Mikor épült fel a mádi zsinagóga? – vitás helyek, válólevelek és a rabbinikus döntések világa
A mádi zsidó hitközség történetének rejtett rétegei újabb levéltári dokumentumokkal és rabbinikus levelekkel gazdagodtak. Oberlander Báruch rabbi második előadásában a zsinagóga építésének pontos dátuma, egy visszatérő vitás ülőhely és egy 200 éve írt responsum szálait bogozta tovább – egészen a prágai rabbi döntvényéig.
Az „imaház” kérdése
A Bányai Viktória–Cséti Júlia szerzőpáros által jegyzett könyv egyik fejezete Haszidház címen szerepel, melyet Oberlander rabbi pontosított: „Sokkal megfelelőbb lett volna a Haszid Imaház, hiszen ez inkább egy kisebb, különálló imádkozóhely volt, nem egy közösségi központ.” A haszid imaház engedélyezése és működése jól dokumentált: a mádi rabbi, Schwarz Ávrahám Jehuda írásban is rögzítette, hogy az építtető Heim London azért kapta meg a külön imahely lehetőségét, mert cserébe mikvét építtetett és adott át a közösségnek.
A város neve a válólevélben
Oberlander rabbi visszatért a mádi válólevelek körüli problémára is. Ahogy korábban említette: „A város nevét a getben úgy írta be Majse rabi, hogy Má, ezt azonban más rabbik kifogásolták, mivel a köznyelvben Mád vagy Mádi a használatos.” A prágai rabbi, Jecheszkel Lando végül azt írta döntvényében, hogy „ne siessenek válólevelet írni Mádan, hanem előbb konzultáljanak Magyarország híres rabbijával.” Ez a megfontolt figyelmeztetés olyan súlyosnak bizonyult, hogy a hagyomány szerint Mádon a későbbiekben valóban nem is írtak getet – helyette Bodrogkeresztúron oldották meg az ügyeket.
Iszrael Áizer rabi pontos szolgálati ideje
Egy régi sírfelirat félreolvasása okozta zavart tisztázott a rabbi: „A sírkövön olvasható 560. évszám után egy kettes pont áll, amit Schwarzék tévesen ‘tett’-nek, azaz kilences számértékű betűnek értelmeztek, és így 1809-et olvastak ki. Valójában azonban 1800 a helyes évszám, ahogy az eredeti jegyzőkönyvek és a ‘Nir LaMaor’ nevű közösségi pinkász is igazolja.”
Egyes fényképek digitális javításával próbálták ellenőrizni, hogy valóban egy kettőspont szerepel-e a sírkövön, vagy valami más – de az évszám vitáját az 1802-ből fennmaradt hivatalos aláírás végül megnyugtatóan eldöntötte.
Mikor épült fel a zsinagóga?
Bár a mádi zsinagóga falán 1798 szerepel építési dátumként, a rabbinikus levelezés egyértelművé teszi: „1799. október 5-én, szombaton – a megtérés szombatján, Ros Hásáná után – avatták fel a zsinagógát.” Ez a dátum egy responsumból származik, melyet Iszrael Áizer rabbi írt a pozsonyi rabbinak, a híres Hatam Szófernek. A zsinagóga anyagi okokból csúszott: „Elfogyott a pénz, ezért a közösség úgy döntött, hogy ülőhelyeket adnak el előlegért, amit aztán ki kellett fizetni, hogy okmányban is rögzítsék az illető jogát a helyhez.”
A hely, amelyből vita lett
A központi konfliktus egyetlen ülőhely körül bontakozott ki. Egy bizonyos Áron 1799-ben 22 ránist fizetett le a megvásárolt helyre, de további 18 ránissal tartozott. Később elköltözött, nem rendezte a tartozást, majd halála után sógora, Mose Lévi követelte a helyet egy kézzel írt, de tanúk nélküli cetli alapján.
A közösség álláspontja világos volt: „Aki nem fizet, nem birtokol, még ha használhatja is a helyet. A birtoklás csak az okmány átadásával valósul meg.” Az eset végül a városvezetés elé került, akik visszautalták a döntést a zsidó közösség vezetőire. Így került a Hatam Szóferhez a levél, aki két válaszlevelet is írt: egyet a rövid ítéletről, egyet a részletes érvelésről.
Rabbinikus érvelés: pénz, kamat és birtoklás
A Hatam Szófer halachikus elemzése világos:
– „Ha valaki elad valamit azzal a feltétellel, hogy ha visszatér, visszakapja, az nem eladás, hanem kölcsön.”
– Ez esetben azonban a kölcsönadó (Mose Lévi) ingyen használta a helyet, amit a halacha kamatként értelmezhet.
– „A használat önmagában nem birtoklás. A birtoklás csak akkor valós, ha van róla hivatalos okmány, pláne olyan országban, ahol gyakoriak a közösségi vezetésváltások.”
Így született meg a döntés: a hely a közösség tulajdonában marad, az örökösnek nincs joga követelni – sőt, az elmaradt fizetés miatt el is veszett minden jog.
A rabbi aláírása és apró különbségek
A levelek vége is hordoz érdekességeket. Iszrael Áizer rabbi mindig úgy írta alá magát: „a kicsi Iszrael Áizer, aki Mád szent közösségében és környékén lakik”, míg a Hatam Szófer ezt az idézetben rövidítette, kihagyva a „szent közösség” kifejezést. Ez is mutatja, hogy még a responsumok világában is fontos a pontos szövegközlés.
Egy dokumentum, amely kimaradt
Oberlander rabbi fájlalta, hogy „ez a rendkívül fontos 1819-es rabbinikus levél nem került be a mádi zsidó közösségről szóló könyvbe, pedig kulcsfontosságú adatokat tartalmaz, például a zsinagóga tényleges felavatásának dátumát.”
A rabbi előadása nemcsak múltidézés volt, hanem egy valóságos nyomozás – dokumentumról dokumentumra, sírkőről sírkőre. A mádi közösség történetének ilyen mélységű feltárása egyszerre történeti munka és spirituális hagyományápolás.
„Ma már sábátkor is itt voltam, és örülök, hogy folytathattuk ezt a különleges történetet” – zárta szavait Oberlander Báruch rabbi, újabb előadást ígérve a közeljövőre.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
