Sötétség Egyiptomban – a kilencedik csapás rejtett részletei
Oberlander Báruch rabbi tanítása az egyiptomi tíz csapás sorozatában
Az egyiptomi tíz csapás történetét sokan ismerik, de a részletek mögött újabb és újabb kérdések nyílnak meg. Oberlander Báruch rabbi ezúttal a kilencedik csapásról, a sötétségről kezdett tanítani, és már az első alkalommal kiderült: ez a csapás jóval összetettebb, mint első olvasásra hinnénk.
A Tóra így írja le a történetet: „Nyújtsd ki karodat az ég felé és legyen sötétség Egyiptom országa fölött, és a sötétség legyen tapintható.” A szöveg egyszerre sejtelmes és súlyos. Nem egyszerűen arról van szó, hogy lement a nap, hanem olyan sötétségről, amely már-már anyagszerű volt.
Volt-e előzetes figyelmeztetés?
A rabbi elsőként arra mutatott rá, hogy ennél a csapásnál a Tóra nem ír külön figyelmeztetést a fáraónak. Más csapások előtt Mózes egyértelműen előre szól, itt azonban ez hiányzik.
A kommentátorok többféleképpen magyarázzák ezt. Van, aki szerint természetesen itt is volt figyelmeztetés, csak a Tóra nem ismétli el újra ugyanazt a formulát. Mások – köztük a Rámbán – úgy vélik, éppen azért nem volt külön előzetes bejelentés, mert ez a csapás nem közvetlenül halálos. Egy további magyarázat szerint maga a kiszámíthatatlanság is a csapás része volt: az egyiptomiak sosem tudhatták biztosan, mikor és hogyan sújt le a következő csapás.
Oberlander rabbi felidézte azt a hagyományt is, hogy minden harmadik csapás jött figyelmeztetés nélkül. Ez magyarázhatja, miért osztja fel a pészachi Hágádá a tíz csapást Rabbi Jehuda híres rövidítése szerint három csoportba: Dácách, Ádás, Beácháv.
Miért éppen sötétség?
A Midrás két fő célt említ. Az egyik szerint a sötétség azért jött, hogy az egyiptomiak ne lássák, hány zsidó halt meg azok közül, akik nem akarták elhagyni Egyiptomot. Isten nem akarta, hogy az egyiptomiak gúnyolódva mondják: lám, Izrael fiai is ugyanúgy sújtva lettek.
A másik magyarázat szerint a sötétség alkalmat adott a zsidóknak, hogy körülnézzenek az egyiptomi házakban, és lássák, hol vannak az értékek. Később, amikor kölcsönkérték az ezüst- és aranytárgyakat, pontosan tudták, mit és honnan kérjenek. Ez a részlet azért is fontos, mert az egyiptomiak így láthatták: a zsidók már korábban is jártak náluk, mégsem vittek el semmit titokban.
Három nap vagy hat nap?
A Tóra kétszer is említi a „három napot”, ezért a bölcsek vitatkoznak arról, vajon összesen három napig tartott-e a csapás, vagy két háromnapos szakaszból állt. Az elterjedt értelmezés szerint hat napról van szó: az első három napban „csak” sötét volt, a második három napban azonban a sötétség már teljes bénultságot hozott, az emberek nem tudtak mozdulni sem.
Ez a magyarázat szépen összeilleszti a Midrás két értelmezését is: az első három nap alatt a zsidók a halottakat temették el, a második három napban pedig már szabadon járhattak az egyiptomi házakban, miközben a házigazdák mozdulni sem tudtak.
Tapintható sötétség
A rabbi kitért arra is, hogy a Tóra külön hangsúlyozza: „a sötétség legyen tapintható”. A kommentátorok ezt nem pusztán költői fordulatnak veszik. Volt, aki szerint ez valóságos, nyomasztó, sűrű sötétség volt, amely bénította az embert.
Az Or HáChájim egy még mélyebb gondolatot hoz: szerinte itt nem egyszerű fényhiányról volt szó, hanem olyan erős isteni fényről, amelyet az egyiptomiak nem tudtak elviselni, és számukra ez sötétségként jelent meg. A zsidóknak viszont világosságuk volt. Vagyis ugyanabban a valóságban egyik fél sötétséget, a másik fényt élt meg.
Miért nem a bottal történt?
A csapások többségénél a Tóra említi Mózes botját, itt azonban csak annyit olvasunk: „Kinyújtotta Mózes karját az ég felé.” Ez a különbség sem véletlen. Egyes magyarázatok szerint azért marad el a bot, mert itt közvetlenebb, mennyeibb jellegű beavatkozás történt. Mások szerint a sötétség különleges természete miatt nem volt szükség ugyanarra a jelképes eszközre, mint a többi csapásnál.
A sötétség, amely választóvonal lett
A csapás legmegrázóbb mondata talán ez: „De Izrael minden gyermekének világosság volt otthonában.” A hagyomány ezt nemcsak úgy érti, hogy a zsidó házakban volt fény, hanem úgy is, hogy még az egyiptomi házakban is világosságuk volt, amikor oda beléptek. Ez a sötétség tehát nem egyszerű természeti jelenség volt, hanem éles határvonal a két világ között.
Oberlander Báruch rabbi tanítása nyomán világossá vált: a sötétség csapása nem pusztán „még egy csapás” a tíz közül. Benne egyszerre van ítélet, rejtés, előkészítés és egy mély spirituális üzenet is: nem minden sötétség ugyanaz. Van, ami elrejt, és van, ami leleplez. A folytatás ezeknek a rétegeknek a további kibontását ígéri.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
