Chabad.org bejegyzése

George Orwell 1946-ban ezt írta:

„Ha a gondolkodás módosítja a nyelvet, akkor a nyelv is módosítja a gondolatot”.

Ez a megállapítás a mai napig érvényes – szögezi le a chabad.org cikke. Bár tudjuk, hogyan működik az „újbeszéd”, mégis gyakran félrevezet minket. Amikor egy vállalat azt kommunikálja, hogy optimalizálja a munkavállalók számát, akkor minden bizonnyal leépítés történik. A fogyasztóvédelem nem sokat törődik a fogyasztók védelmével és még sorolhatnánk. A jó hír azonban az, hogy a látszólag negatív hatású intézkedéseknek akár jó oldala is lehet. Csak a megfelelő végéről kell megfogni a dolgot.

A cáráát nevű, spirituális eredetű bibliai betegséget az emberek bőrén és ruházatán, valamint a házak falain különféle bűnök, elsősorban a pletykálkodás, a „rossz nyelv” bűne okozta.

Az embernek értelmeznie kell a jeleket

Keresés: Az embernek értelmeznie kell a jeleket Miután az előző szakasz, a Tázriá részletesen beszámol a spirituális eredetű… 2019. április 12. péntek 12:27 Hírek

Az embernek értelmeznie kell a jeleket

Miután az előző szakasz, a Tázriá részletesen beszámol a spirituális eredetű bőrbetegségről, a cáráátról, a héten felolvasott Mecorá szakasz magáról az érintett személyről szól, akit héber szóval mecorának („aki cáráátban szenved”) neveznek. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: Ez legyen a poklosnak tana tisztulása napján, vitessék el a paphoz. És menjen ki a pap a … Olvass tovább

Ha egy kohén, a papi törzs tagja megállapította, hogy a házfalon kialakult foltok a cárááttól származnak, és a foltok megmaradnak, sőt: növekednek, a házat le kell rombolni. Bár ez a gyógymód drasztikusnak tűnik, a nagy középkori franciaországi tóramagyarázó, Rási a tórai történeteket kiegészítő midrást idézve ezt mondta:

„Jó hír volt a számukra, hogy a cáráát foltjai érkeztek el hozzájuk, mert az emoriak aranyból készült kincseket rejtettek el házaik falában azon negyven év alatt, amíg a zsidók a sivatagban bolyongtak. A házon levő sérülés miatt lerombolják a házat és megtalálják [a kincseket].”

Hogyan lehetséges, hogy a ház lerombolását büntetésként szabták ki a tulajdonosra, a lerombolás által azonban nagy jutalomhoz jutott? Aki rosszat mondott másokról, miért lelne aranyat a házának falában?

A büntetés célja nemcsak az, hogy „rácsapjon a bűnös kézfejére”, hanem az is, hogy megtanítsa neki a beszéd erejét és jelentőségét, hogy abból tanulva később megfelelően használja a szavakat. Erre való a jutalom. Hogy egy példával világítsuk meg:

A szavaknak rendkívül nagy ereje van. Gyakran előfordul, hogy gondolunk valamire, ami elménkben még csak halványan körvonalazódik, ám amikor elkezdünk beszélni róla, hirtelen minden értelmet és célt nyer. Elnyomó rezsimeket ugyanúgy szavak képesek fenntartani, mint ahogy a szavak gyógyulást is tudnak hozni a szenvedőknek. Ha megfelelően mondjuk ki a gondolatainkat, nagyszerű, pozitív változásokat érhetünk el.

A szavak a kabala szerint a lélek legmélyebb részeibe hatolnak, szavakká formált gondolatainkkal új mélységeket, lehetőségeket és erőt fedezhetünk fel.

Akinek cáráát sújtja a házát, bűnt követett el, rosszul használta a szavait és ezért büntetést kell kapnia. A pletykálkodás, szavakkal való bántás elítélése azonban csak a feladat egyik fele. A másik az a lehetőség, amelyet a helyzet kínál a pozitív változások elérésére. Pozitív és konstruktív módon kell hirdetni a szavak erejét. Ha az ember arra használta a szavait, hogy feltárjon valamit, aminek rejtve kellett volna maradnia, akkor az az ember olyan, mint aki lerombolja házának falait – és ékszereket talál ott.

Mindig van lehetőség a megtisztulásra

Néhány, tartalmában egymáshoz nagyon közel álló hetiszakaszt külön vagy egyszerre olvasnak fel attól függően, hogy szökőév van-e, vagy sem, és az ünnepek szombatra esnek vagy hétköznapra. A szökőév egy teljes hónappal hosszabb, mint a sima évek, tehát négy hetiszakasszal többre van szükség az adott években. A Tázriá-Mecorá szakasz elsősorban a kizárólag a Szentély fennállása idején … Olvass tovább

Válasszuk meg bölcsen a szavainkat. Ez azt jelenti, hogy nem egyszerűen tartózkodunk a negatív dolgoktól, hanem leromboljuk a falakat és feltárjuk az ékszereket. Legyünk bátrak, mondjuk ki a gondolatainkat. Közöljük másokkal is jó ötleteinket és sugározzunk pozitív energiát. Legyünk bőkezűek a dicsérettel, dicsérjük meg barátunk mosolyát, köszönjünk meg egy könnyed beszélgetést az ebédszünetben vagy mondjuk el a szüleinknek, milyen hálásak vagyunk nekik, amiért felneveltek. Tanuljunk Tórát és az elsajátított gondolatokat osszuk meg másokkal. Ahogy kimondjuk a gondolatainkat, a szavaink által új értelmet és erőt nyernek. Ez a szavak varázslata.

Erre tanít a Tóra, amikor arról beszél, hogy a pletykálkodó ember házának falai ékszereket rejtegetnek.

Fotó: Ben White on Unsplash

A szavak ereje: a pletykálkodás rombol, a dicséret épít

George Orwell 1946-ban ezt írta:

„Ha a gondolkodás módosítja a nyelvet, akkor a nyelv is módosítja a gondolatot”.

Ez a megállapítás a mai napig érvényes – szögezi le a chabad.org cikke. Bár tudjuk, hogyan működik az „újbeszéd”, mégis gyakran félrevezet minket. Amikor egy vállalat azt kommunikálja, hogy optimalizálja a munkavállalók számát, akkor minden bizonnyal leépítés történik. A fogyasztóvédelem nem sokat törődik a fogyasztók védelmével és még sorolhatnánk. A jó hír azonban az, hogy a látszólag negatív hatású intézkedéseknek akár jó oldala is lehet. Csak a megfelelő végéről kell megfogni a dolgot.

A cáráát nevű, spirituális eredetű bibliai betegséget az emberek bőrén és ruházatán, valamint a házak falain különféle bűnök, elsősorban a pletykálkodás, a „rossz nyelv” bűne okozta.

Az embernek értelmeznie kell a jeleket

Miután az előző szakasz, a Tázriá részletesen beszámol a spirituális eredetű bőrbetegségről, a cáráátról, a héten felolvasott Mecorá szakasz magáról az érintett személyről szól, akit héber szóval mecorának („aki cáráátban szenved”) neveznek. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: Ez legyen a poklosnak tana tisztulása napján, vitessék el a paphoz. És menjen ki a pap a … Olvass tovább

Ha egy kohén, a papi törzs tagja megállapította, hogy a házfalon kialakult foltok a cárááttól származnak, és a foltok megmaradnak, sőt: növekednek, a házat le kell rombolni. Bár ez a gyógymód drasztikusnak tűnik, a nagy középkori franciaországi tóramagyarázó, Rási a tórai történeteket kiegészítő midrást idézve ezt mondta:

„Jó hír volt a számukra, hogy a cáráát foltjai érkeztek el hozzájuk, mert az emoriak aranyból készült kincseket rejtettek el házaik falában azon negyven év alatt, amíg a zsidók a sivatagban bolyongtak. A házon levő sérülés miatt lerombolják a házat és megtalálják [a kincseket].”

Hogyan lehetséges, hogy a ház lerombolását büntetésként szabták ki a tulajdonosra, a lerombolás által azonban nagy jutalomhoz jutott? Aki rosszat mondott másokról, miért lelne aranyat a házának falában?

A büntetés célja nemcsak az, hogy „rácsapjon a bűnös kézfejére”, hanem az is, hogy megtanítsa neki a beszéd erejét és jelentőségét, hogy abból tanulva később megfelelően használja a szavakat. Erre való a jutalom. Hogy egy példával világítsuk meg:

A szavaknak rendkívül nagy ereje van. Gyakran előfordul, hogy gondolunk valamire, ami elménkben még csak halványan körvonalazódik, ám amikor elkezdünk beszélni róla, hirtelen minden értelmet és célt nyer. Elnyomó rezsimeket ugyanúgy szavak képesek fenntartani, mint ahogy a szavak gyógyulást is tudnak hozni a szenvedőknek. Ha megfelelően mondjuk ki a gondolatainkat, nagyszerű, pozitív változásokat érhetünk el.

A szavak a kabala szerint a lélek legmélyebb részeibe hatolnak, szavakká formált gondolatainkkal új mélységeket, lehetőségeket és erőt fedezhetünk fel.

Akinek cáráát sújtja a házát, bűnt követett el, rosszul használta a szavait és ezért büntetést kell kapnia. A pletykálkodás, szavakkal való bántás elítélése azonban csak a feladat egyik fele. A másik az a lehetőség, amelyet a helyzet kínál a pozitív változások elérésére. Pozitív és konstruktív módon kell hirdetni a szavak erejét. Ha az ember arra használta a szavait, hogy feltárjon valamit, aminek rejtve kellett volna maradnia, akkor az az ember olyan, mint aki lerombolja házának falait – és ékszereket talál ott.

Mindig van lehetőség a megtisztulásra

Néhány, tartalmában egymáshoz nagyon közel álló hetiszakaszt külön vagy egyszerre olvasnak fel attól függően, hogy szökőév van-e, vagy sem, és az ünnepek szombatra esnek vagy hétköznapra. A szökőév egy teljes hónappal hosszabb, mint a sima évek, tehát négy hetiszakasszal többre van szükség az adott években. A Tázriá-Mecorá szakasz elsősorban a kizárólag a Szentély fennállása idején … Olvass tovább

Válasszuk meg bölcsen a szavainkat. Ez azt jelenti, hogy nem egyszerűen tartózkodunk a negatív dolgoktól, hanem leromboljuk a falakat és feltárjuk az ékszereket. Legyünk bátrak, mondjuk ki a gondolatainkat. Közöljük másokkal is jó ötleteinket és sugározzunk pozitív energiát. Legyünk bőkezűek a dicsérettel, dicsérjük meg barátunk mosolyát, köszönjünk meg egy könnyed beszélgetést az ebédszünetben vagy mondjuk el a szüleinknek, milyen hálásak vagyunk nekik, amiért felneveltek. Tanuljunk Tórát és az elsajátított gondolatokat osszuk meg másokkal. Ahogy kimondjuk a gondolatainkat, a szavaink által új értelmet és erőt nyernek. Ez a szavak varázslata.

Erre tanít a Tóra, amikor arról beszél, hogy a pletykálkodó ember házának falai ékszereket rejtegetnek.

Fotó: Ben White on Unsplash

Lehet függőágyban ringatózni sábesz alatt?

Lassanként tartósan beköszönt a jó idő és egyre több időt töltünk a szabadban. Aki csak teheti visszaerősíti a fára a hintát és függőágyat feszít ki a törzsek közé. De vajon szabad-e ezekben ringnunk sábeszkor? Megtudhatja Yehuda Shurpin rabbi közérthető magyarázatából.

Elöljáróban le kell szögezni, hogy valóban felmerülnek problémák a fához erősített hinta vagy függőágy szombati használatával, azonban a rögzítés módjától függően akár át is hidalhatók azok!

A zsidó törvények szerint szombaton tilos fára mászni, ráakasztani valami vagy egyéb módon használni.

Ennek oka az, hogy az előbb említett cselekvések miatt leeshet a fa gyümölcse vagy letépődhet a levele, ami megszegné a 39 szombati munkatilalom egyikét. Ez a törvény pedig minden olyan fára vagy ágra vonatkozik, ami a talajtól számítva három tefách magas (azaz kicsivel több mint 24 centiméter), függetlenül attól, hogy gyümölcsfa-e vagy sem.

Fontos továbbá az is, hogy egy fát szombaton csak annyira szabad megérinteni, hogy az ne kezdjen el rázkódni.

Az egyik kulcsfontosságú fogalom, melyet a témában meg kell ismerni, az a „cidádé ilán” vagyis a „fa oldalai”, ami a zsidó jogban annyit jelent, hogy ahogy a fát nem használhatjuk szombaton, úgy semmi olyan dolgot sem használhatunk, mely közvetlenül a fához van kötve vagy hozzáér.

