimondani. Vajon helyes-e, ha zsidó zsidónak január 1-jén boldog új évet kíván? Nem az a kérdés, hogy szabad-e, hanem inkább az, hogy illik-e.
A zsidó gondolkodásban sok minden van, ami nem tilos, mégis idegen. A polgári újév köszöntése is ebbe a kategóriába tartozik.
Mi a probléma a január 1-jei „új évvel”?
A zsidó újév, Rós Hásáná, hónapokkal korábban volt. „Idén szeptember végén álltunk a zsinagógában, imádkoztunk, kürtöt fújtunk, és kértük az Örökkévalót egy jó évért. Akkor mi az az új év, ami januárban kezdődne?” – tette fel a kérdést a rabbi.
Nem zsidónak boldog új évet kívánni teljesen természetes. Számára január 1. valóban az év kezdete, polgári értelemben. Ez nem vallási aktus, hanem társadalmi szokás. Zsidó és zsidó között azonban más a helyzet: a zsidó naptár szerint az év már elkezdődött, sőt, az isteni ítélet ideje régen lezárult.
Mit mondott erről a Lubavicsi Rebbe?
Oberlander Báruch egy beszédes epizódot idézett fel a Lubavicsi Rebbétől. Egy női szervezet levelében az állt: „reméljük, hogy a következő év sikeres és gyümölcsöző lesz”. A Rebbe pirossal bekarikázta a „következő év” kifejezést, és melléírta: „Ez már Rós Hásánákor elkezdődött.”
Nem haláchikus tiltást fogalmazott meg, hanem egy szemléleti kérdést tett fel: melyik évet tekintjük valójában az új évnek? Ha januárban „új évről” beszélünk, azzal – akár akaratlanul is – relativizáljuk a zsidó újév jelentőségét.
Bíróság és naptár – egy fontos párhuzam
A rabbi egy erős hasonlattal élt. A Sulchán Áruch kimondja: zsidó nem pereskedhet zsidó ellen nem zsidó bíróságon. Miért ilyen súlyos ez? Mert azzal, hogy valaki a külső rendszert választja, azt üzeni: a Tóra jogrendje nem elégséges.
„Hasonló a helyzet az újévvel is” – hangzott el. Ha van saját naptárunk, saját újévvel, és mégis a polgári újévet tesszük meg elsődlegesnek, akkor akaratlanul is háttérbe szorítjuk a zsidó időszámítást.
De akkor miért kívánt a Rebbe mégis „boldog új évet”?
És itt jön a csavar. Több történet is fennmaradt arról, hogy a Rebbe január 1-jén vagy környékén mégis „happy new year”-t mondott. Hogyan fér ez össze a fentiekel?
A válasz finom, de fontos. Ezekben az esetekben a köszöntés nem komolyan, hanem áldásként, szinte játékos utalásként hangzott el. Nem arról volt szó, hogy a polgári újévet valódi újévként ismerte volna el, hanem arról, hogy „ha már a világ most ünnepel, használjuk fel ezt is jókívánságra”.
Ahogy egy haszid mester mondta: „Rós Hásánákor kívánjuk a jó évet, januárban pedig kiderül, hogy valóban jó lett-e.” Vagyis a január nem új kezdet, hanem visszajelzés.
Dátum, név, idő – mi az „igazi”?
A rabbi egy személyes példával zárta a gondolatmenetet. Sokan a polgári dátum szerint ünneplik a születésnapjukat, holott a zsidó dátum lenne az „igazi”. „Nekem furcsa, ha december 5-én kívánanak boldog születésnapot, amikor Kiszlév 11-én születtem” – mondta.
Ugyanez igaz az újévre is. Nem tilos január 1-jét tudomásul venni, használni a polgári naptárt az élet praktikus területein. De az ideális az, ha belül világos: a valódi időrend a zsidó naptár szerint halad.
Összegzés
Zsidónak zsidó felé január 1-jén BÚÉK-ot kívánni nem tilos, de idegen. Nem illik bele természetesen a zsidó gondolkodásba, mert az év már elkezdődött. Áldást mondani mindig lehet – de jó, ha tudjuk, mikor mit ünneplünk.
„Az igazi új év Rós Hásáná. Január elseje pedig legfeljebb alkalom arra, hogy még egyszer jót kívánjunk – de ne keverjük össze a kettőt.”
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
