A Tóra központi hőse egyértelműen Mózes – ő vezette ki a népet Egyiptomból, ő vette át a Tízparancsolatot és a Tóra összes törvényét a Színáj-hegyen és ő küzdötte végig az utat a folyton elégedetlenkedő néppel a Szentföld kapujáig. Csokorba szedtük a legfontosabb tudnivalókat a zsidó nép legnagyobb prófétájáról.
Mózes Egyiptomban született
Mózes azután látta meg a napvilágot, hogy Izrael népe Egyiptomba vándorolt, majd ott rabszolgasorba süllyedt. Szülei a Lévi törzsébe tartozó Ámrám és Jocheved voltak. Két idősebb testvére volt, Áháron és Mirjám. A midrás szerint jóképű volt és angyalhoz hasonló volt a megjelenése. A Talmud azt is hozzáteszi, hogy rendkívüli testi erővel rendelkezett.
Születését megjósolták az egyiptomi asztrológusok
A fáraó jövendőmondói arról tájékoztatták az uralkodót, hogy megszületett a zsidó nép megmentője, ám vízben fogja a halálát lelni. A fáraó ezért úgy rendelkezett, hogy az összes újszülött zsidó fiút dobják a Nílusba, mert így a megmentőjük is bizonyosan megfullad. Jocheved azonban három hónappal korábban adott életet Mózesnek, így a kilencedik hónap végéig még el tudta titkolni a hatóságok elől, hogy fia született. Ezt követően azonban nem volt más választása, mint kosárban a Nílus vizére tenni a gyermeket.
Mózes egyiptomi nevet kapott
Meglepő módon a zsidó nép legnagyobb vezetője nem héber, hanem egyiptomi nevet viselt. A Mose (משה) név a mesitihu (משיתהו) szóból ered, melynek jelentése: kihúzott. A vízen ringatózó kosarat ugyanis a fáraó lánya, Bátjá vette észre, majd – csodálatos módon megnyúlt kezeivel – a partra húzta. Amikor meglátta a benne fekvő csecsemőt, elhatározta, hogy örökbe fogadja és felneveli.
Mózes dadogott
A midrás szerint Mózes beszédhibája akkor alakult ki, amikor kisgyermekként az uralkodói palotában lekapta a fáraó fejéről a koronát és a sajátjára tette. A fáraó gyanút fogott, hogy ez talán annak a jele, hogy később a trónjára tör majd a fiú. Az udvari tanácsadók azt javasolták, hogy tegyenek Mózes elé egy aranypénzt és egy izzó széndarabot. Ha ez utóbbi után nyúl, akkor egyértelmű, hogy szó sincs trónbitorlásról, csupán a fényes tárgyak vonzzák a gyermeket. Mózes az aranypénz után akart nyúlni, ám egy angyal elkapta a kezét és az izzó széndarab felé irányította, melyet a szájába vett. Az ekkor elszenvedett égési sérülés miatt alakult ki a beszédhibája. A Chábád első rebbéje, ljadi Snéur Zálmán rabbi egy misztikus magyarázatot fűzött ehhez. Szerinte Mózes dadogása különleges spirituális emelkedettségének volt a következménye. Lelke ugyanis a tohu (őskáosz) világából származott s így meghaladta az emberi látásmódot. Emiatt tudott nehezen kommunikálni a környezetével.
Mózes menekültté vált
Mózes a fáraó udvarában nevelkedett. Egyszer tanúja volt, amikor egy egyiptomi munkafelügyelő megvert egy zsidó rabszolgát. Mózes erre agyonütötte a felügyelőt, a holttestet pedig a homokban rejtette el. Minden elővigyázatossága ellenére kitudódott a dolog. A fáraó halálra ítélte, ő pedig nincstelenül külföldre, Midján országába menekült.
Mózes eredeti foglalkozása pásztor volt
Midjánban Mózes feleségül vette a főpap, Jitró lányát, Cipórát. Két fiuk született: Gersom és Eliezer. Mózes ezután apósa nyáját terelgette. Egy nap felfigyelt arra, hogy egy bárány elvándorolt a többiektől. Miután Mózes meglelte a bárányt, gyengéden felemelte és visszavitte a többi állat közé. Az Örökkévaló ekkor kijelentette: „Mivel kegyelemmel viseltettél egy ember nyája iránt, megígérem, hogy az én népem pásztora leszel”.
Az első találkozás Istennel
Az eltévedt bárány keresése közben Mózes egy égő, ám el nem hamvadó bokorra lett figyelmes. Amint közelebb lépett, Isten megszólította. Megparancsolta neki, hogy járuljon a fáraó elé és követelje Izrael népének szabadságát, továbbá közölje a zsidókkal, hogy Isten nem feledkezett meg róluk és hamarosan kivezeti őket a szolgaság földjéről. Mózes némi hezitálás után elfogadta a megbízatást.
A tíz csapás
A fáraó nem akarta elengedni a rabszolgáit, ezért az Örökkévaló csapásokkal sújtotta Egyiptomot, melyek teljesen romba döntötték a hatalmas országot. Mózes és Áron jelent meg a fáraó előtt, hogy követeljék népük szabadságát és kilátásba helyezzék a következő csapást, amennyiben a fáraó nem áll kötélnek. Végül a pusztasággá vált és halottait gyászoló birodalom ura maga kérte arra Mózest, hogy vezesse ki Izraelt Egyiptomból.