A másik fontos zsidó jogi fogalom pedig a „cidé cidádé ilán”, vagyis a „fa oldalainak oldala”, vagyis minden olyan dolog, ami csak közvetetten kapcsolódik a fához. Ezek a dolgok már sábeszkor is használhatók.

Például ha van a fán egy kampó, arra nem lehet felakasztani ruhát, azonban, ha valaki szombat előtt a kampóra akaszt egy kosarat, akkor abba lehet szombaton is ruhát tenni.

Ezek alapján tehát ha a hinta vagy a függőágy közvetlenül kapcsolódik a fához, akkor szombaton sajnos nem élvezhetjük, viszont ha a fához van rögzítve egy kampó, szög stb., és arra már sábesz előtt fel lett akasztva a hinta (a hinta lánca nem számít közvetítőnek, hanem a hintával egy egységet képez), akkor azt szombaton is lehet használni.

Röviden tehát, ha a hinta vagy függőágy már szombat előtt, közvetett módon a fához van rögzítve és a ringatózás nem rázza meg a fát, akkor hintázhatunk sábeszkor is.

Kívánunk egy fantasztikus szombatot!

Mi történik, ha purim vasárnapra esik?

Purim ünnepe köré további napok csoportosulnak: ádár hó 13-án megelőzi Eszter böjtje, ádár 15-én pedig követi susán purim ünnepnapja. Mi történik akkor, ha – mint ebben az évben is – ádár 14. vasárnapra esik, vagyis szombat kimenetelével kezdődik?

Az első és legfontosabb szabály, hogy a purimi készülődéssel nem szeghetjük meg a szombatot. A hetedik napon tilos hétköznapra (vagy másik ünnepnapra) készülni, ráadásul sábátkor számos egyéb, purimmal kapcsolatos tevékenység is tiltott. Érdemes odafigyelni arra, hogy ha valaki úgy tervezi, hogy a szombat esti mááriv ima során hallgatja meg a megila felolvasását, akkor két eshetőség van. Ha még szombaton odamegy és ott is marad a megila felolvasásának végig, akkor a sábát beköszönte előtt oda kell vinnie minden, a megilaolvasáshoz szükséges holmit (Eszter könyvének szövege, olvasószemüveg, kereplő, stb.). Ha a szombat kimenetele után megy el a zsinagógába és autóval megy vagy purimi kellékeket visz magával, akkor indulás el kell mondania a szombatot a hétköznaptól elválasztó hávdálá imát vagy legalább azt az áldást, hogy „Áldott legyen, aki elválasztja a szentet a profántól”.

A készülődés másik aspektusa a purimi lakoma, illetve az ételajándékok elkészítése. Természetesen ezzel sem foglalkozhatunk a sábátkor, így vagy még a szombat beállta előtt meg kell tennünk a szükséges előkészületeket, vagy purimkor kell gondoskodnunk róla. Szombaton csak olyasmit készíthetünk el (meghatározott keretek között), ami magához a szombathoz szükséges.

Purimot egy nappal megelőzi Eszter böjtje. Amikor ez a nap szombatra esik – mint például idén –, akkor két nappal előrehozzuk a böjtöt. Szombaton ugyanis, egyik legnagyszerűbb ünnepünkön nem tarthatjuk meg ezt a böjtöt, pénteken pedig a böjt és a különleges imák akadályoznák esetleg a szombati felkészülést. Így tehát idén március 21-én tartjuk Eszter böjtét, 23-án, vasárnap purimot és a rá következő hétfőn susán purimot.

A jeruzsálemi Szentély idejében szokásos félsékeles adományra való emlékezésként szokás három darab „félpénzt” adni adományba Eszter böjtjének délutáni imája előtt (ez a máchácit hásekel micvája). A legtöbben a csütörtökre előrehozott böjtkor teszik meg ezt a micvát, de vannak, akik ilyen esetben purimkor adakoznak.

 

18 tény a kairói genizáról

1. Négyezer töredék kincsestára

Kairó történelmi városrészében, Fosztátban áll a Ben Ezra zsinagóga, melynek mintegy négyezer töredékének legnagyobb része szentséget hordoz. E lélegzetelállítóan gazdag kincsestár az elmúlt több mint egy évszázadban számtalan felfedezéshez vezetett és megannyi ablakot nyitott az egyiptomi és más zsidó közösségek múltjára.

2. A geniza jelentése: kincs

A zsidó törvénykezés értelmében semmilyen olyan szöveget nem szabad kidobni, mely Isten nevét tartalmazza. E szövegeket genizában (jelentése: lerakat vagy rejtett érték) gyűjtik össze vagy eltemetik. A tönkrement könyvek mellett számtalan dokumentum is belekeveredik a genizába, aminek valójában nem ott lenne a helye.

3. Legnagyobb részben a Ben Ezra zsinagógában találtak rá

A nemrégiben renovált Ben Ezra zsinagógát többször lerombolták és újjáépítették. Hatalmas padlása évszázadokon át szolgálta geniza céljait, mielőtt a XIX. században a kutatók rátaláltak volna.

4. Első kutatója Jáákov Szapir volt

A jeruzsálemi illetőségű tudós és kutató, több jelentős könyv szerzője 1864-ben érkezett Ausztráliát is érintő adománygyűjtő útja során Egyiptomba.

5. Több geniza is volt a városban

A ma „kairói genizaként” ismert dokumentumtömeg legnagyobb része a Ben Ezra zsinagóga padlásáról származik, de a város több kisebb genizájából is kerültek bele szövegek. A karaita zsinagóga genizája például jelentős iratokat rejtett és kisebb gyűjteményekre más helyszíneken találtak rá.

6. Legnagyobb része Angliába került

Elkan Nathan Adler kutató és gyűjtő, a brit főrabbi, Lanthan Marcus Adler fia mintegy 25 ezer kézirattöredéket vitt magával Londonba, Schneur Zalman (Solomon) Schechter pedig a megmaradt szövegek oroszlánrészét szállította alma materébe, a Cambridge-i Egyetemre. Ma a Cambridge-i, az Oxfordi és a Manchesteri Egyetemen, valamint a Zsidó Teológiai Szemináriumban őrzik a felbecsülhetetlen értékű lelet legnagyobb részét.

7. Az udvaron tárolták

A Ben Ezra zsinagógát az 1800-as évek végén építtette újjá a közösség. A munkálatok idejére a padlásról mindent lehordtak az udvarra, ahol a több száz éves iratok heteken át ki voltak téve az időjárás minden viszontagságának. Ez idő alatt számos kézirat megsérült vagy elrabolták a régiségkereskedők.

8. A Rámbám írásait is tartalmazza

A Rámbám (Maimonidesz) Fosztátban tanult és tanított. Mivel ráadásul általában a Ben Ezra zsinagógában imádkozott, nem meglepő, hogy a genizában több – köztük néhány korábban ismeretlen – írását is megtalálták, például a Jeruzsálemi Talmudhoz írt kommentárjának elejét vagy a Misné Torá saját kézírásával írt töredékeit.

9. Jánáj versei is megtalálhatók benne

Jánáj számtalan kedvelt vallásos költeményt (pijutot) írt. Verseit rímekbe szedte és nevét akrosztichonokban örökítette meg. Verseit részben azért dobták ki végül, mert ahhoz a később már nem folytatott jeruzsálemi hagyományhoz alkalmazkodtak, mely szerint a Tóra felolvasását háromévente fejezték csak be az egész Tóra felolvasását. A Ben Ezra zsinagóga közössége ezt a jeruzsálemi rítust követte sokáig.

10. Még a talmudi korból is találunk benne iratokat

A szövegek legnagyobb része a zsinagóga fennállásának idejéből származik ugyan, de találhatók benne jóval korábbi fragmentumok is. Ilyen például egy, a Talmud korából származó tóratekercs-töredék, mely több száz évvel idősebb a zsinagóga padlásánál, ahol megőrizték.

11. A mindennapi életről is szól

A geniza nem minden irata szent. Szerepelnek például köztük levelek, számlák, szerződések, firkák, meghívók, izgalmas betekintést nyújtva egy letűnt kor zsidó közössége és az őket körülvevő társadalom életére. Egy széttépett válólevél hátára például bevásárlólistát írt valaki: szumák (szömörce), tahini (szezámmagkrém), só és a fűtéshez való fa is szerepel rajta.

12. Iratok nyelvek tucatjain

A Rámbám például latinul jegyezte le néhány gyógynövény nevét, de természetesen legtöbb szöveg természetesen héber, arab, arámi, szír-arámi, ladinó, görög, vagy más, a Közel-Keleten többé-kevésbé használatos nyelven íródtak. Akadnak azonban olyan érdekességek is, mint a XVI. századi jiddis nyelvű levelek, melyekből kiderül, hogy az anyák már ötszáz éve sem vették jó néven, ha fiaik nem hallattak magukról.

13. Ovádjá rejtélye

A XII. századi katolikus egyház dallamjegyeivel lejegyzett melódiák sokáig rejtélyt jelentettek a kutatók számára, mígnem egy önéletrajz töredéke rávilágított a titokra. A történetet itt olvashatják.

14. Ben Szirá könyve eredeti szövegét rejtette

Az eredetileg héberül íródott apokrifnek sokáig csak a görög változata volt ismert. A kutatók akkor jöttek rá, micsoda kincseket tartogat a kairói geniza, amikor rátaláltak a héber nyelvű Ben Szirára. A kairói genizában és a holt-tengeri tekercsek között található töredékeknek köszönhetően ma már az eredeti szöveg hat részletét is ismerjük.

15. Palmipszesztek – dupla kincsek

A palimpszeszt olyan kézirat, mely egy már korábban használt pergamenre készült, ahol az eredeti sz9veget kitörölték, hogy a pergament újra felhasználhassák. Napjainkban ezeket UV fénnyel megvilágítva ismét olvashatóvá válnak az eredeti szövegek. Jánáj költeményei közül néhány például a Királyok Könyvének görög fordítására íródtak.

16. Elveszett midrások

A Misna bölcsei számos midrást is írtak, melyek közül sok elveszett az idők során, és csak onnan tudunk róluk, hogy más szövegekben utalnak rájuk. E midrások egy részét megtalálták a kairói genizában.

17. A szövegek negyven százaléka vallásos költemény

A zsinagógáknak és a rabbiknak sokszor számtalan saját pijutja volt. Erről tanúskodik a geniza gyűjteménye is.

18. Évtizedek óta kutatják

Ennyi töredék rengeteg embernek ad munkát egész életére. Ön is szeretne kutakodni a rejtett kincsek között? A dokumentumok legnagyobb része online is megtalálható, a Geniza Projekt részeként.

 

Miért csak 11 hónapon át kell kádist mondani?

A szülők elvesztése követő gyászév egyik fontos szertartása a közösségi imák során felhangzó gyászolók kádisa (kádis játom), melyet azonban csupán tizenegy hónapig szokás mondani, az utolsó hónapban nem. A chabad.org ennek miértjére keresi a választ.

A zsidó hagyomány szerint a gyermekek által recitált gyászolók kádisa enyhíti az elhunyt szülő felett kimondott égi ítéletet és magasabb szintre juttatja lelkét a következő világban.

A Talmud szerint a bűnösnek talált lélek a gehinomba (egyfajta purgatóriumba) kerül, ahol megtisztul. Ennek maximális ideje kerek egy év, tehát tizenkét hónap lehet. Az általánosan elterjedt askenáz szokás szerint azonban a gyermekek csupán a gyászév első tizenegy hónapjában mondanak kádist.

Ennek oka, hogy nem akarják azt a látszatot kelteni, hogy eltávozott szülőjük annyi bűnt követett el élete során, hogy a maximális időt, tehát tizenkét hónapot kell a gehinomban töltenie.

Ha tehát a jorcájt dátuma a zsidó naptárban pl. svát hó tizedike, akkor a gyászév utolsó kádisát a következő tévét hó kilencedikén, a délutáni mincha ima végén mondják el.

A szfárádi zsidók között elterjedt szokás ezzel szemben az, hogy a gyászév teljes egészében, tizenkét hónapon át mondják a kádist, méghozzá azért, mert az egyre magasabb szintre emeli az elhunyt lelkét a következő világba, s nem akarják ezt az emelkedést megkurtítani.

Ha ez így van, akkor vajon az askenázok miért nem élnek ezzel a lehetőséggel, miért fontosabb a fent említett udvarias gesztus az elhunyt felé? A választ egy midrásban (Kohelet Rábá 12:12) találjuk:

„Amikor egy ember eltávozik ebből a világból, az Örökkévaló így szól az angyalokhoz: Nézzétek miket mondanak az emberek az elhunytról! Milyen becsületes volt, milyen istenfélő volt…”

Ebből azt tanuljuk, hogy nagy figyelem kíséri az égben azt, hogy mi hangzik el az elhunyttal kapcsolatban, miként emlékeznek tetteire és tulajdonságira. Ha tehát tizenkét hónapig mondanák a kádist, azzal rossz fényben tüntetnék fel az eltávozottat az égiek előtt.

