A „szombat zsinór” története – Amikor az éruv is célponttá vált
Mi az a „szombat zsinór”, amelyet egykor természetes részként fogadtak el a zsidó városokban – és miért lett belőle üldözés tárgya a vészkorszak idején? Oberlander Báruch rabbi előadásában a szombati élet egyik alappillérének, az éruvnak a történetét és sorsát tárta fel – különösen a magyarországi városokban, ahol a gyűlölet még ezt az aprónak tűnő, de annál jelentősebb szokást sem kímélte.
Mi is az az éruv?
A Tóra tiltja, hogy szombaton valaki zárt magánterületről nyilvános közterületre vigyen vagy onnan hozzon valamit – legyen az akár csak egy kulcs vagy egy imakönyv. A bölcsek azonban találtak egy megoldást: ha egy adott területet egyfajta „szimbolikus kerítéssel” körbezárunk – ez az éruv –, akkor azon belül szabad lesz a cipelés.
Ez a virtuális kerítés lehet valóságos fal, házsor, vagy akár egy magasban húzódó huzalrendszer, amely összeköti az oszlopokat – ez az, amit Magyarországon sajátosan „szombat zsinórnak” neveztek. „Ez egy igazi hungarikum: csak nálunk hívták így” – jegyezte meg mosolyogva a rabbi.
Hol volt Magyarországon éruv?
Oberlander rabbi idézte saját kutatásait: már 1749-ből találunk forrást az éruv működésére Pápán, de volt Óbudán, Szombathelyen és más településeken is. „Ha nem is több száz éves, sok helyen évtizedekig működött az éruv – a közösségek természetes részeként.”
A városokban gyakran a rabbi vagy a bész din (vallási bíróság) feladata volt az éruv működtetése és felügyelete. A híres pozsonyi rabbi, a Chátám Szofer egyenesen úgy fogalmazott: „A rabbi egyik legfontosabb feladata, hogy legyen éruv a városban.”
A cél egyértelmű: a szombat betartásának megkönnyítése. Kisgyermekes családok tudnak babakocsival közlekedni, idős emberek magukkal vihetik a botjukat vagy kulcsukat. „Évtizedekig magam sem cipeltem semmit szombaton – most, hogy van éruv Pesten, érzem igazán, mekkora áldás ez.”
Az éruv mint célpont: gyűlölet dróton
A holokauszt előtti években azonban különös és fájdalmas fordulat következett. Ahogy a zsidóellenesség egyre erősödött, az éruv is célkeresztbe került. „A gyűlölet valahogy megérezte, mivel lehet még megkeseríteni a zsidók életét. Az éruv is áldozat lett.”
A rabbi több korabeli újságcikket és önkormányzati levelezést is feltárt: Pápán, Szombathelyen, Salgótarjánban és más városokban egyre több kifogás merült fel az éruvval szemben. A „drót” zavarta az embereket – vagy inkább ürügy volt a zsidók elleni lépésekre.
„Volt, ahol évtizedekig senkit nem zavart. Aztán hirtelen előkerült: ki adta rá az engedélyt? Hol a papír? Hol a szerződés? Mintha soha nem is lett volna.” A cél nem az éruv volt – hanem az, hogy még egy eszközt elvegyenek, amivel a zsidók a törvényeket betarthatták.
Pesten is próbálták – de nem engedték
Budapesten a 20. század első felében többször is szóba került az éruv létrehozása. Egy 1927-es utazás alkalmával Zussman Sofer, a pesti ortodox bész din vezetője egyiptomi rabbikkal beszélt az éruvról, és elmondta: „Hányszor kértem már a pesti vezetőket, hogy segítsenek, de nem mozdulnak.”
A 40-es évek elején végül eljutottak a tervezésig, sőt árverésre bocsátották az éruv kivitelezését – de a városháza ekkor már nem adott engedélyt. A rabbi fia szerint „a zsidógyűlölet volt az oka, hogy végül nem jött létre.”
Egy eltűnt dimenzió: a történelem láthatatlan vonalai
A történészek eddig keveset foglalkoztak az éruv eltűnésével – részben talán azért, mert kevés dokumentum maradt fenn. Ám a digitalizált régi újságok, levelek és kéziratok egyre több nyomot tárnak fel.
„Még az is fájdalmas, hogy amit nem kellett volna elvenni, azt is elvették” – mondta Oberlander rabbi. „Mit zavarta őket, hogy valaki babakocsival jár szombaton? De a gyűlölet nem mindig racionális. Ez egy természetfölötti gyűlölet volt, amely a szombat nyugalmát is célba vette.”
Ma már más világ
Szerencsére ma már más idők járnak. Budapest belvárosában, Pesten újra van éruv – az engedélyeket hivatalosan adták ki, az önkormányzat partner volt, a munka nehéz, de sikeres lett.
Oberlander rabbi zárásként így fogalmazott: „Fontos, hogy emlékezzünk: még ezt is elvették tőlünk. De ma már nem ez a helyzet. Éljünk a lehetőséggel – és örüljünk, hogy újra vihetünk könyvet, kulcsot, vagy akár egy gyereket is a karunkban, szombaton az utcán.”
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