József koporsója
Amikor elérkezett a szabadság órája, a zsidók sietve csomagolni kezdtek. Mózesnek azonban még volt egy fontos küldetése: magával kellett vinnie József, az egykori alkirály koporsóját, aki halálos ágyán azt kérte, hogy atyái földjén temessék el. A koporsó hollétéről a legendásan hosszú életű Szeráchot, Áser lányát kérdezte meg, aki jelen volt József halálakor. Szerách elmondta, hogy az egyiptomiak egy fémkoporsóba helyezték József testét és a Nílusba eresztették, hogy áldást hozzon a folyóra. Mózes erre kiállt a Nílus partjára és felkiáltott: „József, József, eljött a megváltás ideje! Teljesíteni szeretnénk a neked tett ígéretünket!”. A koporsó ekkor a víz felszínére emelkedett és a zsidók magukkal vitték Izrael földjére, majd Sechem városában temették el.
A vízválasztó
A fáraó, miután szabadon engedte rabszolgáit, megbánta döntését. Seregével a zsidók után eredt, ami nagy riadalmat okozott a Vörös-tenger partjához érkezett nép körében. Isten ekkor megparancsolta Mózesnek, hogy emelje fel a kezét, mire erős keleti szél támadt és a víz ketté vált. A zsidók száraz lábbal keltek át a tengeren, az egyiptomi katonák felett azonban összezáródtak a hullámok és mind odavesztek.
Amikor a próféta is tanácsra szorul
A kivonulás után Jitró, Mózes apósa látogatást tett vejénél. Felfigyelt rá, hogy Mózes alig bírja a rá nehezedő terhet, mert minden ügyben neki kellett döntést hoznia. Azt javasolta tehát, hogy Mózes jelöljön ki különböző szintű bírói testületeket és tisztviselőket és csak a legnehezebb ügyekkel foglalkozzon személyesen. Mózes megfogadta apósa tanácsát, aki – egyes vélemények szerint – körülmetélte magát és csatlakozott Izrael népéhez.
A hegytetőn
Hét héttel a kivonulás után Izrael népe a Színáj-hegyhez érkezett és felkészült a tóraadásra. Az isteni kinyilatkoztatás után Mózes felment a hegyre és negyven napon át tanult Tórát az Örökkévalótól. Ezt követően, kezében a kőtáblákkal, visszatért a táborba. Ott azonban hatalmas csalódás érte. A zsidók rosszul számolták ki visszatértének időpontját, és mivel nem jelent meg az általuk megállapított napon, azt gondolták, hogy új vezetőre van szükségük. Aranyborjút öntöttek és hatalmas ünnepséget rendeztek a bálvány tiszteletére. Amikor Mózes ezt meglátta, földre dobta a kőtáblákat, melyek összetörtek. Miután alaposan leteremtette a népet, visszatért a hegyre, hogy bűnbocsánatért esedezzen számukra. Isten megbocsájtott, Mózes pedig új kőtáblákkal tért vissza a táborba.
A lojális népvezér
Az aranyborjú bűne után az Örökkévaló felajánlotta Mózesnek, hogy elpusztítja Izraelt és belőle eredeztet egy új népet. Mózes erre azt felelte, hogy inkább törölje ki a nevét az egész Tórából. Olyan mély szeretet érzett Izrael népe iránt, hogy még a Tóráról is lemondott volna értük. Isten természetesen benne hagyta Mózes nevét a Tórában, ám mivel egy igaz ember szavainak mindig van foganatja, egyetlen hetiszakaszban, a most szombaton következő Tecáve szakaszban valóban nem leljük sehol Mózes nevét.
A meghiúsult puccskísérlet
A pusztában vándorló zsidók sokat panaszkodtak és nem egyszer megkérdőjelezték Mózes vezetői képességeit. A legsúlyosabb incidens Korách nevéhez fűződik, aki sok embert gyűjtött maga köré és hatalmukkal való visszaéléssel vádolta meg Mózest és Áront. Mózes azt ajánlotta, hogy tegyenek próbát: Korách és Áron is ajánljon illatáldozatot az Örökkévalónak. Amelyik tábor füstölögtetését elfogadja Isten, azé az igazság. Az ítélet egyértelmű volt: Isten tüze lesújtott a lázadók 250 tagjára, majd Korách és családja alatt megnyílt a föld és alázuhantak.
A próféták prófétája
A Tóra legvégén ez áll: „És nem támadt többé olyan próféta Izraelben, mint Mózes, akit ismert az Örökkévaló színről színre”. Bár Mózes után még rengeteg igaz ember prófétált Izraelben, egyikük sem ért fel az ő magasságába. Mózes ugyanis közvetlenül, baráti hangnemben kommunikált a Teremtővel, a többi próféta pedig álmában vagy látomás közben kapott isteni üzenetet.
Mózes, a rocker
A sivatagi vándorlás során Mirjám csodálatos kútja biztosított vizet a népnek. Mirjám halálakor azonban a kút kiapadt. A vizet követelő nép Mózestől várt megoldást. Az Örökkévaló ekkor arra utasította őt és bátyját, hogy parancsoljanak rá egy kőre, hogy az adjon vizet. Mózes azt gondolta, hogy ismét a botját kell használnia a csoda eléréséhez, mint annyiszor a fáraó színe előtt, ezért kétszer is rácsapott a sziklára. A víz ömleni kezdett, ám Isten megharagudott Mózesre, mert nem az utasításoknak megfelelően járt el. Büntetése az lett, hogy nem léphetett be az ígéret földjére.
120 év
Amikor a nép megérkezett a Szentföld határába, Mózes hosszasan könyörgött Istenhez, hogy még is beléphessen Izrael országába, de nem járt sikerrel. A honfoglalás kezdete előtt elhunyt, pontosan azon a dátumon, ádár 7-én, amikor 120 évvel korábban megszületett. Utódja Jehosua bin Nun lett. A temetésről maga Isten gondoskodott, aki valahol a Névo-hegyen, a Holt-tenger keleti partja felett temette el. A pontos helyet senki sem ismeri.