Ezzel együtt askenáz közösségekben is előfordulhat, hogy valakiért a teljes gyászév során mondanak kádist, mert ez volt a kifejezett kérése halála előtt vagy mert úgy gondolják, hogy annyi gonoszságot követett el élete során, hogy minden bizonnyal eltölt tizenkét hónapot a gehinomban, Ilyen esetekben azonban ajánlatos kikérni egy hozzáértő rabbi tanácsát.

Istennek számtalan neve van, hallotta már ezeket?

A világ Teremtőjének minden nyelvben számtalan elnevezése létezik. A magyarban például míg az Isten kifejezés általánosan használt, addig az Örökkévaló nevet főként a zsidók kedvelik, az Úr megszólítás pedig inkább keresztény tradíció. Héberül is igen sok nevét ismerjük a Mindenhatónak, melyek közül nem egy olyan szentséggel bír, hogy ha leírva, kinyomtatva látjuk, ki sem törölhetjük vagy meg sem semmisíthetjük azt. Erről olvashatunk a Chabad.org cikkében.

A hét kitörölhetetlen név:

Az a név, melyet ki sem mondunk és egy jud, egy hé egy váv és még egy hé betűből áll (י–ה–ו–ה), és csak a Szentélyben szolgáló kohénok (papok) szájából hangozhatott fel, amikor megáldották a népet, illetve a kohén gádol (főpap) mondta ki, amikor jom kipurkor belépett a Szentek Szentjébe. Mivel napjainkban már és még nem áll a jeruzsálemi Szentély, ezt a nevet sohasem mondjuk ki, helyette használjuk az Ádo-náj (askenáz kiejtéssel Ádoj-noj) nevet. A négybetűs név a múltban, jelenben és jövőben egyszerre létező, tehát az idő felett álló, sohasem változó, teremtő erővel bíró, örök Istent fejezi ki.

A következő, gyakran használt név az Elo-him, mely az Örökkévaló erejét és hatalmát fejezi ki. Érdekes módon a Tórában ez a szó jelenthet angyalokat, bírákat és küldötteket is. Ezen istennévnek gyakran a ragozott alakját használjuk: Elo-háj (Istenem), Elo-hénu (Istenünk), Elo-hechá (Istened), Elo-héhem (Istenük), stb.

Időnként találkozhatunk a Sá-dáj névvel is, mely az Örökkévaló világ feletti hatalmát fejezi ki, sok más mellett. Az ajtófélfákra erősített mezuzán lévő sin (ש) betű e név kezdőbetűje.

Az É-l szó gyakran megjelenik a zsidó szövegekben és a gondoskodó, kegyes Istenre utal, bár előfordul, hogy nagy hatalmú embereket jelöl. Egy ragozott formájával is találkozhatunk: É-li (Istenem).

Amikor Mózes megkérdezte az őt megszólító Örökkévalót, hogy milyen néven hivatkozzon rá, amikor beszél Izrael fiaival, a válasz így hangzott: „Ehje áser ehje”, amit fordíthatunk úgy, hogy „Vagyok, aki vagyok”, illetve „Leszek, aki leszek”. Az Eh-je is egy istennév tehát, mely a Teremtő korlátlanságát fejezi ki.

Smuel próféta anyja, Cháná imája óta használjuk a Cevá-ot (seregek) nevet is, ám mindig egy másik névvel összekapcsolva.

Egyéb elnevezések:

A fenti, kitörölhetetlen nevek mellett a héber nyelvben számos egyéb szót találunk, mely a Teremtőre utal. Ilyen a leggyakrabban köszönésként, illetve férfinévként használt Sálom (béke) szó, melyet először a Bírák könyvében, Gidon oltárával kapcsolatban láthatunk ilyen kontextusban. Emiatt született az a rabbinikus szabály, hogy tisztátalan helyen (pl. mellékhelyiségben) nem üdvözöljük egymást a megszokott sálom áléchem formulával.

Az Örökkévaló kegyességére utalva használjuk a Háráchámám, vagy arámiul Ráchmáná nevet. A zsidó irodalomban gyakran jelenik meg a Mákom (hely) név, mely arra utal, hogy Isten betölti az egész világegyetemet, illetve a Ribono sel Olám (a világ ura) elnevezés. A héber közbeszédben leggyakrabban a Hásem (a név), vagy a Hákádos Báruch Hu (a Szent, áldassék Ő) kifejezés gyakori. Kabalisztikus szövegeket tanulmányozva az Éjn Szof (végtelen) megnevezéssel találkozhatunk, mely Isten felfoghatatlan nagyságát próbálja leírni.

A jiddis nyelvet használók szívesen hivatkoznak az Örökkévalóra a Got, a Ojberster (fennvaló), illetve a Básefer (teremtő) szavakkal. A ladinó nyelvben a Diosz, a judeo-arabban pedig az Allah kifejezés (volt) használatos.

Címlapkép: Sefira Lightstone

13 tény a jiddisről, amivel mindenkinek érdemes megismerkedni

Ismerjen meg tizenhárom érdekes tényt a jiddis nyelvről a chabad.org egyik népszerű szerzője, Yehuda Altein rabbi tollából!

Több mint ezeréves

Jóllehet a jiddis nyelv pontos eredetét még mindmáig bizonytalanságok övezik, abban viszont minden kutató egyetért, hogy a gyökerei egészen a 9–10. századig nyúlnak vissza a Rajna-vidékere.

Hasonló a némethez, de mégis más

Lévén a jiddis nyelv a mai Németország területén alakult ki, párhuzamosan a germán nyelvek fejlődésével, természetesen mutat rokonságot a modern némettel is, több szó megegyezik, azonban sok más merőben különbözik.

A héber nyelv megfontolt alternatívája

A történelem során a zsidók jellemzően tartózkodtak attól, hogy a bibliai héber nyelvet, vagyis a „szent nyelvet” a mindennapi beszédben használják, helyette megtartották a spirituális síkon, a Tóra-tudomány számára. A mindennapi ügyes-bajos dolgokra pedig az askenáz zsidók a jiddist alkották meg.

Valóságos világnyelv

Habár eleinte csak a Rajna-vidéken beszéltek jiddisül, idővel, a zsidók költözködésével Európa nagy részén, elsősorban a kontinens keleti országaiban is elterjedt. A 19. század második felétől pedig az óceánon túl, az Egyesült Államokban északi partján is beszélt nyelv lett a jiddis.

A jiddis Lower East Side

A 20. század fordulóján a manhattani Lower East Side mágnesként vonzotta a Kelet-Európából frissen érkező, elsősorban jiddis anyanyelvű zsidókat. Az 1900-as évek első évtizedeiben jiddis nyelvű táblák uralták az utcaképet, de nem csak New York ezen részét, de a keleti part több nagyvárosát is, például ez időben Montrealban a francia és az angol után a jiddis volt a harmadik legtöbbet beszélt nyelv.

Egy túlélő nyelv

A vészkorszak előtti világban körülbelül 13 millió zsidó beszélt jiddisül, a legtöbben kelet-európai lakosok, akik többségét a holokausztban gyilkoltak meg. A náci pusztítás óriási és fájdalmas veszteségeket okozott, s így a jiddis nyelvet használók száma is drasztikusan lecsökkent, viszont ez mégsem jelentette a nyelv végét. A világ több pontján élő haszid – és egyes ortodox – közösségek a mai napig használják, sőt, valósággal újból felvirágoztatják a jiddist.

Több dialektusa és akcentusa van

Miután a jiddist számtalan helyen beszélték és beszélik, nem csoda, hogy az idő folyamán különféle dialektusai alakultak ki. A német zsidók a jiddis egyedülálló nyelvjárását beszélték, mely jóval szorosabb kapcsolatban állt a német nyelvvel, mint a kelet-európai változatok. Hasonlóképpen a lengyel és a galíciai jiddis is eltér a litván vagy az orosz területek jiddisétől, mely különbségek ma is jól megfigyelhetők. Például a lengyel zsidók kiglinek, míg az orosz zsidók kuglinak mondják a szombat egyik közkedvelt, hagyományos burgonyaételét.

Héberrel és szláv nyelvekkel van fűszerezve

Míg a jiddis szavak zöme tényleg a németből ered, a nyelvbe számos más eredetű szó is beépült. Például az álom – „chólem” vagy a hold – „levóne” szavak héber eredetűek, csupán kiejtésükben térnek el. A bogyó – „jagde” pedig éppenséggel szláv eredetű stb.

A jiddis más nyelveket tesz zamatosabbá

Ahogy a jiddis átemelt szavakat a környezetéből, úgy a befogadó nyelvközegben is meghonosodott számos jiddis szót. Gondoljunk csak a magyar nyelvben például a balhé, bóvli, mázli, pajesz, szajré, tréfli stb. szavakra…

Szellemes vagy éppen bölcs mondások nyelve

A jiddis közismert szellemes mondásairól, aforizmáiról. Példaként álljon itt néhány: „Az okos ember tudja, amit mond, a bolond viszont azt mondja, amit tud.” – „Egy gyermek lehet akár rosszabb is, mint egy tolvaj, az esküvőjén mégis táncra perdülsz!” – „A világ tele van gondokkal, de te mégis csak a sajátodat érzed.” – „Nem mindenki elégedett a külsejével, de mindenki elégedett az eszével!” 

Félig szent nyelv

Ahogy a fentebb kifejtettük, a jiddis nyelv kiküszöbölte a szent héber nyelv hétköznapi használatát, azonban miután ezzel a nyelvvel tanultak és tanulnak Tórát a zsidók, ezáltal egyfajta szentséggel ruházták fel a nyelvet.

Több elnevezése is van

Különböző időkben és különböző helyeken másképp hivatkoznak a jiddisre. Például hívták „láson áskenáz”-nak vagyis „Németország nyelvének”, „zsargon”-nak vagyis „népnyelvnek”, családon belül „máme lóson”-nak szó szerint „anyanyelvnek”. A leghíresebb, „jiddis” elnevezése, a „jid” vagyis „zsidó” szóból jön, ami gyakorlatilag az ezt a nyelvet beszélő embereket jelenti.

A héber mellett nem ez az egyetlen zsidó nyelv 

A jiddis elsősorban az askenáz zsidóság körében használatos. A szefárd zsidók nyelve a ladinó, melyet manapság csak egy kicsi, egyre csökkenő demográfiai csoportban használnak. Ezen kívül pedig még számos zsidó nyelv létezik, melyeket ma már nem beszélnek, mint a judeo-arabot, judeo-olaszt, vagy éppen a judeo-provence-it.

Fotó: Saphira Lightstone

Most kiderül, hogy zsidó szimbólum-e a hámszá

A hámszá nyitott, szimmetrikus tenyeret formázó amulett, melyet többnyire díszítőelemként vagy ékszerként hordanak. Neve arabul azt jelenti: „öt”, utalva a nyitott tenyér öt ujjára, illetve az ötös számnak tulajdonított mágikus védelmező erőre. A tenyér közepén gyakran szerepel tágra nyitott szem, kifejezve azt a vágyat, hogy védelmet kapjunk a szemmel veréstől. Előfordul, hogy a tenyér közepébe nem szemet, hanem halat rajzolnak, mivel a Talmudban (Bráchot 55b) az áll, hogy a halak védve vannak a szemmel veréstől, mivel az egész testüket körülölelő víz megvédi őket. Ugyanezt a védelmet szolgálja a legtöbbet használt szín, az ég kékje. A Ben Is Cháj néven ismert Joszef Chájim rabbi (1832-1909) lejegyzett egy szokást, mely szerint egy kis „hé” (ה) betűt rajzolnak a hámszába. A hé betű számértéke öt és a cél ezzel is a szemmel verés elhárítása volt.

A hámszá igencsak elterjedt a szfárádi zsidó közösségekben, melyek többnyire arab országokból származnak. Ugyanezen országok muszlim és keresztény népessége is előszeretettel használja e jelképet. Felmerül tehát a kérdés, hogy elfogadható-e zsidó szimbólumként a hámszá? Lehet, hogy inkább a nem-zsidó szomszédoktól kölcsönzött jelképként kell tekintenünk, vagy előfordulhat, hogy bálványimádásnak minősül? Ezt a kérdést sokan és sokszor vitatták már meg bölcseink és döntéshozóink közül, és – talán nem meglepő módon – különféle véleményeket fogalmaztak meg.

Egy vélemény szerint a hámszá teljességgel idegen a zsidóságtól, és ezért sokan tartózkodnak a használatától. Számos szfárádi rabbi azonban azon a véleményen van, hogy teljességgel legitim zsidó szimbólumról van szó. E döntéshozók közé tartozik például a Chidá néven ismert Chájim Joszef Dávid Azuláj rabbi (1724-1806) és a fent említett bagdadi bölcs, a Ben Is Cháj is.

