Oberlander Báruch: Mennyire kötelez a hála Isten felé? – Az iráni események tanulságai

Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk! www.facebook.com/Zsidocom/ #Oberlander

Hálásnak lenni kötelező – még Iránnal szemben is
Oberlander Báruch rabbi előadása arról, hogyan tanít a hála micvája emberségre, spiritualitásra és történelmi tisztánlátásra – még a legmodernebb geopolitikai krízisek közepette is.

Hogyan lehet hálát adni egy katonai támadás elhárítása után? Hálásnak lenni egy nukleáris fenyegetés idején? Oberlander Báruch rabbi legutóbbi előadása – „Mennyire kötelez a hála Isten felé?” – nemcsak teológiai, hanem nagyon is aktuális kérdésekkel foglalkozott. A háttér: az izraeli–iráni konfliktus legújabb fejezete, amelyben – a rabbi szavaival – „hatalmas csoda történt, és az örökkévaló segítségével sikerült elhárítani egy példátlan fenyegetést”. És ha csoda történik, akkor a zsidó ember nem csak megköszöni, hanem tanul is belőle.

Ádám hálátlanságától a rakétavédelemig

A rabbi a hála ősforrását a Tóra legelső lapján kereste: Ádám, az első ember, nem hogy hálás nem volt Éváért, hanem még Istennek is szemrehányást tett: „Az asszony, akit mellém adtál, ő adott a fáról.” Innen indul az emberiség örök küzdelme a hálátlanság ellen. „Aki hálás, az elfogadja: tartozom neked” – mondta a rabbi. És ez az érzés sokaknak kényelmetlen, mert önállóságuk illúzióját veszélyezteti.

A hála: halacha, nem gesztus

Oberlander rabbi szerint a hála nem szép szokás, hanem előírás. A Tóra több helyen is kötelez hálára: például „ne vesd meg az egyiptomit, mert jövevény voltál országában.” – vagyis még az elnyomóval szemben is emlékezni kell, ha egyszer segített. Az örökkévaló pedig maga is példát mutat: az első három egyiptomi csapásnál nem Mózes, hanem Áron üt a vízre és a porra, mert Mózes „tartozott hálával” ezeknek az élettelen elemeknek is. „Mert nem a víznek fáj, ha nem vagy hálás – hanem a lelked deformálódik, ha kihal belőle a hálaérzet.”

Hálásnak lenni – de hogyan?

A hálát négy szinten kell kifejezni:

  1. Gondolatban: „mélyülj el benne, mit kaptál, és ki segített.”

  2. Érzelemben: érezd a kapcsolatot, „akár alázatot is”.

  3. Szóban: „egyszerűen mondj köszönetet.”

  4. Cselekvésben: ne tégy semmi hálátlant, és próbálj jót viszonozni.

És ez nem évül el. „Ha valaki segített nekem húsz éve, ma is tartozom neki” – mondta a rabbi, hozzátéve: ugyanez vonatkozik a leszármazottakra is. Ha az egyik ős segített a másiknak, az utód is hálás kell legyen.

Van, amikor a hála nem írja felül a kötelességet

Oberlander rabbi realista is: az, hogy valakinek hálás vagyok, nem jelenti azt, hogy vaknak kell lennem a kártevésére. Ha az illető ma kárt akar okozni, védekezni lehet. Ha családtag vagy szülő az, akkor is – a hála nem gátolja meg az igazságszolgáltatást, ha a másik fél már nem viselkedik helyesen.

De ezt sem lehet visszaélésre használni. Az előadó felhívta a figyelmet arra is, hogy az „örök hálátlanok” iránt nem kell különösebb törekvéssel előzékenynek lenni – ha a micva nem írja elő, nem szükséges segíteni, különösen, ha ez erkölcsi torzulást szülhet bennünk.

Hála a legkisebb jóért is

A rabbi hangsúlyozta: nincs „kicsi” jócselekedet. „Ha valaki meghívott egy szelet kenyérre és sóra – már az is kötelez.” Még akkor is, ha véletlenül segített. Ha jó szándék nélkül, önreklámként, vagy ha úgy lett nekem jó, hogy ő rosszat akart – ezek vitás helyzetek, de több vélemény szerint „a tény számít, nem a szándék.”

Külön figyelmet érdemel a szülők tiszteletének hálaként való értelmezése. „Ha valaki létezik, azért hálás kell legyen – nem csak akkor, ha a szülei tudatosan akarták őt.” És igen, „ha valaki kényszerből segít, akkor is hálát érdemel.”

Hála Isten felé: nemcsak micva, hanem életforma

A rabbi szerint a napi húsz áldás, az étkezés előtti és utáni imák, a reggeli hálaadó mondatok – mind azt a célt szolgálják, hogy „megszokjuk hálásnak lenni.” És ha valaki hálás, akkor könnyebben teljesíti a micvákat is, mert nem teherként, hanem visszafizetett adósságként éli meg őket.

A végső üzenet: „Adjunk hálát most, hogy Isten elhárította a veszélyt. Ne akkor, amikor baj van. Legyünk előre hálásak a jövő csodáiért is.”

És ne felejtsük el: „a hála nem gyengeség – hanem az ember legméltóságteljesebb ereje.”

Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

www.facebook.com/Zsidocom/

#Oberlander

Megszakítás