… rávetette ura [Potifár] felesége a szemeit Józsefre és mondta: Hálj velem. De ő vonakodott és mondta… hogy tenném hát meg ezt a nagy gonoszságot és vétkezném Isten ellen? És volt, midőn beszélt Józseffel nap nap után, ő nem hallgatott rá, hogy vele háljon, hogy vele legyen. És történt egy napon… megragadta őt [Józsefet a nő] a ruhájánál fogva, mondván: Hálj velem; de ő [József] otthagyta ruháját a [nő] kezében, elmenekült és kiment az utcára… akkor hívta [Potifár felesége] házának embereit és szólt hozzájuk, mondván: Lássátok, hozott nekünk egy héber embert, hogy csúfot űzzön belőlünk: bejött hozzám, hogy velem háljon, de én hangosan kiabáltam; és midőn hallotta, hogy fölemelem hangomat és kiáltok, akkor itthagyta ruháját nálam, elmenekült és kiment az utcára. (1Mózes 39:7-15)

A gyermektelen, unatkozó és rendkívül gazdag asszony szemet vetett Joszefre. Valószínűleg a férjétől eltávolodott nőről van szó, mivel a Tóra azt írja, hogy Potifár nem törődött semmivel, csak az étellel. Eszerint, mondják bölcseink, még a saját felesége sem érdekelte.

Ráadásul a Tóra a „szárisz” szót használja Potifár pozíciójának leírására, ami máshol eunuchot jelent, ez esetben végképp nem csoda, hogy Potifár felesége szemet vet a vonzó külsejű héber szolgára, arra hivatkozva, hogy ahogy a ház ura használhatja a szolgálólányait vágyai kielégítésére, ugyanígy jár ez a ház asszonyának a férfi szolgákkal kapcsolatban. Így aztán különféle eszközökkel megpróbálja szexuális kapcsolatra bírni Joszefet, aki végül elmenekül, arra a tórai törvényre hivatkozva, hogy a feleség csak és kizárólag a férjét illeti.

Az asszony azonban afelett érzett dühében, hogy egy szolga visszautasította és megalázta őt, bosszút áll és erőszaktevéssel vádolja meg Joszefet. Potifárnak döntenie kell: elválik a feleségétől, hogy megtarthassa a szolgát, akinek megjelenése felvirágoztatta a házát, vagy elbocsátja a szolgát, hogy a már így is csorbát szenvedett hírneve ne romoljon tovább. Végül ez utóbbi mellett dönt, de érdemes megjegyezni, hogy az ókori világban, ahol a halálbüntetés teljesen elfogadott volt, a börtönbe zárás meglehetősen enyhe büntetésnek számított.

Egy midrás szerint egyébként akkora volt a magát teljesen felfedő asszonytól eredő kísértés Joszef számára, hogy csodának kellett történnie ahhoz, hogy képes legyen visszautasítani azt. Hirtelen apja, Jáákov képe jelent meg a helyiségben és figyelmeztette, hogy ne tegye meg, amire készül. Ekkor Joszef képes volt végre felülkerekedni az ösztönein. Igazi emberi csoda történt itt, mondják bölcseink és a házból való elmenekülés nem arra vonatkozott, hogy Potifárnétól sikerült Joszefnek elmenekülnie, hanem inkább arra, hogy a saját ösztöneit győzte le és menekült el tőlük.

Feltűnhet, hogy e nagy jelentőségű epizód egyik főszereplőjének, a dekadens és kegyetlen egyiptomi kultúrát szimbolizáló asszony névtelen. Ennek talán az az oka, hogy kiemelje Joszef igazságát, amennyiben a feleség csak és kizárólag férje tulajdona és senki más nem érhet hozzá, vagy talán az, hogy effajta kisebbítésével is azt sugallja a Tóra, hogy az igazság nem nála van. A középkori kabalisztikus mű, a Széfer hájásár (Az egyenesség könyve) egyébként úgy tudja, hogy Zulika vagy Zulejka volt az asszony neve, de más helyen a zsidó irodalomban nem bukkan fel a név.

Mindazonáltal bölcseink azt is elmondják, hogy a felszínen teljes mértékben negatív karakternek tűnő asszony problematikája összetettebb, mint első ránézésre gondolnánk. Rási a Potifárnéval megesett történet előtt közvetlenül leírt Jehuda és Támár történetét hozza párhuzamként (erről bővebben itt olvashat). Ahogy Támár, úgy Potifárné szándékai is tiszták voltak, amikor gyereket akart Joszeftől, ugyanis kiolvasta a csillagokból, hogy neki és Joszefnek közös leszármazottaik lesznek. Igen ám, csak arra nem gondolt, hogy Joszef később az ő, Potifárné fogadott lányát, Osznátot veszi feleségül és tőle származnak majd a gyermekek. A csillagokból kiolvasott jóslat tehát igaznak bizonyult, ráadásul a midrás azt mondja, hogy Potifárné célja is tiszták voltak. Hogyan lehetséges az, hogy a kezdeti nemes célokat követően Joszef ellen fordult és gyakorlatilag halált kívánt a fejére? Szimcha Ziszel Ziv rabbi, a „kelmi öreg” magyarázata szerint épp azért szerepel Támár és Potifárné sok részletben közös története egymás után a Tórában, hogy a különbségek jól láthatóak legyenek. A különbség pedig abból ered, hogy hogyan kezelték az elutasítottság helyzetét. Támárt halálra ítélik és még úton a vesztőhelyre sem hirdeti ki fennhangon, hogy Jehuda a bűnös, nem pedig ő, nehogy megalázza apósát. Támár indítékai tiszták, céljai nemesek voltak és ez nem változott akkor sem, amikor halálra ítélték (végül egyébként megmenekült a haláltól). Ezzel szemben Potifárné csak eleinte mutatott jámborságot. Amikor Joszef elutasította a közeledését, előbukkant valódi énje és a fiatalemberre támadt. Fontos lecke ez számunkra is: az életben gyakran előfordul, hogy elindulunk egy jó úton, ám a körülmények hatására a dolgok másként alakulnak, mint ahogy terveztük. Fontos, hogy ekkor is meg tudjunk maradni Támár útján, meg tudjuk tartani az elvárt erkölcsi szintet és ne süllyedjünk ne adj Isten Potifárné mélységeibe.

Fotó

Megszakítás