Összegzésként azt mondhatjuk, hogy ha a közösségben elfogadott a hámszá használata, akkor nem szükséges tartózkodni tőle. Ha azonban a közösségben nem szokás, érdemes a vásárlás előtt egy hozzáértő rabbi véleményét kikérni. Fontos továbbá észben tartani, hogy a Talmud szerint a szemmel verés csakis abban az esetben hathat az emberre, ha hisz benne és tart tőle. Ha nem foglalkozunk vele, akkor a szemmel verés nem tud ártani nekünk.

 

13 tény a 13 hónapos zsidó szökőévről

1. A szökőév kihirdetése az első micva része

Mózes második könyvének 12. fejezetében az Örökkévaló megparancsolja, hogy pészahot tavasszal ünnepeljük meg. A zsidó naptár szökőéve biztosítja, hogy a holdhónapokon alapuló zsidó naptár összhangban maradjon a napévekkel, és ilyen módon az ünnepeket a nekik megszabott időben üljük meg.

2. Egy egész hónapot adunk az évhez

A zsidó naptárban a szökőév – a Gergely-naptár egyetlen szökőnapjával ellentétben – egy egész hónappal hosszabb, mint a sima év.

3. „Sáná meuberet” – várandós vagy megnövekedett év

A zsidó szökőév neve sáná meuberet, várandós év. Nevezhetjük azonban megnövekedett évnek is, mivel egy teljes hónappal hosszabb, mint egy sima év.

4. A titok

Szod háibur – az évek hosszára vonatkozó számítások összessége. A szod kétféle jelentése: titok vagy tanács (gyűlés).

5. A központi bíróságra tartozott

A szökőév kihirdetése a legfelsőbb bíróság, a Szanhedrin feladata volt. Meir rabbi szerint három rabbi dönthetett róla, Simon ben Gamliel rabbi szerint viszont hárman kezdték a tárgyalást, még ketten csatlakoztak a döntéshozatalhoz és további ketten a végső bejelentéshez.

6. A bölcsek tanult csillagászok voltak

A szökőév szempontjából a legfontosabb elem a tavaszi nap-éj egyenlőség. Ha niszán hónap első felénél későbbre esett (vagyis niszán 16-ra vagy későbbre), akkor az évet automatikusan szökőévnek tekintették. Szükség volt arra is, hogy tavaszias körülmények legyenek. Ha még nem érett meg az árpa és a fák nem virágoztak, akkor az elegendő volt ahhoz, hogy niszánt eltolják és még egy ádár hónapot iktassanak be.

7. Egyéb faktorokat is figyelembe vettek

A Szanhedrin más, az évszaktól független körülményeket is figyelembe vett. Ha például az utak és a hidak rossz állapotba kerültek a téli esők miatt, akkor a szökőév kihirdetése lehetővé tette, hogy peszáchig mindent rendbe hozzanak, és megfelelő körülmények várják a jeruzsálemi zarándokokat.

8. A kötött naptárban 19 évből hét szökőév

A polgári időszámítás szerinti negyedik században II. Hilél felismerte, hogy a központi bíróság fennállása veszélybe került, és a továbbiakban nem lesz lehetséges a helyzethez igazodva, ad hoc módon kihirdetni a szökőéveket. Rabbinikus bíróságával együtt állandó naptár hozott létre, melyet a mai napig követünk. E kalendáriumban egy-egy 19 éves ciklus alatt összesen hét szökőévre kerül sor.

9. Lehet 385, 384 vagy 383 napos

A leghosszabb év 385 napos, de az is előfordulhat, hogy egy szökőév két nappal rövidebb és csak 383 napos. Ennek az az oka, hogy két hónap, chesván és kiszlév lehet akár 29, akár 30 napos.

10. A szerződések bonyolultakká válhatnak miatta

Ha egy bérleti szerződés évi összeget állapít meg, akkor szökőévben a 13. hónap bérének megfizetése beletartozik az egész évre kirótt összegbe. Ha azonban havonta fizetnek, akkor a 13. hónapban külön kell fizetni. Ha a szerződés az éves és a havi összeget egyaránt tartalmazza, akkor a törvénykezés a bérlő számára hátrányos módon az, hogy meg kell fizetni a 13. havi bérletet.

11. Az extra hónap az első ádár

Hogyan válik egy 12 hónapból álló év hirtelen 13 hónapossá? Úgy, hogy az utolsó hónapot, ádárt megkettőzik. Hogy melyik az igazi ádár, arról viták folynak. Az bizonyos, hogy purimot ilyen esetben a második ádárban ünnepeljük, hogy továbbra is csak egy hónap távolságra legyen peszách ünnepétől.

12. Hatvan napnyi öröm

Bölcseink azt mondják, hogy amikor ádár hónap beköszönt, sokasodnak az örömeink. Mivel minden nap egyre jobb a kedvünk, ha még egy egész hónapot adunk ehhez hozzá, az felmérhetetlen mértékű örömöt jelent. Ezt igazán érdemes megünnepelni!

13. Mindez csak ízelítő volt. További cikkeink a témában, a teljesség igénye nélkül:

Hatvan napnyi öröm

Melyik ádárban van a jorcájt?

Miért van két ádár hónap ebben az évben?

Imádkozzunk, hogy a sötétségből újra világosság legyen (ádár)

Szökőhónap, szökőév – az első ádár hónap

A zsidó év 13. hónapja

Purim kátán

Két ádár hónap, egy „rendes” purim

Tényleg „mozognak” a zsidó ünnepek?

Mi a kapcsolat a Hold fázisai és a zsidóság között?

 

Akinek a példáját követve többen áttértek a zsidó vallásra

A kairói geniza egyik töredéke a zsidó és keresztény világ különös találkozásáról mesél, írja a chabad.org. A csodálatos, Mózeshez szóló elégia címe „Ki a Chorev-hegyen”, és a kecses betűkkel írott sorok felett zenei jelzések láthatók, melyek egyértelműen az itáliai katolikus egyházból eredtek. Abban a reményben, hogy segítségükkel meg tudja határozni a kézirat korát és eredetét, a geniza első európai kutatója, Elkan Nathan Adler elküldte a töredéket a quarri apátság bencés szerzeteseinek. 1918 tavaszán érkezett a válasz: a zenei jegyek lombard stílusú neumák (a mai hangjegyek elődei), melyeket az európai keresztények a XII. század végén – a XIII. század elején használtak. A héber betűk stílusát azonban semmiképpen nem lehetett európai helyszínhez kötni, a használt pergamen pedig vastag és sötét volt, egyértelműen azokhoz az egyiptomi pergamenekhez hasonló, amilyenekre a geniza számos XII. századi kézirata íródott.

A későbbi évtizedek kutatásai kiderítették, hogy az ilyen jellegű dallamjegyek többnyire zsidó zenéhez köthetők, majd 1964-ben Norman Golb professzor rendkívüli következtetésre jutott: a titokzatos pijut (vallásos költemény) írásképe megegyezik egy másik, szintén a genizában talált töredék írásával. Mindkét kézirat egyetlen emberhez kötődik, a korábban az oppidói Johannesként ismert Ovádjához, a normann betérthez.

1070 körül, a dél-itáliai Oppido Lucano nevű városkában születtek meg Dreux és Maria ikerfiai, Rogerius és Johannes. Dreux normann nemes volt, az ikrek közül az idősebb, Rogerius volt az örökös és őt lovagi iskolába küldték, a fiatalabbik Johannest pedig papi iskolába adták. Még gyerek volt, amikor Bari püspöke Andreas, mindenki, többek közt a fiatal papnövendék megdöbbenésére betért a zsidóságba.

Andreas Konstantinápolyba ment, ahol sor került a körülmetélésére. Élete ettől fogva teli volt üldöztetéssel, de Isten minden veszélyből kimentette. Az egyház nemcsak azért üldözte, mert zsidó lett, hanem azért is, mert példáját követve számos keresztény hagyta el a kereszténységet és tért be a zsidóságba. Nem sokkal Andreas áttérése után Johannes álmot látott: papként szolgált Oppidóban, és a jobbján, az oltárral szemben egy férfi állt, őt szólította. Hogy pontosan mit mondott, nem tudjuk, mert a kairói genizában talált szöveg csak töredékesen maradt fenn, de feltételezhető, hogy Andreas zsidóvá válásához volt köze, és talán felszólította Johannest is arra, hogy váljon zsidóvá. Erre húsz évvel később került sor.

Johannes körülbelül harminc éves volt, amikor a geniza egy következő töredékét írta. Egy 1095 vagy 1096 februárjában bekövetkezett napfogyatkozásról ír, melyet Joel próféta szavaival rossz előjelnek vesz. A szövegből kitűnik, hogy Johannes tudott a keresztes hadjárat antiszemita felhangjáról, és minden valószínűség szerint szemtanúja is volt az erőszakoskodásnak. Néhány évvel később betért, és felvette az Ovádjá nevet. A bibliai Ovádjá próféta maga is betért volt. Betérését részben Andreas püspök betérése inspirálhatta, részben pedig az, hogy kiábrándult az egyházból, és a levelek tanúsága szerint a zsidók üldözése és a keresztesek brutalitása sem téríthette el betérési szándékától. A vallási bíróság végül elfogadta a betérését, végrehajtották a körülmetélést és megmerült a mikvében. Ezt követően Ovádjá Bagdad felé vette az útját, kezében a betérését jóváhagyó vallási bíróság levelével, melynek végén szerepel a figyelmeztetés, hogy igaz betértként senkinek nem szabad felhánytorgatnia neki a múltját, mert az sértené őt.

Bagdad felé először keresztények támadtak rá, majd a bagdadi muszlimok, akik keresztény hódítónak vélték a normann származású férfit. A bagdadi zsidó közösség befogadta, ám ott is csak üldöztetés várt rá, mivel a helyi főúr különféle gonosz rendeletekkel sújtotta a zsidó közösséget. Ovádjá ennek ellenére kitartott, és a gyerekekkel együtt tanulta a Tórát, a Talmudot és más fontos tudnivalókat.

Ovádjá néhány évet töltött Bagdadban, majd Szíria felé vette az útját. A damaszkuszi zsidó közösség alapot hozott létre a részére, hogy legyen miből fedeznie a kiadásait. Néhány év után azonban innen is tovább állt, és az észak-izraeli Bánjászba ment, ahol izgalmas vitákat folytatott a magát messiásnak nevező karaitával, Slomó ibn Rudzsival. Slomó többek közt azt hirdette, hogy a keresztesek által ostromlott Jeruzsálem két és fél hónapon belül felszabadul. Ovádjá azonban nemigen hitt neki, és mindent eldöntő kérdést intézett hozzá: Úgy tudom, Áron, a főpap leszármazottja vagy. Ma van 19 éve, hogy betértem, de még sosem hallottam, hogy a zsidók egy kohéntól vagy egy lévitől várják a megváltást. A megváltás Élijáhu (Illés) próféta és a Dávid királytól származó messiás király segítségével jön el. Ezt követően megkérte Slomót, hogy bizonyítsa az állításait, mire ő kijelentette, hogy nem eszik kenyeret és nem eszik vizet. Ovádjá továbbra se hitt neki: Akkor mit eszel? – kérdezte. „Gránátalmát, fügét, mandulát, diót, szikomor-gyümölcsöt, datyolát és almát, amik fákon és bokrokon nőnek. És tejet iszom.”

Úgy tűnik, Ovádjá elárulhatta az álmessiásnak, hogy Egyiptomba tart, mert Slomó megpróbálta meggyőzni őt arról, hogy egyenesen Jeruzsálembe menjen, és ott várja be a szétszórtak összegyűjtését, amit – mint állította – ő maga irányít majd. Ovádjá azonban közölte vele, hogy Egyiptomba megy, és majd az ottani zsidókkal tér vissza. Mivel mindezeket az egyiptomi pergamenre írt emlékiratokban olvashatjuk, amit ráadásul a kairói genizában találtak a kutatók, feltételezhető, hogy Ovádjá valóban megérkezett Egyiptomba. Izgalmas naplója mellett számos csodálatos pijutot, vallásos költeményt is lejegyzett, melyeket ő maga szerzett. A vallásos tartalmú verseket lombardiai stílusú dallamjegyekkel látta el, melyek jelenléte most már, a történet ismeretében teljesen logikus. Az egyházi zenét jól ismerő egykori olasz pap írta, aki betért a zsidóságba. Csodás zsidó költeményeket írt, de a dallamot csakis az általa ismert módszerrel tudta hozzá rögzíteni.

 

17 tény Mózesről, amit mindenkinek tudnia kell

Guido Reni – Moses with the Tables of the Law – Wikipédia

A Tóra központi hőse egyértelműen Mózes – ő vezette ki a népet Egyiptomból, ő vette át a Tízparancsolatot és a Tóra összes törvényét a Színáj-hegyen és ő küzdötte végig az utat a folyton elégedetlenkedő néppel a Szentföld kapujáig. Csokorba szedtük a legfontosabb tudnivalókat a zsidó nép legnagyobb prófétájáról.

