És elvette Ámrám Jóchevedet, nagynénjét, magának feleségül és ez szülte neki Áront és Mózest… (2Mózes 6:20)
A hagyomány szerint Jocheved a valaha élt egyik legnagyszerűbb asszony volt, hiszen mindhárom gyermeke próféta volt és mindnyájan a zsidó nép legkiemelkedőbb vezetői közé tartoztak. Kisebbik fia, Mose (Mózes) vezette ki a zsidó népet Egyiptomból és ő vette át a Tórát a Szináj-hegyen. Nagyobbik fia, Áháron (Áron) volt az első főpap, utódai pedig a kohénok mind a mai napig. A negyvenéves pusztai vándorlás során Mózes érdemében hullott a manna, Áron érdemében őrizték a zsidókat a dicsőség felhői és lánya, Mirjám érdemében adott vizet a kút.
Jocheved a harmadik ősapa, Jáákov unokája volt. A tórai történeteket kiegészítő midrás szerint abban a pillanatban született, amikor Jáákov és családja megérkezett Egyiptomba. A Tóra ugyanis hetven, Egyiptomba érkező lélekről ír, de csak 69-et sorol fel, és a felsorolásban nem szerepel Jocheved, akiről később azt olvassuk, hogy Egyiptomban született:
Ámrám feleségének neve Jocheved, Lévi leánya, aki született Lévinek Egyiptomban… (4Mózes 26:59)
Jocheved, Lévi lánya „a falak között” jött világra, mondja Rási, ami azt jelenti, hogy az érkezés pillanatában, Egyiptom „kapuján” belépve.
Jochevedet mint látjuk, saját unokaöccse, azaz apja, Lévi unokája vette feleségül. Jocheved már elmúlt kilencven éves, amikor apja – a testvérek közül utolsóként – meghalt. Három évtizeddel később érkezett a fáraó gonosz rendelete: minden újszülött zsidó kisfiút meg kell ölni. Jocheved a zsidók között a legmagasabb rangú bába volt. Minden idejét zsidó anyák és újszülötteik ellátásának szentelte. Ebben segítségére volt lánya, Mirjám, akiről a midrás azt mondja, hogy már ötévesen segédkezett a szüléseknél.
Fáraó rendeletét követően Jocheved és Ámrám elvált egymástól, mivel – mint mondták – nincs értelme zsidó gyerekeket a világra hozni, ha az uralkodó katonái megölik őket. Ahogy Jocheved az asszonyok, úgy férje a férfiak között vállalt vezető szerepet. Amikor a nép tagjai látták, hogy vezetőik a válás mellett döntenek, ők is követték példájukat. A midrás szerint ekkor azt mondta Mirjám: „rosszabbak vagytok, mint a fáraó. Ő csak a fiúgyerekeket öli meg, ti viszont a lánygyermekek születését is megtagadjátok és ha nem születnek gyerekek, az a zsidó nép végét jelenti”. Erre újra összeházasodtak, a nép pedig ismét követte a példát. Ebből a frigyből született anyja 130 éves korában Mózes. A hagyomány szerint Jocheved megfiatalodott, hogy újra képes legyen foganni, így született – fájdalom nélkül – Mózes.
Jocheved három hónapon át rejtegette újszülött fiát a fáraó katonái elől. Amikor már túl nagy volt ehhez, az asszony Istenre bízta a csecsemőt: sásból ládát készített, kikente gyantával és szurokkal és elrejtette benne a kisbabát a nádasban, várva az isteni csodát, ami nem is váratott magára sokáig. Bátjá, a fáraó lánya találta meg és húzta partra a csecsemőt, és ő adta át Jochevednek, hogy szoptassa. Így saját anyja nevelte a különleges gyermeket.
Népünk nagyszerű vezetőit sokszor többféle névvel illeti a hagyomány, attól függően, hogy lényük melyik aspektusát szeretnék jobban kidomborítani. Jochevedet a Tóra más helyen Sifrának nevezi, ami azt jelenti, hogy szép vagy termékeny, a Krónikák könyve pedig Jehudijá – zsidó nő névvel illeti (más magyarázatok szerint Jehudijá Bátjával azonos). Jocheved egyébként azt jelenti: Isten dicsősége. A midrás azt mondja, hogy olyan szent asszony volt, hogy szentségében fénylett az arca.
Itáliai zsidó közösségekben szokás volt himnuszokat énekelni Jocheved emlékére szimchát Torá, a Tóra örömünnepének napján, mivel ő volt annak a Mózesnek az anyja, aki átvette a Tórát Istentől a zsidó nép számára. Jocheved – akárcsak Szerách – lement Egyiptomba és ki is jött onnan, így láthatta nagyszerű gyermekei küldetésének beteljesedését.
A Zohár, a zsidó misztika egyik alapműve azt írja, hogy az eljövendő világban négy szent asszony vezet egy-egy csoportot. Jocheved nők tízezreinek élén áll és naponta háromszor dicsérik az Örökkévalót. Amikor Jocheved a tenger dalát énekli, az igazak lelke hallgatja édes hangját és az angyalok vele dalolnak.
Fotó: Chabad.org
