És készíts födelet tiszta aranyból… És készíts két kerubot aranyból; vert munkával készítsd azokat a födél két végén. Készíts pedig egy kerubot az egyik végén, innen, és egy kerubot a másik végén, amonnan; a födélből készítsétek a kerubokat, annak két végén. És legyenek a kerubok szárnyaikat kiterjesztve, felfelé, beborítva szárnyaikkal a födelet, arcuk pedig egymáshoz fordulva; a födél felé legyen a kerubok arca… És én találkozom veled ott és elmondom neked a födélről, a két kerub közül, melyek a bizonyság ládáján vannak, mindazt, amit neked parancsolok Izrael fiai számára. (4Mózes 25:17-22)
Az egyiptomi kivonulás és a szináj-hegyi kinyilatkoztatás után elérkezünk Mózes második könyvének utolsó témaköréhez, a Miskán, a hordozható sivatagi sátorszentély és eszközeinek, valamint egyéb felszereléseinek leírásához. A Trumá hetiszakaszban szerepel többek között a frigyláda (héberül áron hákodes) és felső része, a káporet elkészítésének fent olvasható parancsolata.
A frigyláda, benne a kőtáblákkal a lehető legszentebb dolog. Vajon miért volt arra szükség, hogy díszes fedelet is készítsenek hozzá, ráadásul két furcsa lénnyel, akik nem voltak igazán élők, de teljesen szobrok sem? A XII. században élt Rámbán (Mose ben Náchmán, Náchmánidesz) magyarázata szerint a fedő és a kerubok a szináj-hegyi kinyilatkoztatás folytatását jelentik, illetve azt szimbolizálják. Az angyalarcú kerubok arra emlékeztetnek, hogy a Tóra tanulmányozásával betekintést nyerhetünk a tóraadás felemelő és csodás élményébe.
Rási, minden idők egyik legnagyszerűbb és minden bizonnyal legismertebb kommentátora szerint a frigyláda és a a teteje, rajta a kerubokkal a Szentély két különálló berendezési tárgya, melyeknek saját jelentése és jelentősége van. E magyarázat szerint a frigyláda a zsidó nép és Isten tóratanulás és a tórai parancsolatok betartása nyomán létrejövő kapcsolatát jelképezi. Mi a helyzet azonban azokkal a zsidókkal, akik még nem a tórai törvények és a Tóra szellemisége szerint élnek? Mi történik azokkal, akik – akárcsak őseink az aranyborjú történetében – letérnek az Örökkévaló útjáról? Van-e lehetőség a javításra? A visszatérésre? Rási szerint éppen ez a káporet és a kerubok üzenete. A káporet szó a kápárá, engesztelés kifejezésből ered (ugyanezt fedezhetjük fel a zsidó év legszentebb napja, jom kipur, az engesztelőnap nevében). Rási szerint a keruboknak gyermekarca volt, és ez szimbolizálta a szülő és kicsi gyermeke, vagyis az Örökkévaló és a zsidó nép közti megtörhetetlen, feltétel nélküli szeretetet. A nagyobb gyermekben a szülő már a kibontakozó felnőttet, a tehetséget, a bölcsességet, stb. is szereti, ám amíg még nagyon kicsi egy gyerek, addig szeretetünk teljességgel feltétel nélküli, és nem kötődik az utód semmiféle teljesítményéhez. Így a kerubok Isten irántunk való, feltétel nélküli szeretetét és szoros kapcsolatát fejezik. Akármennyire is eltávolodik valaki a Tórától, bármikor visszatérhet és engesztelést nyerhet. Isten mindig várja, hogy megtérjünk és tapasztaljuk feltétel nélküli, soha nem szűnő szeretetét.
A sivatagi sátorszentélyben és később a jeruzsálemi, kőből épült szentélyekben számos csoda történt. Ezek egyike volt a kerubok csodája: ha a zsidó nép a Tóra parancsai szerint élt, egymás felé fordították az arcukat, ha Izrael gyermekei letértek az Örökkévaló által kijelölt útról és bálványokat kezdtek imádni vagy más bűnökbe estek, akkor – Isten elégedetlenségének földi tükröződéseként – elfordultak egymástól. A fenti magyarázat tükrében ez érthető: amennyiben a kerubok Isten és népe szoros kapcsolatát szimbolizálják, akkor abban az esetben, ha ez csorbát szenved, természetes, hogy a kerubok elfordulnak egymástól. Adja az Örökkévaló, hogy ezt a csodát hamarosan újra megtapasztaljuk a felépülő harmadik és örök időkig álló Szentélyben.
Fotó: Wikipedia