Mózes Egyiptomban született

Mózes azután látta meg a napvilágot, hogy Izrael népe Egyiptomba vándorolt, majd ott rabszolgasorba süllyedt. Szülei a Lévi törzsébe tartozó Ámrám és Jocheved voltak. Két idősebb testvére volt, Áháron és Mirjám. A midrás szerint jóképű volt és angyalhoz hasonló volt a megjelenése. A Talmud azt is hozzáteszi, hogy rendkívüli testi erővel rendelkezett.

Születését megjósolták az egyiptomi asztrológusok

A fáraó jövendőmondói arról tájékoztatták az uralkodót, hogy megszületett a zsidó nép megmentője, ám vízben fogja a halálát lelni. A fáraó ezért úgy rendelkezett, hogy az összes újszülött zsidó fiút dobják a Nílusba, mert így a megmentőjük is bizonyosan megfullad. Jocheved azonban három hónappal korábban adott életet Mózesnek, így a kilencedik hónap végéig még el tudta titkolni a hatóságok elől, hogy fia született. Ezt követően azonban nem volt más választása, mint kosárban a Nílus vizére tenni a gyermeket.

Mózes egyiptomi nevet kapott

Meglepő módon a zsidó nép legnagyobb vezetője nem héber, hanem egyiptomi nevet viselt. A Mose (משה) név a mesitihu (משיתהו) szóból ered, melynek jelentése: kihúzott. A vízen ringatózó kosarat ugyanis a fáraó lánya, Bátjá vette észre, majd – csodálatos módon megnyúlt kezeivel – a partra húzta. Amikor meglátta a benne fekvő csecsemőt, elhatározta, hogy örökbe fogadja és felneveli.

 

Nők, akik meghatározták Mózes életét

Az izgalmas történeteket bemutató, több évtizedet felölelő Smot szakasz – mely a Tóra második könyvének nyitó- és névadó fejezete – különleges abból a szempontból, hogy számos nőalak bukkan fel benne, akik Mózes életében kulcsfontosságú szerepet töltöttek be és kockára tették érte az életüket. Ők: Sifrá és Puá, a két bábaasszony, Jocheved, Mózes anyja, Mirjám, a … Olvass tovább

 

 

Mózes dadogott

A midrás szerint Mózes beszédhibája akkor alakult ki, amikor kisgyermekként az uralkodói palotában lekapta a fáraó fejéről a koronát és a sajátjára tette. A fáraó gyanút fogott, hogy ez talán annak a jele, hogy később a trónjára tör majd a fiú. Az udvari tanácsadók azt javasolták, hogy tegyenek Mózes elé egy aranypénzt és egy izzó széndarabot. Ha ez utóbbi után nyúl, akkor egyértelmű, hogy szó sincs trónbitorlásról, csupán a fényes tárgyak vonzzák a gyermeket. Mózes az aranypénz után akart nyúlni, ám egy angyal elkapta a kezét és az izzó széndarab felé irányította, melyet a szájába vett. Az ekkor elszenvedett égési sérülés miatt alakult ki a beszédhibája. A Chábád első rebbéje, ljadi Snéur Zálmán rabbi egy misztikus magyarázatot fűzött ehhez. Szerinte Mózes dadogása különleges spirituális emelkedettségének volt a következménye. Lelke ugyanis a tohu (őskáosz) világából származott s így meghaladta az emberi látásmódot. Emiatt tudott nehezen kommunikálni a környezetével.

Mózes menekültté vált

Mózes a fáraó udvarában nevelkedett. Egyszer tanúja volt, amikor egy egyiptomi munkafelügyelő megvert egy zsidó rabszolgát. Mózes erre agyonütötte a felügyelőt, a holttestet pedig a homokban rejtette el. Minden elővigyázatossága ellenére kitudódott a dolog. A fáraó halálra ítélte, ő pedig nincstelenül külföldre, Midján országába menekült.

Mózes eredeti foglalkozása pásztor volt

Midjánban Mózes feleségül vette a főpap, Jitró lányát, Cipórát. Két fiuk született: Gersom és Eliezer. Mózes ezután apósa nyáját terelgette. Egy nap felfigyelt arra, hogy egy bárány elvándorolt a többiektől. Miután Mózes meglelte a bárányt, gyengéden felemelte és visszavitte a többi állat közé. Az Örökkévaló ekkor kijelentette: „Mivel kegyelemmel viseltettél egy ember nyája iránt, megígérem, hogy az én népem pásztora leszel”.

Az első találkozás Istennel

Az eltévedt bárány keresése közben Mózes egy égő, ám el nem hamvadó bokorra lett figyelmes. Amint közelebb lépett, Isten megszólította. Megparancsolta neki, hogy járuljon a fáraó elé és követelje Izrael népének szabadságát, továbbá közölje a zsidókkal, hogy Isten nem feledkezett meg róluk és hamarosan kivezeti őket a szolgaság földjéről. Mózes némi hezitálás után elfogadta a megbízatást.

A tíz csapás

A fáraó nem akarta elengedni a rabszolgáit, ezért az Örökkévaló csapásokkal sújtotta Egyiptomot, melyek teljesen romba döntötték a hatalmas országot. Mózes és Áron jelent meg a fáraó előtt, hogy követeljék népük szabadságát és kilátásba helyezzék a következő csapást, amennyiben a fáraó nem áll kötélnek. Végül a pusztasággá vált és halottait gyászoló birodalom ura maga kérte arra Mózest, hogy vezesse ki Izraelt Egyiptomból.

 

 

 

József koporsója

Amikor elérkezett a szabadság órája, a zsidók sietve csomagolni kezdtek. Mózesnek azonban még volt egy fontos küldetése: magával kellett vinnie József, az egykori alkirály koporsóját, aki halálos ágyán azt kérte, hogy atyái földjén temessék el. A koporsó hollétéről a legendásan hosszú életű Szeráchot, Áser lányát kérdezte meg, aki jelen volt József halálakor. Szerách elmondta, hogy az egyiptomiak egy fémkoporsóba helyezték József testét és a Nílusba eresztették, hogy áldást hozzon a folyóra. Mózes erre kiállt a Nílus partjára és felkiáltott: „József, József, eljött a megváltás ideje! Teljesíteni szeretnénk a neked tett ígéretünket!”. A koporsó ekkor a víz felszínére emelkedett és a zsidók magukkal vitték Izrael földjére, majd Sechem városában temették el.

 

Szerách

A bibliai narratíva elsősorban a férfiak által alakított történelmet mutatja be. A szombaton felolvasott Vájigás szakaszban József tudtára adja apjának, az idősödő Jáákovnak, hogy életben van. 22 év telt el azóta, hogy testvérei azt jelentették apjuknak, hogy Joszef meghalt, apja azóta gyászolta őt. A hírt tehát kíméletesen kellett közölni vele. Szeráchot, Áser lányát választották ki … Olvass tovább

 

 

A vízválasztó

A fáraó, miután szabadon engedte rabszolgáit, megbánta döntését. Seregével a zsidók után eredt, ami nagy riadalmat okozott a Vörös-tenger partjához érkezett nép körében. Isten ekkor megparancsolta Mózesnek, hogy emelje fel a kezét, mire erős keleti szél támadt és a víz ketté vált. A zsidók száraz lábbal keltek át a tengeren, az egyiptomi katonák felett azonban összezáródtak a hullámok és mind odavesztek.

Amikor a próféta is tanácsra szorul

A kivonulás után Jitró, Mózes apósa látogatást tett vejénél. Felfigyelt rá, hogy Mózes alig bírja a rá nehezedő terhet, mert minden ügyben neki kellett döntést hoznia. Azt javasolta tehát, hogy Mózes jelöljön ki különböző szintű bírói testületeket és tisztviselőket és csak a legnehezebb ügyekkel foglalkozzon személyesen. Mózes megfogadta apósa tanácsát, aki – egyes vélemények szerint – körülmetélte magát és csatlakozott Izrael népéhez.

A hegytetőn

Hét héttel a kivonulás után Izrael népe a Színáj-hegyhez érkezett és felkészült a tóraadásra. Az isteni kinyilatkoztatás után Mózes felment a hegyre és negyven napon át tanult Tórát az Örökkévalótól. Ezt követően, kezében a kőtáblákkal, visszatért a táborba. Ott azonban hatalmas csalódás érte. A zsidók rosszul számolták ki visszatértének időpontját, és mivel nem jelent meg az általuk megállapított napon, azt gondolták, hogy új vezetőre van szükségük. Aranyborjút öntöttek és hatalmas ünnepséget rendeztek a bálvány tiszteletére. Amikor Mózes ezt meglátta, földre dobta a kőtáblákat, melyek összetörtek. Miután alaposan leteremtette a népet, visszatért a hegyre, hogy bűnbocsánatért esedezzen számukra. Isten megbocsájtott, Mózes pedig új kőtáblákkal tért vissza a táborba.

 

Hogyan történt a tóraadás?

A héber naptár 2448. évében, azaz a polgári időszámítás kezdete előtti 1313-ban került sor a Szináj-hegyi tóraadásra. Ekkor kaptuk meg a tízparancsolatot, és Mózes öt könyvét, bennük a 613 tórai parancsolattal. Ezt a történelmi pillanatot nevezzük mátán Torának, vagyis tóraadásnak.   Az Örökkévaló átadta nekünk a törvényeit, hogy megtartsuk és tanulmányozzuk azokat. Innentől kezdve a … Olvass tovább

 

 

A lojális népvezér

Az aranyborjú bűne után az Örökkévaló felajánlotta Mózesnek, hogy elpusztítja Izraelt és belőle eredeztet egy új népet. Mózes erre azt felelte, hogy inkább törölje ki a nevét az egész Tórából. Olyan mély szeretet érzett Izrael népe iránt, hogy még a Tóráról is lemondott volna értük. Isten természetesen benne hagyta Mózes nevét a Tórában, ám mivel egy igaz ember szavainak mindig van foganatja, egyetlen hetiszakaszban, a most szombaton következő Tecáve szakaszban valóban nem leljük sehol Mózes nevét.

A meghiúsult puccskísérlet

A pusztában vándorló zsidók sokat panaszkodtak és nem egyszer megkérdőjelezték Mózes vezetői képességeit. A legsúlyosabb incidens Korách nevéhez fűződik, aki sok embert gyűjtött maga köré és hatalmukkal való visszaéléssel vádolta meg Mózest és Áront. Mózes azt ajánlotta, hogy tegyenek próbát: Korách és Áron is ajánljon illatáldozatot az Örökkévalónak. Amelyik tábor füstölögtetését elfogadja Isten, azé az igazság. Az ítélet egyértelmű volt: Isten tüze lesújtott a lázadók 250 tagjára, majd Korách és családja alatt megnyílt a föld és alázuhantak.

A próféták prófétája

A Tóra legvégén ez áll: „És nem támadt többé olyan próféta Izraelben, mint Mózes, akit ismert az Örökkévaló színről színre”. Bár Mózes után még rengeteg igaz ember prófétált Izraelben, egyikük sem ért fel az ő magasságába. Mózes ugyanis közvetlenül, baráti hangnemben kommunikált a Teremtővel, a többi próféta pedig álmában vagy látomás közben kapott isteni üzenetet.

Moses striking the rock/Wikipédia

Mózes, a rocker

A sivatagi vándorlás során Mirjám csodálatos kútja biztosított vizet a népnek. Mirjám halálakor azonban a kút kiapadt. A vizet követelő nép Mózestől várt megoldást. Az Örökkévaló ekkor arra utasította őt és bátyját, hogy parancsoljanak rá egy kőre, hogy az adjon vizet. Mózes azt gondolta, hogy ismét a botját kell használnia a csoda eléréséhez, mint annyiszor a fáraó színe előtt, ezért kétszer is rácsapott a sziklára. A víz ömleni kezdett, ám Isten megharagudott Mózesre, mert nem az utasításoknak megfelelően járt el. Büntetése az lett, hogy nem léphetett be az ígéret földjére.

120 év

Amikor a nép megérkezett a Szentföld határába, Mózes hosszasan könyörgött Istenhez, hogy még is beléphessen Izrael országába, de nem járt sikerrel. A honfoglalás kezdete előtt elhunyt, pontosan azon a dátumon, ádár 7-én, amikor 120 évvel korábban megszületett. Utódja Jehosua bin Nun lett. A temetésről maga Isten gondoskodott, aki valahol a Névo-hegyen, a Holt-tenger keleti partja felett temette el. A pontos helyet senki sem ismeri.

 

 

 

Egy optikai hatás magyarázhatja az égő csipkebokrot

Rekordszámú érdeklődőt vonzott az az optikai hatás, mely egyesek szerint a bibliai „égő csipkebokor” jelenségét is megmagyarázhatja.

