A szombatot tisztelő sáskák – a nyolcadik csapás záró tanulságai
A sáskajárás spirituális mélysége
Oberlander Báruch rabbi előadássorozatának kilencedik, egyben a sáskajárásról szóló tanításokat lezáró részében a nyolcadik csapás különös részleteit tárta fel. A „vájanách”, vagyis „leereszkedett” szó a sáskahad megjelenését írja le, ám a Baal Háturim megfigyelte, hogy ez a kifejezés csupán kétszer szerepel a Tórában – a másik előfordulás a teremtés történetében, a hetedik napi pihenés kapcsán. E különös egybeesés alapján a középkori kommentátor azt írja: „A sáskák is pihentek szombaton.”
De hogyan pihen egy sáska?
A kérdés nem pusztán stilisztikai. A rabbi több magyarázatot is idézett, köztük saját dédnagybátyjaitól, a híres Greenwald rabbiktól Husztról és Szatmáról. Míg az idősebb úgy vélte, hogy a sáskák csupán nem hagyták el „techum sábát”, vagyis nem lépték át a megengedett szombati távolságot, az öccse szerint konkrétan nem pusztítottak szombaton – ezzel mutatva, hogy még egy csapás is megtarthatja a szombat szentségét.
Az Ibn Ezra szerint azonban a sáskajárás Izrael földjét is érintette, mivel az ottani termés már nem szolgálta volna a zsidókat az eljövendő kivonulás után. A rabbinikus többségi álláspont – köztük Maimonides és a Bárbénel – ezzel szemben hangsúlyozza: „a csapások kizárólag Egyiptom földjét sújtották”, és a Tóra megfogalmazása – „leereszkedett Egyiptom egész határára” – is ezt támasztja alá.
A szigorban is ott a szeretet
A csapások célja nem pusztán büntetés volt, hanem tanítás is. A Tóra szavai szerint: „Hogy elbeszélhesd fiadnak és unokádnak, amit műveltem Egyiptomban.” A hitallti szó, amelyet itt használ, nevetésre is utalhat. A kommentátorok – mint például Ráv Moshe Alsich – szerint ez arra utal, hogy az Örökkévaló mintegy „tréfát űzött” az egyiptomiakkal: amikor a jégeső nem pusztította el az összes termést, az nem könyörület, hanem előkészítés volt a következő, még pusztítóbb csapásra – a sáskajárásra.
Oberlander rabbi megjegyezte: „Az ember azt hiheti, hogy a csapás enyhítése irgalom – pedig lehet, hogy csak a következő büntetés előszobája.” Az isteni igazságszolgáltatás sokszor rejti magában a szeretet dimenzióját is – vagy épp fordítva.
Miért éppen sáska?
A rabbi hosszasan sorolta a Midrások és kabalisták magyarázatait a nyolcadik csapás okairól. Az egyik szerint az egyiptomiak a zsidókat dolgoztatták meg a termésükért, ezért jött a sáska, hogy azt elpusztítsa. A Jalkut Simeoni szerint a sáskák az Örökkévaló „nagy hadseregeként” jelentek meg, válaszul arra, hogy az egyiptomiak Izrael népét próbálták elpusztítani, az isteni sereg helyett.
Más források hangsúlyozzák: a sáskák „király nélküli nép” voltak – éppúgy, mint ahogy az egyiptomiak állították Izrael népéről, hogy nincs királyuk, vagyis Istenük. Ezzel a csapás mintegy visszatükrözte a vádakat.
A sáskajárás emlékezete
A tanítás egyik legmeglepőbb gondolata a Targum Jonatán magyarázatához kapcsolódik, miszerint a peszáchi áldozatot Izrael fiai nem Egyiptomban, hanem egy isteni csoda révén Jeruzsálemben mutatták be – majd visszatértek. E különleges magyarázat szerint ezért szerepel kétszer is a kivonulás leírása: egyszer a felnőttek szellemi szabadulása, másodszor a gyermekek konkrét kivonulása formájában.
A sáskajárás örök tanítása
A sáskajárásról szóló tanulássorozat zárásában Oberlander rabbi kiemelte: „A máj, az egyetlen szerv, amely megkeményedik főzés közben – ez lett a szimbóluma Fáraó szívének is. Mert a csapások nem lágyították meg, hanem még keményebbé tették.” Ez a gondolat is megerősíti: az isteni igazságszolgáltatás célja nem mindig az azonnali megtörés, hanem sokszor a mélyebb, hosszabb távú tanítás.
Még a pusztítás eszköze is pihen szombaton, ha zsidót is érint – mert a szentség hatása kiterjed még a csapások erejére is.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
