Abban az időben választotta el az Örökkévaló a Lévi törzsét, hogy vigye az Örökkévaló szövetségének ládáját, hogy álljon az Örökkévaló színe előtt, hogy őt szolgálja és áldjon az ő nevében mind e mai napig. Azért nem volt a lévinek része és birtoka az ő testvéreivel, az Örökkévaló az ő birtoka, amint szólt az Örökkévaló, a te Istened hozzá. (5Mózes 10:8-9)
A lévik, vagyis Jáákov harmadik fia, Lévi leszármazottai, akik a Szentély fennállása idején a Szentélyben teljesítettek szolgálatot: zenéltek, a kapukat nyitottak és csukták, énekeltek, őrködtek, stb. A sivatagi vándorlás idején az ő feladatuk volt a sátorszentély összecsomagolása, szállítása és újbóli felállítása.
Kezdetben mindez az elsőszülöttek feladata lett volna, ám az aranyborjú bűnében Lévi törzsének kivételével minden törzs tagjai részt vettek. Ezért Isten elvette a különleges előjogot az elsőszülöttektől és átadta a Lévi törzs tagjainak. Magyarázóink elmondják, hogy a Lévi törzs tagjai már korábban, Egyiptomban is kiemelt szerepet töltöttek be, és nem kellett részt venniük a rabszolgamunkában. Ezt többek közt onnan tudjuk, hogy Áron ki tudott menni az önként vállalt száműzetésből hazatérő testvére, Mózes elé. Egy rabszolga nem szaladhat csak úgy el a munkából, innen vezetik le bölcseink, hogy a Lévi törzs tagjait felmentették a robot alól.
Lévinek három fia volt: Gerson, Kehát és Merári. A sátorszentély szállításánál mindhárom család saját feladattal rendelkezett. Később, amikor a népesség jelentős mértékben megnövekedett, a családot 24 őrségre osztották, és heti váltásban vettek részt a Szentélyben az istenszolgálatban. Lévi törzsének egyik családja, Áron leszármazottai a kohénok, a Szentélyben szolgálatot teljesítő papok. A mai napig különleges szabályok vonatkoznak rájuk, nem érintkezhetnek holttesttel, nem vehetnek feleségül elvált vagy betért nőt, megáldhatják a népet és náluk kell kiváltani az elsőszülötteket. Tóraolvasásnál kohént hívnak fel elsőnek, utána lévit. A lévik feladata a mai napig, hogy a kohénok áldása előtt rituálisan leöntsék a kohénok kezét vízzel. Ezért gyakori a lévik sírkövén a kancsó motívum, a kohénokén pedig az áldásra emelt két kéz.
Miután a zsidók bevonultak Izraelbe, és szétosztották a földet, a lévi törzs nem kapott földterületet (József törzse viszont két fél törzsből áll, ez Efrájim és Menáse, ők külön földterületet kaptak, így mégis tizenkét részre osztották az országot). A lévi törzs tagjai nekik kijelölt városokban laktak szerte Izraelben. E városok nagy része egyben menedékváros is volt. A lévik jó példával elöl járva megtérésre késztették a menedékvárosba kényszerülőket. Így a léviknek földje sem volt, és a többi törzs tagjainak kellett őket eltartania. A zsidó földművesek máászert, tizedet adtak nekik, és egy kisebb mennyiséget, trumát a kohénoknak, akik az állat- és lisztáldozatokból is részesültek.
Napjainkban a lévik különleges feladata, hogy őket hívják fel másodikként, vagy kohén híján elsőként a Tórához tóraolvasásnál. Ők öntik le a kohénok kezét a düchenolás, azaz a kohénok áldása előtt és nem kell kiváltaniuk az elsőszülöttjeiket. A törzshöz való tartozás az apa után megy, vagyis akinek az apja lévi (és az anyja zsidó), maga is lévi lesz. Sok vezetéknév utal a lévi családra: Lévi, Lőwy és ezek változatai, Szegál, Horowitz, stb. Kohén családra utal a Kohn, Kohén, Katz, Rappaport, stb., de természetesen nem a családnév határozza meg a kohén vagy lévi státuszt, hanem az apai ágú leszármazás és a zsidó jog előírásai.