 

 

Ingyenes áruházat hozott létre Asdodban a Kolel Chábád

Izrael legrégebb óta folyamatosan működő jótékonysági szervezete, a Kolel Chábád a háború sújtotta Asdodban hozott létre ingyenes áruházat a tönkretett gazdaságú város lakóinak megsegítésére, írja a chabad.org. A rászorulók új és jó minőségű ruhák, takarók, játékok, cipők és egyéb fontos felszerelések közül válogathattak. Bár a várost Gázától való relatív távolsága miatt nem evakuálták, sokan szenvednek a háború első heteinek, illetve az elmúlt évtizedek rakétazáporaitól. A város lakói közül sokan már korábban is a szegénységi küszöbön vagy az alatt éltek, és a háború, a hatalmas mozgósítás (melynek eredményeként országszerte mintegy 350 ezer munkavállaló esett ki hónapokra a munkából), a turizmus megszűnése hatalmas csapást mért Asdod gazdaságára.

„Asdodot igen nagy mértékben sújtotta a háború” – mondta Jáákov (Kobi) Iluz, a Kolel Chábád munkatársa.

„Több száz rakétát lőttek ki Asdodra, a lakosság, különösen a gyerekek és az idősek, rettegnek”

– tette hozzá. A városban szolgáló tizenöt küldöttházaspár a háború első pillanatától fogva fáradhatatlanul dolgozott, hogy pénzügyi és érzelmi támogatást nyújtson az állandó támadás alatt levő város lakóinak. Most egy amerikai zsidó szervezettel karöltve sikerült hétszáz család számára megfelelő mennyiségű meleg ruhát és egyéb téli felszerelést biztosítaniuk.

A háromnapos kampány előtt húsz önkéntes dolgozott azon, hogy minden szépen rendezett sorokban, ízlésesen várja a helyieket. A csomagokhoz amerikai gyerekek levelei is jártak, még inkább megdobogtatva a rászoruló családok szívét.

„A lakosokat nagyon meghatotta a kezdeményezés. Még napokkal később is kaptam hálás telefonhívásokat. Külön örömöt okozott számukra, hogy világmárkák, mint a Nike, az Adidas vagy a Gap szerepeltek a kínálatban.”

A Kolel Chábád Izrael legsérülékenyebb családjait segíti számtalan kezdeményezéssel, programmal és projekttel, étellel, ruhával és egyéb módokon. Közvetlenül a háború kitörése után napi 18 ezer adag ételt osztottak szét Ofákim, Szderot, Netivot, Askelon és Beer-Sevá lakosainak, mivel az október hetedikei események nyomán számos bolt bezárt vagy teljesen kiürült, és nem lehetett élelmiszerhez jutni.

Számtalan idős asdodi lakos volt, aki az első hetekben nem merte elhagyni az otthonát, mert félt, hogy nem tud időben biztonságos helyre jutni, ha megszólalnak a légvédelmi szirénák.

A Kolel Chábád őket is segítette élelmiszerrel.

A Kolel Chábádot az Álter Rebbe, a Chábád hászidizmus alapítója hozta létre 1788-ban. Napjainkban az áldott emlékű lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneerson útmutatásai nyomán üzemel. „mindenhol kapcsolatban állunk a helyiekkel, a szociális munkásokkal és a jólléti intézményekkel, így ha valamit meg akarunk csinálni, akkor tudjuk, hogy kit kell hívni” – mondta Menachem Traxler rabbi, a szervezet önkéntesekkel foglalkozó osztályának vezetője.

A kezdeményezésben aktív szerepet játszott a World of Giving nevű amerikai szervezet, mely szociálisan érzékeny hálózatokkal és gyártókkal dolgozik együtt, hogy minél több árut juttathasson minél olcsóbban a legesendőbbek számára. 2021 óta több mint 18 millió dollár értékű árut osztottak szét hatalmas központi raktárukból New Yorkban. A Kolel Chábád havi egy konténernyi árut kap a World of Givingtől.

A Kolel Chábád egyik önkéntese, az asdodi illetőségű Cháná Ben Chájun elmondta: „Végre visszatértünk a mindennapok rutinjához. A levegő azonban még mindig tele van feszültséggel. Vannak itt olyanok, akiknek családtagjait tartják túszként Gázában, és szívünk fáj mindazokért, akik meghaltak. De továbbra is harcolnunk és élnünk kell. Készen kell állnunk arra, hogy bármikor visszatérjünk a sürgősségi üzemmódhoz, ha úgy hozza a szükség. Munka közben tanulunk. Mindössze 44 kilométerre vagyunk Gázától. Nem dőlhetünk elégedetten hátra. Ez az új realitás. Mindörökre megváltoztunk.”

 

15 érdekesség reb Zusa életéből

A haszid világ egyik legkedveltebb alakja az anipoli reb Zusa. A mezricsi mágid szeretett tanítványa és a híres lizsenszki rebbe bátyja volt, s jóllehet ő nem írt könyveket, mégis jelentős nyomot hagyott a zsidó világban. Az anipoli rebbe jorcájtja svát hónap 2-án volt.

Reb Zusa életéből Menachem Posner rabbi gyűjtött össze 15 érdekességet a chabad.org oldalán.

1. Apja fogadós volt

Reb Zusa születési dátumát homály fedi, viszont úgy vélik, hogy egy Tiktin melletti kis faluban élő Eliezer Lipa, egy jómódú és Tóra-tudós fogadós fia volt.

2. Anyja írástudatlan, de derék asszony volt

Mint a korszakban a legtöbb zsidó asszony, úgy reb Zusa édesanyja, Mirel asszony sem tudott héberül olvasni, ugyanakkor minden olyan erénnyel meg volt áldva, amiknek a zsidó ősanyák a birtokaiban voltak. Mirel asszony egyik legkiválóbb tulajdonsága a nagylelkűsége volt, csütörtökönként egy kocsissal körbevitette magát a szegények között, hogy pénzt oszthasson nekik, hogy legyen miből sábeszra ételt készíteniük. Nagylelkűségéből viszont nem csinált műsort, – annyira szerény volt, hogy még a kocsis sem látta soha a jótevő arcát, így aztán senki sem tudta meg kilétét.

3. Testvérével önkéntes száműzetésben éltek

A két fivér nincstelenül, egyik helyről a másikra vándorolt miközben az idegenek jóindulatára voltak utalva. Ez a fajta viselkedés nem volt példanélküli a korszak haszid mesterei között, akik aszkéta életükkel a lelküket akarták megtisztítani, önkéntes száműzetésükkel pedig a jeruzsálemi Szentély lerombolásáról emlékeztek meg. Ugyanakkor, reb Zusa és testvére, reb Elimelech az önkéntes száműzetésük során a vallástalan zsidó embereket is igyekeztek visszatéríteni az Örökkévalóhoz. A módszerük pedig az volt, hogy reb Elimelech reb Zusát szidta – az állítólagos – bűnei miatt, amiért a fivér zokogásban tört ki. A szemtanúk közül sokakat serkelt megtérésre a jelenet.

4. Nevét sokféleképpen írják

Utóneve Mesulám, második neve pedig Zussmann (legalábbis így írta le az Álter rebbe és kortársai), de szokás Zusiának, Zusziának, Zisának, Zuszilnak vagy Zusának is átírni. És ha azt gondolnánk, hogy csak az utóneve létezik különböző változatokban, akkor tévedünk, ugyanis vezetékneve sem egyértelmű, a közvetlen családtagok nevei alapján lehet Weisblum, Lipman és Aurbach is. A legtöbben viszont úgy hívják: „a rebbe, reb Zusa”.

5. Mindenből tanulság vonható le

A haszid filozófia egyik központi tétele, hogy minden és mindenki a környezetből katalizátorként használható ahhoz, hogy közelebb kerüljön az Örökkévalóhoz. Reb Zusa például hét leckét tanult meg egy tolvajtól: a) Csendesen dolgozik, anélkül, hogy mások tudnának róla. b) Készen áll arra, hogy veszélybe sodorja magát. c) A legkisebb részlet is óriási jelentőséggel bír számára. d) Odaadással dolgozik. e) Lelkes. f) Magabiztos és optimista. g) Ha elsőre nem sikerül neki, akkor újból és újból megpróbálja.

6. Csak kevés írott szó maradt utána

Azt mesélik, hogy amikor a mezricsi mágid, reb Dov-Ber tanítani kezdett, akkor reb Zusa annyira el volt ragadtatva, hogy izgalmában végig azt kiabálta: „oj oj oj”. Olyan hangzavart csapott, hogy a többi tanítvány inkább elhagyta a termet. Így aztán, mivel reb Zusa nem „hallotta” mesterét, ezért nem is „tanított”. Akárhogyan is, végül csak kevés, neki tulajdonított tanítás jelent meg nyomtatásban, így például az első 1902-ben, Varsóban a Menorát Záháv című könyvben. 

7. Kortársai nagy tiszteletben tartották

Amikor az Álter rebbe készen állt új könyvének, a Tánjának a kinyomtatására, mielőtt ezt megtette volna, két emberhez fordult jóváhagyásért. Az egyikük reb Zusa volt.

Az Álter rebbe egyszer azt mondta, hogy három ember van, akit „lélek szinten” szeret. Különböző hagyományok léteznek arról, hogy pontosan ki is volt ez a három különleges személy, de mindegyik szenárió egyetért abban, hogy reb Zusa volt az egyikük.

8. A legbonyolultabbat is képes volt elmagyarázni

Rengeteg történet kering arról, hogy reb Zusa leegyszerűsített szavakkal volt képes megvilágítani a legkomplexebb tanításokat is. Sálom Dov-Ber lubavicsi rebbe mesélte, hogy egyszer, amikor a mezricsi mágid tanítványai Maimonidész (más forrás szerint a Zohár) kódexének egy tekervényes pontját tanulmányozták, akkor reb Zusa megkérdezte, hogy társulhatna-e hozzájuk, ám társai elküldték azzal, hogy a szöveg bőven meghaladja az ő szintjét.

Reb Zusa erre sírni kezdett, majd addig mondogatta magában, hogy „Zusa nem érti ezt, Zusa nem érti ezt.” míg végül elaludt. Mikor viszont felébredt, mindent világosan értett és elmagyarázta a szöveget azoknak, akik korábban elküldték őt. Megértett mindent, hiszen a kérdéses részt maga Maimonidész tanította meg neki álmában…

9. Szegény volt, de boldog

Mesélnek egy történetet valakiről, aki nem volt képes elfogadni körülményeit, ezért elment a mezricsi mágidhoz, aki elküldte a köztudottan nincstelen reb Zusa viskójába, aki ezt mondta: „Nem tudom miért küldtek hozzám, mit mondhatnék én neked a nélkülözésről? Mindenem megvan, amit csak egy ember kívánhat!”

10. Felismerte egyedülálló életcélját

Híres történt, hogy amikor reb Zusa a halálos ágyán feküdt, remegett az ijedtségtől: „Nem attól félek, hogy megkérdezik tőlem, hogy miért nem voltam Mózes.” – magyarázta a körülötte állóknak „Attól viszont tartok, hogy megkérdezik tőlem, hogy Zusa, miért nem voltál Zusa?”

11. Alázatból harmadik személyben beszélt magáról

Reb Zusa sosem említette magát egyes szám, első személyben, sose mondta, hogy „én”, helyette inkább olyanokat mondott, hogy „Ezt Zusa nem érti.”, „Zusa nem érzi jól magát.” stb. Elhíresült mondása volt a következő, melyet a földnek mondott: „Piszok, kosz, nagyobbak vagytok Zusánál, akkor miért jár ő rajtad? De ne félj, eljön a nap, amikor alád temetik.”

12. A tsuvá öt jelentése

Reb Zusa a bűnbánat „mestere” volt. Egész nap egy apró jegyzettömbbe jegyezte le aznapi kudarcait. Lefekvés előtt pedig elővette a noteszt, majd bűnbánatot tett az Örökkévalónak, s könyörgött Neki, hogy bocsátson meg. Addig sírt, míg könnyei le nem mosták aznapi „bűneinek” lajstromát.

A héber tsuvá szót „visszatérésnek” vagy „megtérésnek” fordítanak és egy öt elemes mozaikszó:

T: Támim – „Légy őszinte (támim) az Örökkévalóval, a te Isteneddel.”

S: Siviti – „Mindig magam elé állítom (siviti) az Örökkévalót.”

U: Veáhávtá – „És szeresd (veáhávtá) embertársaidat, mint önmagadat.”

V: Bechol – „Minden (bechol) utadban ismerd fel az Örökkévalót.”

H: Hacnéa – „Alázatosan (hacnéa”) járj Isteneddel.

