Hetiszakaszunkban, a Chukátban a zsidók folytatják vándorlásukat. Elérkeznek az Izraeltől délre, a Szináj-félsziget északi részén fekvő Cin pusztájába.
És elérkeztek Izrael fiai, az egész község Cin pusztájába az első hónapban és a nép maradt Kádesben. (M.IV.20:1)
Az idézetben említett Kádes neve többször szerepel a Tórában, néha hosszabban: Kádes Bárnea formájában, és a tudósok között nincs egyetértés arról, hogy ez a név egy, vagy két helyet jelöl. Mindenesetre számos esemény színtere volt a hely, többek között itt halt meg Mózes nővére, Mirjám, és itt is temették el őt, ahogy erről hetiszakaszunk beszámol. Ez után a zsidók továbbindultak észak felé. A Holt-tengertől délre elterülő Edom országán szerettek volna keresztülhaladni (mely részben a mai Jordánia, részben a mai Izrael egy-egy területét foglalta el), ám az edomiak királya nem adott engedélyt arra, hogy használják azt a Királyok Útjának nevezett kereskedelmi útvonalat, mely az ősi Közel-Kelet egyik legfontosabb útvonala volt, és Afrikát kötötte össze Mezopotámiával, vagyis Egyiptomot az Eufrátesz-folyó vidékével.
És mondták neki [Edom királyának] Izrael fiai: Az egyengetett úton megyünk, ha pedig a vizedből iszunk, én meg barmom, megadom az árát; valóban mást semmit, csak gyalogosan hadd vonuljak át. De ő mondta: Nem fogsz átvonulni! És kiment ellene Edom hatalmas néppel és erős kézzel. Így vonakodott Edom megengedni Izraelnek, hogy átvonuljon az ő határán; és Izrael eltért tőle. (M.IV. 20:19-21)
Vagyis a zsidó nép nem tudott Edom országán keresztülmenni, így más utat kellett választaniuk. Edom határán érték el a Hor-hegyet:
Elindultak Kádesből és elérkeztek Izrael fiai, az egész község, a Hór hegyéhez. (M.IV. 20:22)
Hor hegyéről csak annyit mond a Tóra, hogy Edom határán volt. A hegyre nem ment fel az egész nép, csupán Mózes, valamint a testvére, Áron főpap, és az ő fia, Elázár, akire a hegyen Mózes átruházta a főpapi címet, feladatokat és jogokat, majd – fent, a hegyen – meghalt Áron. A Hor-hegy egyik lehetséges helye a Holt-tengertől délre eső terület jordániai felén tornyosuló Dzsebel Nebi Hárun, vagyis „Áron próféta hegye” névre hallgató magaslat.
Innen ismét a Nádas-tenger felé indultak a zsidók, hogy egy másik útvonalon közelítsenek az Ország felé. Innentől kezdve a hetiszakasz szövege számos várost és táborhelyet említ, melyeknek pontos meghatározása ma lehetetlen. Végül ezzel fejeződik be a szakasz:
És elvonultak Izrael fiai és táboroztak Móáb síkságán, a Jordán partján, Jerichón innen. (M.IV. 22:1)
Jerichó helye pontosan ismert, a Holt-tengertől kissé északra fekszik, és a világ egyik legősibb városaként tartják számon. Moáb hegyei a Jerichóval szemközti, a mai Jordániában fekvő hegyek, melyek lábainál hatalmas lapály terül el egészen Jerichóig. Sok évvel később ez volt az a hely, ahol a zsidók bevonultak végül Erec Jiszráelbe:
És a nép átkelt Jeríchóval szemben. (Jehosua, 3:16)
Most azonban egyelőre a pusztában maradtak, és folytatták a vándorlást.
zsido.com