Hol a határ? – Amikor elvész az idő, és jön a sábát
Mi történik akkor, ha az ember nem tudja, milyen nap van? Ha egy lakatlan szigeten ébred, vagy a sivatag közepén találja magát, miközben elmúlt a hétköznapok ritmusa? Mikor kell megtartania a sábátot – és hogyan? Oberlander Báruch rabbi előadása olyan talmudi kérdést jár körül, amely egyszerre elméleti és nagyon is emberközeli: mi történik a szombattal ott, ahol az idő elmosódik?
Sábát: fix nap, vagy mozgó emlékeztető?
A talmudi kérdés a következő: ha valaki elveszíti az időérzékét – például egy háború vagy természeti katasztrófa után – és nem tudja, melyik nap a péntek este, akkor mikor tartsa meg a sábátot?
Két irány van a háláchában:
– „Az egyik vélemény szerint az ember minden hetedik napot tartson meg szombatként, attól a naptól kezdve, amikor elveszett.”
Ez hasonló a Tóra leírásához a pusztai manna kapcsán – mondja Oberlander rabbi: „Hat napon át szedték, a hetedik napon nem volt. Itt is: hat napon dolgozzon, a hetediken tartson sábátot.”
– „A másik vélemény szerint az ember minden nap hétköznapi munkát végez, kivéve egy napot, amit sábátként tart, de azt nem dolgozza végig – tartalékol az ételből.”
Ez utóbbi felfogás a túlélésre helyezi a hangsúlyt: ha valaki minden hatodik napon mindent elhasznál, a hetedik napra nem marad semmije. Ezért kell minden napon dolgoznia, de minden hetedik nap egy kicsit megállnia – „hátha akkor van a sábát.”
A gyakorlat: mikor legyen a hetedik?
Oberlander rabbi elmondja, hogy a Sulchán Áruch mindkét véleményt hozza, és bár elsőként a hat nap munka–egy nap pihenés sémát írja, a másodikat is elfogadhatónak tartja. De: „A bölcsek hangsúlyozzák, hogy még ebben a bizonytalan helyzetben sem lehet az igazi sábátot véletlenszerűen megtartani.”
Ezért, ha valaki véletlenül ténylegesen sábát napon végzi el a hétköznapi munkát, az „nem mentesül a felelősség alól, de nem is vétkezik szándékosan.” A szándék számít.
Miért nem lehet egyszerűen újraszámolni?
A kérdés mélyén filozófiai feszültség rejlik. Ha a sábát valóban Isten és az ember között áll, és a Tóra szava rögzíti, mikor van – akkor egyénileg újraszámolni nem tűnik helyesnek.
Mégis, a Talmud szerint: „Az ember legyen hűséges a saját idejéhez, ha nincs más fogódzója.” Ez a döntés a hit aktusa – elismerés, hogy bár a tényleges sábátot nem tudja, nem akarja elmulasztani azt az egy napot, amikor az ember abbahagyja a munkát, és az Örökkévalóra figyel.
A modern világban is lehet elveszni az időben
Oberlander rabbi rámutat: ez nem csak elméleti kérdés.
„Ma is előfordulhat, hogy valaki kómába esik, börtönbe kerül, vagy olyan környezetbe, ahol nincs zsidó közösség és nincs naptár.”
Ilyenkor az emlékezet és az időérzék válik a halachikus iránytűvé. Fontos, hogy az ember ilyenkor is fenntartson egy struktúrát – ne csak a fizikai, de a spirituális túlélése érdekében is.
Mégis, mikor van a valódi sábát?
A valódi sábát péntek estétől szombat estig tart – ezt a fix pontot a zsidó közösség tartja számon, naprakészen. Ha az ember újra csatlakozik a közösséghez, azonnal át kell térnie a valódi sábát időpontjára, akkor is, ha az ő számítása más lenne.
„Ez is azt mutatja – mondja a rabbi –, hogy a sábát nem magánügy. A sábát közösségi szövetség, az Örökkévaló és Izrael között.”
A tanítás főbb tanulságai:
-
Ha valaki nem tudja, melyik nap a sábát, a hagyományos vélemény szerint hat nap után tartson egy hetediket.
-
Alternatívaként minden nap dolgozhat, és egy napot „potenciális sábátként” tartson, tartalékolva az ételből.
-
A valódi sábát időpontja fix: péntek este–szombat este, a zsidó közösség által követve.
-
Amint az illető visszanyeri az időérzékét, vagy újra közösségbe kerül, vissza kell térnie a valódi sábát időpontjához.
-
A sábát nem csupán pihenőnap, hanem szövetségi jelkép – akkor is, ha az idő elveszett.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