13. Csak a jót látta másokban

Még ott is, ahol mások csak bukást láttak, Zusa rabbi képes volt pozitívan megnyilatkozni. Reb Zusa egyszer azt mondta: „Köztudott, hogy amikor egy zsidó vétkezik, akkor egy gonosz angyal jön létre. Sosem láttam még azonban egy teljes gonosz angyalt. Mindegyikből hiányzik valami, egy kéz, egy láb stb. Mert még ha egy zsidó vétkezik is, akkor legbelül összetörik és így képtelen egy teljes gonosz angyalt létrehozni.”

14. Félni akart Istentől

Reb Zusának a Mennyországtól való félelme legendás volt, ám azt az Örökkévaló iránt érzett határtalan szeretete elpalástolta. Amikor ezt felismerte, akkor ő maga kérte az Istentől, hogy megfelelő félelmet érezhessen az Eljövendő Világtól. És Isten teljesítette kívánságát, hiszen fohásza után rögtön reszketve rogyott össze…

15. Mestere közelében pihen

Az 1800-as év elején, vagyis 5560. svát hónap 2-án tért vissza Teremtőjéhez. Anipoliban, szeretett mestere, reb Dov-Ber mellé helyezték végső nyugalomra. Sajnos a temetőt a vészkorszakban a nácik lerombolták, de a túlélő zarándokok később egy közös emléket állítottak a mezricsi mágidnak és reb Zusának.

Ezért emelik a székeket magasba a zsidó esküvőkön

Aki látott már zsidó esküvőt, az találkozhatott ezzel a furcsa szokással: a friss házasokat egy-egy széken a magasba emelik, és az ünneplők körbetáncolják őket. Honnan ered ez a szokás? Erre a kérdésre keresi a választ a chabad.org írása.

Bölcseink szerint igen nagy micva megörvendeztetni az esküvőn a menyasszonyt és a vőlegényt.

A Talmud nagyszerű tudósairól több olyan történetet is ismerünk, amikor az ifjú pár előtt táncoltak és különféle akrobatikus mutatványokat adtak elő. Jehuda bár Iláj például mirtuszággal a kezében táncolt a menyasszony előtt, szépnek és mutatósnak nevezve az újdonsült menyecskét. Ráv Smuél bár ráv Jicchák három mirtuszággal zsonglőrködött az esküvőkön. Zérá rabbi ezt illetlennek érezte, mondván, hogy egy ilyen köztiszteletben álló személy nem bohóckodhat így. Amikor azonban rá Smuel elhunyt, Zérá rabbi égi tűzoszlopot pillantott meg a holttest előtt. Akkor Zérá rabbi megértette, hogy ez azért volt, mert az eltávozott olyan nagy lelkesedéssel teljesítette a menyasszony és a vőlegény megörvendeztetésének parancsolatát, meséli a Talmud (Ketuvot 17a)

A székes tánc az öröm e vidám (és néha bolondos) kifejezésének egyik lehetősége. A szék királyi trónushoz hasonlít, és a frissen egybekelt párt is királyhoz és királynőhöz hasonlítják. A Talmud (uo.) is beszél arról, hogy a menyasszonyt valaki a vállára vette és úgy táncoltak vele körbe. A lubavicsi Dovber rabbi, a mitteler (középső) rebbe, vagyis a Chábád második vezetője is írt arról, hogy az ifjú párt többek közt azzal lehet megörvendeztetni és megtisztelni, ha felemelik és a tömeg kíséretében körbehordják őket. A fent említett talmudi rész azt is hozzáteszi, hogy közvetlenül vállra emelni a pár tagjait nem illendő, későbbi források pedig azt javasolják, hogy inkább székkel emeljék fel őket.

Azt is mondja a Talmud (Bráchot 15b), hogy azok, akik megörvendeztetik a menyasszonyt és a vőlegényt, abban az érdemben részesülnek, hogy képesek lesznek megtanulni és befogadni az egész Tórát, és olyanok lesznek, mintha felépítették volna Jeruzsálem egy részét és hálaadó áldozatot hoztak volna a Szentélyben.

 

Törvények és szokások: repülés zsidó módra

Tfilát háderech (úti ima)

Az úti imával isteni védelmet kérünk az utazáshoz. Az autóval utazók akkor mondják el, amikor elhagyják a város határát, a repülőre szállóknak azonban figyelembe kell venni néhány fontos alapszabályt.

Ha a repülőtér kívül esik a kiinduló város háláchikus határain és legalább 3,8 kilométert kell utazni a reptérig, akkor a tfilát háderechet akkor mondjuk el, amikor elhagyjuk a kiinduló települést. A város háláchikus határa nem feltétlenül esik egybe a közigazgatási határokkal: mindaddig, amíg házak sorakoznak egymás után és lakott területek megszakítatlan sora követi egymást, táblától függetlenül olyannak számít, mintha ugyanabban a városban lennénk. Ha több mint 70 2/3 ámá (könyök), vagyis nagyjából 34 méter van a házak között, akkor elhagytuk a város háláchikus határait, és közigazgatási státusztól függetlenül a városon kívül levőnek számít a terület.

Amennyiben a repülőtér a város határain belül helyezkedik el, egyes rabbik azt javasolják, hogy felszállásnál mondjuk el az úti imát, mások szerint a kifutópályán haladva. Ahogy a város elhagyása csökkenti az azonnali visszafordulás esélyét, a repülő felszállása is biztosítja, hogy valóban útnak indulunk, vagyis nem hiábavalóan mondjuk el az imát. Ugyanakkor – mivel a felszállás a repülés veszélyesebb részei közé tartozik – sokan úgy vélik, hogy a legjobb éppen indulás előtt elmondani az imát.

Ha valaki elfelejti elmondani felszállásnál, a repülés során egészen a leszállásig bármikor pótolhatja. Ha pedig véletlenül túl korán mondta el, nem kell még egyszer elismételnie.

Imádkozás a repülőn

Ez két alapvető kérdést vet fel: mikor és milyen pozícióban.

A legjobb olyan helyen imádkozni, ahol az embert nem fogják megzavarni. Mivel a reggeli Ámidá állóima elmondása előtt nem szokás útnak indulni, érdemes a háláchikus imaidőket szem előtt tartva foglalni repülőjegyet. Ha azonban erre nincs mód, imádkozás előtt is el lehet indulni.

Hogy repülés közben mikor kell imádkozni, azt annak a helynek az időzónája adja meg, ami fölött a gép elhalad. Kelet felé utazva „gyorsabban” telik az idő, érdemes odafigyelni, nehogy az ember lemaradjon az ima legvégső idejéről. Nyugat felé utazva hosszabb az időintervallum, és több óra áll rendelkezésre bizonyos imákhoz.

Repülés közben sokszor nem lehet állva elmondani az Ámidá imát, mivel az zavarná az utasokat és a személyzetet, így megengedett kihúzott háttal, összezárt lábbal, kissé lehajtott fejjel elmondani. Ha lehetséges, jó, ha az ember feláll, vagy egy kissé megemelkedik az ülésén azokon a helyeken, ahol meg kell hajolni és feláll, és három lépést hátrál az ámidá végén.

Egyes járatokon van az imára elkülönített hely, érdemes érdeklődni.

Nemzetközi dátumvonal

Az ünnepekkel és a házassági tisztaság szabályaival kapcsolatban mindenképpen kérje hozzáértő rabbi segítségét a nemzetközi dátumvonal átszelésekor. Az imádkozással kapcsolatban a fenti szabályok érvényesek. Nyugat felé nem kell még egyszer elmondani a reggeli imát, hiszen a repülőn nem tapasztaltunk újabb napkeltét vagy napnyugtát, ám kelet felé igen.

Étel és ital a repülőn

Bár maga az egyszerű kávébab vagy instant kávé nem igényel kósersági igazolást, az edény, amiben felszolgálják problematikus lehet. Kérje rabbija véleményét azzal kapcsolatban, hogy megihatja-e a repülőn felszolgált kávét. A legtöbb, élelmiszert felszolgáló légitársaság kérésre felár nélkül biztosít kóser ellátást a fedélzeten, melyet előre kell igényelni a társaság weboldalán.

Kenyérevés előtt az embernek kezet kell mosnia, lehetőleg a mosdón kívül. Ha nincs más lehetőség, ez is elfogadható. Az áldást a mosdón kívül kell elmondani. Ha nem elérhető tiszta víz, szénsavassal is lehet kezet mosni, és ha ilyen sincsen, akkor akár ízesített italokat is lehet e célra használni. Ha az ember felszállás előtt kezet mos, eszik néhány falatot azzal a szándékkal, hogy később folytatja, akkor – ha nem használta közben a mellékhelyiséget, nem érintette meg a cipőjét, vagy nem tette a kezét más módon „alkalmatlanná” és nem telt el evés nélkül 72 percnél több idő –, folytathatja az evést a repülőn.

Általában nem eszünk olyan ételt, ami alvó ember ágya alatt volt. A repülőn lehetünk engedékenyebbek, és elfogyaszthatjuk azt az ételt, ami alvó utas ülése alatt volt.

Böjtnapok

Kelet felé utazva lerövidülnek, nyugat felé meghosszabbodnak a böjtnapok. Ha a hosszabbítás különös nehézséget jelent, érdemes szakértő rabbival konzultálni. Jom kipurkor tilos utazni, és általában tisá beávkor sem ajánlják.

Biztonságos utat kívánunk!

Fotó: Collive

Négy magyarázat a Bo hetiszakaszhoz a Rebbétől

Bo hetiszakasz – négy magyarázat hetiszakaszunkhoz a Rebbétől a chabad.org írása alapján.

1. A megújulás ereje

„Ez legyen számodra a hónapok eleje” – olvassuk a Bo hetiszakaszban. Bölcseink ebből vezetik le az újhold megszentelésének parancsolatát. Amikor hiteles tanúk jelentették a bíróságnak, hogy látták az újholdat, megkezdődött az új hónap. Ünnepnapjaink a héber naptár hónapjaihoz kapcsolódnak. Nem egyszerűen tetszőleges időpontban megült emléknapok, hanem olyan időpontok, melyek a spirituális világban is jelentőséggel bírnak. Ezért aztán az Örökkévaló és az Égi Bíróság is várja, hogy a földi bíróság tagjai kimondják az új hónap kezdetét.

Az emberben mindig ott van a megújulás képessége. Bárkinek lehetősége van arra, hogy elérjen a benne égő isteni szikrához és radikális változásokat hajtson végre az életében. Minden zsidóban ott van az Örökkévaló egy darabja. És ahogyan Isten képes arra, hogy a természet fölé emelkedve saját akarata szerint irányítsa a világot, úgy minden zsidóban ott van a lehetőség, hogy természetes hajlamai fölé emelkedve megkezdje személyes fejlődésének következő állomását. Nem kell elfogadnunk a jelen korlátait! A bennünk rejlő isteni potenciál végtelen, ezért bármikor lehetőségünk nyílhat a radikális megújulásra.

2. A kihívás

A hetiszakasz címe azt jelenti: jöjj. Magyarázhatjuk ezt úgy is, hogy „bemegy” vagy „behatol”. Isten megparancsolta Mózesnek, hogy menjen és beszéljen Fáraóval. A zsidó misztika egyik alapműve, a Zohár magyarázata szerint szobáról szobára kellett haladnia, hogy behatoljon Fáraó palotájának legbensőbb lényegébe. Mózes azonban megriadt ettől a feladattól, hogy a gonosz gyökeréig hatoljon el. Isten pedig azt mondta neki támogatólag: „jöjj” – vagyis: gyere velem. Nem pedig azt, hogy menj – menj egyedül. Isten megígérte Mózesnek, hogy elkíséri őt Fáraóhoz. Mózesnek magának is cselekednie kellett, de Isten nem hagyta őt egyedül. Az Örökkévaló vele ment és támogatta az erőfeszítéseit.

Ez a helyzet kicsiben naponta többször is lejátszódik személyes életünk mikrokozmoszában, mindennapi spirituális küzdelmeinkben. Ki kell állnunk zsidó értékeinkért a minket körülvevő világban, méghozzá úgy, hogy odamegyünk egyenesen a dolgok közepébe, és farkasszemet nézünk a kihívásokkal. A feladat elsőre ijesztő lehet, de mindig észben kell tartanunk, hogy képesek vagyunk teljesíteni. És amikor nekiindulunk, akkor tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül: Isten mindig velünk van és támogatja az erőfeszítéseinket. Az Ő segítségével pedig képesek vagyunk megváltoztatni a világot.

3. Éjfél

A tízcsapásból az utolsó az elsőszülöttek halála volt. Mózes utalt arra, hogy éjfélkor kerül majd sor erre. A zsidóknak védekezésképpen a peszách áldozatból és a körülmetélésből származó vért kellett az ajtófélfára kenniük. Miért utalt Mózes a csapás várható idejére és miért kellett a zsidóknak védelmet keresniük? Az utolsó csapás célja az volt, hogy személyes pusztulást hozzon az egyiptomiak számára. Az isteni igazságosság attribútuma joggal kérdezhette volna: „Miben különböznek a zsidók az egyiptomiaktól [hiszen sokan közülük is bálványokat imádnak]?” Ám Isten, népe iránti végtelen szeretetében védelmezte saját gyermekeit. Ehhez a logika fölött álló jelre volt szüksége a zsidóknak, olyan jelre, mely meg nem magyarázható, ám önfeláldozással jár. Mivel a zsidók képesek voltak arra, hogy számukra ésszel fel nem érhető és meg nem magyarázható dolgot megtegyenek Isten kérésére, a Mindenható is így cselekedett, népe iránti végtelen szeretetében.

