Oberlander Báruch (Vaérá hetiszakasz) – Milyen hatással volt Jocheved Mózesre?
Miért volt különleges Jocheved?
A Tóra különleges módon mutatja be Mózes szüleinek házasságát: „És ment egy férfi Lévi házából és elvette Lévi lányát.” Az írás itt nem nevezi meg sem Amrámot, sem Jochevedet, ami szokatlan, hiszen ők Mózes szülei. Miért rejti el a Tóra a nevüket? A magyarázat szerint az volt a lényeges, hogy mindketten a Lévi törzséből származtak – vagyis a szentség és az istenhit képviselői voltak, ami meghatározta Mózes jövőjét.
Jocheved különlegességét tovább fokozza, hogy ő volt az egyetlen a zsidók közül, aki még nem Egyiptomban született. A midrás szerint éppen az egyiptomi határnál született meg, de még a szent föld levegőjét szívta magába. Ez óriási jelentőséggel bírt Mózes neveltetése szempontjából. Egyiptomban az emberek a Nílusra támaszkodtak, míg Izrael földjén az esőre vártak – és ez spirituális különbséget is jelentett. Egyiptom az emberi erőfeszítésre épített, Izrael viszont Isten gondviselésére.
A születés csodája
Amrám és Jocheved története különleges volt, mert amikor a fáraó elrendelte, hogy minden zsidó fiúgyermeket a Nílusba kell vetni, Amrám úgy döntött, elválik Jochevedtől, hogy ne szülessenek több gyermekek. Kislányuk, Miriam azonban meggyőzte őket, hogy ezzel nemcsak a fiúkat, hanem a lányokat is megfosztják a létezés lehetőségétől. Így Amrám újra feleségül vette Jochevedet, és ennek eredményeként született meg Mózes.
Jocheved ekkor 130 éves volt, és a midrás szerint az Örökkévaló fiatalossá tette őt, hogy képes legyen még gyermeket szülni. Ez a csoda is mutatja, hogy Mózes születése nem volt hétköznapi esemény – hanem egy isteni terv része.
Jocheved hatása Mózesre
A Talmud szerint „a rab nem tudja kiszabadítani magát a börtönből” – vagyis az egyiptomi rabszolgaságban született zsidók már belefáradtak, és nem tudtak kitörni abból a mentalitásból, amelybe beleszülettek. Ahhoz, hogy valaki felszabadíthassa őket, olyan személyre volt szükség, aki nem Egyiptomban fogant meg, hanem még Izrael szellemiségével volt átitatva. Ez volt Jocheved, és ez a szellemiség hatotta át Mózest is.
Mózes nem csupán egy vezető volt, hanem a zsidó nép spirituális felszabadítója. Fáraóval való első beszélgetésénél már világos volt a különbség közöttük: „Küldd ki népemet, hogy szolgáljanak engem” – mondta Mózes. Fáraó válasza pedig ez volt: „Ki az Örökkévaló, hogy hallgassak a szavára?” Egyiptomban az emberek nem hittek az Örökkévalóban, mert a természetet tekintették istenüknek. Mózes azonban a hittel volt átitatva – ezt édesanyjától kapta örökségül.
Jocheved nem csupán Mózes életét határozta meg, hanem az egész zsidó nép sorsát is. A gyermekek szüleik példájából tanulnak – és Mózes, akinek édesanyja hittel és spirituális erővel telt volt, képes lett a népet is ezen az úton vezetni.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook-oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
#Oberlander