Ros chodes áv a 11. (a tórai számítás szerint 5.) zsidó hónap első napja. Amellett, hogy ez a nap vezeti be az év legszomorúbb időszakát, a Tórából a Mászé szakaszban arról is értesülünk, hogy Áron főpap, Mose (Mózes) bátyja ezen a napon hunyt el, 123 éves korában Hor hegyén:
Elvonultak Kádesből és táboroztak a Hór hegyén, Edóm országának szélén. És fölment Áron, a pap Hór hegyére az Örökkévaló parancsára és meghalt ott a negyvenedik évben, hogy kivonultak Izrael fiai Egyiptom országából, az ötödik hónapban, a hónap elsején. Áron pedig százhuszonhárom éves volt, amikor meghalt a Hór hegyén. (4Mózes 33:37-39)
Ros chodes áv jelenti a zsidó naptár legszomorúbb periódusa, a tisá beáv napjáig vezető kilencnapos gyász, a tisát hájámim, vagy jiddisül nájntég kezdetét. A hónapot menáchem ávnak is nevezik, mely kifejezés első tagja azt jelenti: vigasztaló, és biztatást ad ezzel számunkra, hiszen bármi is történik, Apánk (áv) az égben mindig velünk van, hogy a legnehezebb időszakokban is vigasztalást adjon a számunkra. A kilenc nap az év leggyászosabb napjában, tisá beáv böjtjén éri el tetőpontját. Mivel a Szentély teljes pusztulása csak a rákövetkező napon, tizedikén következett be, így részben ez a nap is szomorú hangulatú.
Tisá beávot megelőzi a sábát cházon és követi a már optimiustább hangvételű sábát náchámu. A hónap ugyanis nemcsak a tragédiát, hanem a megváltást is magában hordozza. Csillagjegye az oroszlán. Bölcseink ezt tanítják:
„Az oroszlán [Nebukadnecár babilóniai uralkodó] eljött az oroszlánban [csillagkép], és lerombolta Isten oroszlánját [Jeruzsálemet], és amikor majd eljön az Oroszlán [messiás] az oroszlánban [csillagkép], felépíti Isten oroszlánját [Jeruzsálemet].”
A Talmud ezzel kapcsolatban elmondja, hogy a messiás pontosan azon a napon születik, amelyen a Szentélyeket lerombolták, áv hó kilencedikén. A messiás Jehuda törzséből ered, mely törzs szimbóluma az oroszlán. Ebből azt tanuljuk, hogy az áv hó kilencedikével összefüggő tragédiák és szenvedés a Másiách idejében örömmé és vidámsággá változnak majd.
Addig azonban ezek a napok a gyász napjai maradnak. Ennek megfelelően – szombat és különféle micvalakomák, pl. bár micvá, körülmetélési ünnepség, vagy egy talmudi traktátus tanulmányozásának befejezése kivételével – nem eszünk húst, nem iszunk bort, sem más, szőlő alapú italt. Nem mosunk (kivéve a kisbabáknak, kicsi gyerekeknek szánt ruhákat), és nem hordunk frissen mosott ruhákat. Nem úszunk, vagy fürdőzünk csak a vízben való mozgás öröméért, és nem kezdünk lakásfelújításba sem. Lehetőleg nem utazunk, és a hold megszentelését (kidus leváná) is a tisá beáv utáni időszakra halasztjuk. Ugyanígy nem tartanak eljegyzést sem ezekben a napokban. Igyekszünk viszont még jobban odafigyelni a micvák, vagyis a parancsolatok betartására, és arra, hogy figyelmességgel, jó cselekedetekkel, önzetlen adakozással jobbá tegyük a világot.
Fontos azonban megjegyezni, hogy áv hónap nem csupán a szomorúságról szól. A hónap második fele különleges nappal indul: tu beáv (áv 15. napja) éppen hogy a zsidó év egyik legvidámabb napja, melyen az újjászületést, az új kezdetet ünnepeljük. Ezen a napon a még nem férjezett jeruzsálemi lányok ruhákat kölcsönöztek maguknak, és Jeruzsálem szőlőiben táncoltak annak reményében, hogy vőlegényt találnak maguknak. A Talmud szerint ez az év egyik legcsodálatosabb ünnepsége volt, és bölcseink azt is elmondják, hogy ez a nap az eljövendő megváltást jelképezi.
A hónap egy további jeles napja a Lubavicsi Rebbe apjának, Levi Jicchák Schneerson rabbinak a halálozási évfordulója (1944-ben halt meg.). Lévi Jicchák rabbi 1878-ban született a kazahsztáni Alma-Atában, és Jekatyerinoszláv, más néven Dnyepropetrovszk (a mai Dnyipro, Ukrajnában) rabbija volt. Ebben a városban nőtt fel a Rebbe is, apjának nevét zsidó iskola, az ő nevét pedig utca is őrzi a városban.