4. Itt és ott

Az első, még Egyiptomban bemutatott peszách áldozatot mindenki a saját otthonában hozta. A későbbi pészahok alkalmával az áldozat bemutatására csakis a pusztai Szentélyben, később pedig a jeruzsálemi kőszentélyben kerülhetett sor.

A tórai történeteket kiegészítő midrás elmondja, hogy az Örökkévaló vágyott egy lakásra ebben a fizikai világban, és ezért épült fel a Miskán, a sátorszentély. „És építsetek nekem szentély, hogy bennük lakozzam” – olvassuk a Tórában, amit bölcseink úgy magyaráznak: nem azt mondja a Tóra, hogy „benne”, hanem azt, hogy „bennük” – minden egyes zsidó emberben. Minden zsidónak kötelessége megteremtenie saját, személyes szentélyét, hogy az Egyetlen Szent a bensőjében lakozhasson.

Egyiptomban a zsidók saját otthonaikban hozták az áldozatot, hogy kifejezzék: személyes spirituális szolgálatukkal megteremtik önmagukban az Örökkévaló otthonát és mindannyian átalakítják saját otthonaikat Isten lakhelyévé.

 

Sevá bráchot: hatnapos ünnepség esküvő után

Egy zsidó esküvőt követően még hat napon át folytatódik a mulatság. Ezeket az ünnepségeket úgy nevezik: sevá bráchot, hét áldás, mivel ezeken a napokon az ifjú pár tiszteletére hét áldás hangzik el az étkezés utáni áldásban. Ezeket a lakomákat többnyire családtagok vagy barátok rendezik a pár számára. Formájuk kötetlen, lehet kerti grillezés ugyanúgy, mint többfogásos, díszes vacsora. Mi is pontosan a sevá bráchot?

Az esküvő hét napon át tartó ünneplésének szokását Mózes vezette be, de Jáákov ősapáig visszavezethető, hiszen ő volt az, aki a Leával, majd a Ráchellel kötött házasságát hét napon át ünnepelte.

Ahhoz, hogy el lehessen mondani a hét áldást, a következő feltételeknek kell teljesülnie:

  • a lakomát az esküvőt követő hét napon belül kerül tartják
  • a pár valamelyik tagjának ez az első házassága
  • jelen van legalább tíz felnőtt (13 éves vagy annál idősebb) zsidó férfi
  • esznek kenyeret is, hogy el lehessen mondani az asztali áldást (birkát hámázon)
  • jelen van egy „új arc”, valaki, aki nem volt jelen sem az esküvőn, sem a pár tiszteletére rendezett korábbi sevá bráchotok egyikén sem.

Bár nem kötelező sevá bráchotot tartani, jó, ha sor kerül rá, amennyiben ez nem jelent túlzottan nagy anyagi vagy más jellegű terhet. Nincs szükség hatalmas lakomára, egy egyszerű, jókedvű étkezés is megteszi, amennyiben a fenti kritériumok teljesülnek.

A sevá bráchotot hét napon keresztül tartják az esküvő napjától számítva. Ha például szerda délután került sor az esküvőre (még akkor is, ha az ünnepség és a lakoma az est beállta után is tartott, vagyis a zsidó törvények szempontjából már elkezdődött a következő nap), a következő héten kedden, napszállta előtt kell megtartani az utolsó sevá bráchotot.

Fontos, hogy amint más közösségi imánál, itt is jelen legyen legalább tíz felnőtt zsidó férfi, vagyis egy minján. A tíz emberbe a vőlegény, vagyis az újdonsült férj is beleszámít. Ebből a tíz emberből legalább hétnek kenyeret is kell ennie, a maradék háromnak pedig legalább innia vagy ennie kell valamit, ami után utóáldást kell mondani, hogy elmondhassák együtt az asztali áldást, melyben a hét áldás is szerepel. A friss férj és feleség is kezet mos és eszik legalább egy kevés kenyeret, hogy el lehessen mondani a sevá bráchotot. (Amennyiben ez egészségügyi okok miatt nem lehetséges, beszéljenek egy hozzáértő rabbival.)

Ha esetleg a menyasszony és a vőlegény elkésnek, akkor abban az esetben lehet elmondani az áldásokat, ha az étkezés közben megérkeznek, legkésőbb a desszert idejére. Ha már mindenki befejezte az evést, megmosták a kezüket vagy az asztali áldást is elmondták, akkor már nem lehet elmondani a hét áldást. Amennyiben nincs minján, de van legalább három felnőtt férfi, az utolsó, Áser bárá áldást el lehet mondani a hétből, amennyiben a közvetlen családtagokon kívül más vendégek is jelen vannak.

Pánim chádásot

Az áldások elmondásához az is szükséges, hogy legyen egy „új arc” (pánim chádásot), aki nem vett részt sem az esküvőn, sem egy korábbi, az adott pár tiszteletére rendezett sevá bráchoton. Szombaton az első két étkezésnél, illetve az ünnepnapi lakomákon erre nincs szükség, hiszen a szombat és az ünnep tekinthető „új arcnak”. Amennyiben sikerül olyan vendéget találni, aki különös örömöt okoz a friss házasoknak, akkor az az ideális, ha ilyet hívnak meg új arc gyanánt, ám praktikusan bárki lehet, aki beleszámít a minjenbe. Az általánosan elfogadott szokás, hogy egy új embert hívnak meg, szfárádi körökben gyakori, hogy kettőt. Aki részt vett magán az esküvőn, a chupá szertartáson, de a lakomán és a táncon már nem, az lehet új ember. Az új arcnak nem kell az egész étkezésen ott lennie, de fontos, hogy legkésőbb a desszertig megérkezzen. Ha már kezet mostak az asztali áldás előtt, vagy el is mondták az asztali áldást, már nem szerepelhet mint új arc. Nem feltétlenül kell kenyeret ennie, bár jó, ha kezet mos és kenyeret is eszik, de mindenképpen egyen vagy igyon valamit (de ha csak vizet iszik, az nem elegendő).

A pánim chádásotnak nem kell feltétlenül elmondania egyet a hét áldásból, de jelen kell lennie, amikor elhangzanak. Ha nincs új arc, akkor csak az utolsó, Áser bárá áldást mondják el, ha vannak más vendégek is a közvetlen családon kívül.

A lakomában kell lennie kenyérnek, hogy el lehessen mondani az egész asztali áldást. Ezen kívül bármit fel lehet szolgálni. Az étkezés lehet tejes vagy húsos is, bár vannak olyan vélemények, hogy a húsos preferálandó. Akár vegyesen ülnek, akár elkülönítik a nőket és a férfiakat, szokás, hogy az újdonsült pár tagjai ugyanabban a helyiségben legyenek a hét áldás elhangzása idején.

Ha legalább a pár egyik tagjának ez az első házassága, hét napon át tartják ezeket az ünnepségeket. Amennyiben mindkettőjüknek ez a második házassága, csak az esküvőn hangzik el a hét áldás. Az utolsó Áser bárá áldást elmondhatják az esküvőt követő első három napon a pár tiszteletére, amennyiben a lakomán a közvetlen családtagokon kívül már vendégek is jelen vannak. Mivel nagyon sok különféle vélemény létezik, a gyakorlatban nem szoktak törekedni ilyen lakmák megrendezésére.

Ha az esküvő az est beállta előtt, a lakoma pedig utána van, kérdések merülhetnek fel a sevá bráchottal kapcsolatban. Ennek elkerülésére a legjobb, ha még az est beállta előtt megkezdik a lakomát. Amennyiben ez nem lehetséges, képzett rabbi segítségét kell kérni.

Az asztali áldás előtt megtöltenek két serleget borral. Az egyik az áldást vezető személyé lesz, a másik a hét áldáshoz kell. Az áldást vezető imára hívja a többi résztvevőt. Miután elmondták az asztali áldást, hat embert kérnek fel az áldások felolvasására. Áldás közben a kezükben tartják a boros serleget. Végül az áldást vezető férfi elmondja a borra mondott boré pri hágáfen áldást, iszik, majd összekeverik a két serleg tartalmát, és az egyikből a vőlegény, a másikból a menyasszony iszik. Bizonyos szokások szerint minden jelenlévő iszik a borból. Természetesen nem maradhatnak el a mázál tov jókívánságok sem.

Mázál tov, sok boldogságot!

 

A gázai háború nyomán megugrott az igény a tfilinekre és mezuzákra

A Los Angeles-i Yosef Mishulovin rabbi számtalan mezuzát és tfilint adott el az évek során, de még soha nem fogytak ezek a tárgyak olyan ütemben, mint mostanság, mondja. „Az emberek felébrednek… Egyszerű és világos: izraeli testvéreik érdemében egyre több micvát szeretnének megtenni”. Az 1975 óta Chábád-küldöttként szolgáló Mishulovin nem az egyetlen, aki megfigyelte ezt a változást. Hasonló tendenciákról számolnak be a tapasztalatok és a felmérések alapján világszerte. Az izraeli események nyomán nagyon sokan tenni szeretnének valamit, és ez spiritualitáshoz, zsidó identitásuk mélyebb megéléséhez vezet. Ennek egyik manifesztálódása, hogy egyre többen szerelnek mezuzát otthonuk, kollégiumi szobájuk vagy irodájuk ajtajára, és egyre több férfi tesz naponta tfilint. A mezuza különösen népszerű, hiszen annak kimondott célja az otthon és az ott élők biztonságának biztosítása.

Az áldott emlékű Lubavicsi Rebbe 1974-ben indított útjára a nemzetközi mezuza-kampányt, és arra ösztönözte a zsidókat, hogy akinek még nincs mezuzája, az tegyen fel egyet-egyet az ajtajaira, akinek pedig van, az rendszeresen ellenőriztesse őket, hogy biztosan kóserek legyenek. Ezt hét évvel előzte meg az első micvakampány, a tfilin-kampány, melyet a hatnapos háború előestéjén indított útjára a Rebbe a katonák, majd az egész zsidó nép védelme érdekében. A megnövekedett igények kielégítése nagy kihívás elé állítja a a szófereket, hiszen a mezuza és a tfilin tekercseit is nagy odafigyeléssel, kézzel kell megírni és egyetlen fölösleges tintacsepp használhatatlanná teheti az egész tekercset.

„Mindaz a szörnyűség, amin közösségünk keresztülment, arra ösztönzött, hogy jobban megéljük a zsidóságunkat.

Az október hetedikei mészárlás után nemcsak mezuzát tettünk az ajtónkra, de életemben először Dávid-csillagot is viselek és rendeltem néhány könyvet a zsidóságról, illetve az antiszemitizmusról, hogy mindent megtanuljak az örökségemről és azokról, akik a történelem során megpróbálták azt megsemmisíteni.

Úgy vélem, csodás privilégium, hogy most feltehetjük az ajtónkra a mezuzát”

– mondta egy Los Angeles-i fiatal.

A karibi S. Lucia Chábád-küldötte, Avromy Super rabbi ingyen tfilint ígért azoknak, akik vállalják, hogy naponta feltekerik. A kampány kezdete óta több ezer jelentkező fordult hozzá, és Super rabbi számításai szerint hónapokba telik, mire minden igényt ki tudnak elégíteni. A brooklyni Tzvi Rappaport 24 óra leforgása alatt száz mezuza megvásárlására elegendő adományt gyűjtött össze adománygyűjtésének első napján. Célja az, hogy minél több olyan izraeli katonának juttathasson mezuzát, akinek otthonában nincs ilyen tárgy. „Mivel ezt a védelem érdekében tesszük, nem szeretnénk a legolcsóbb mezuzákat használni. Egy bizonyos típusra koncentrálunk. Időbe telik, de haladunk”. Rappaport több mint ezer katona és evakuált izraeli számára biztosított már mezuzát. Hasonló kampányok tucatjai folynak Izraelben, az Egyesült Államokban és más országokban is.

„Az ilyen jellegű igény csak akkor mutatkozik, amikor a zsidó nép igazán kapcsolódik a gyökereihez. Az emberek nem szuvenírként vásárolják a mezuzát és a tfilint – azért van rájuk szükségük, mert spirituális védelemre vágynak saját maguk és Izraelben élő zsidó testvéreik számára. Ez csakis Istentől eredhet” – mondta a cfáti Chaim Kaplan, Chábád-küldött és egy mezuzákat és tfilineket előállító cég vezetője.

Forrás: chabad.org

Megszakítás