Én pedig íme hozom az özönvizet a földre, hogy elpusztítsak minden testet, melyben az élet lehelete van, az ég alól; minden, ami a földön van, vesszen el. De megkötöm szövetségemet veled és menj be a bárkába, te, a te fiaid, feleséged és a te fiaid feleségei veled együtt. (1Mózes 6:17-18)

Noách (Noé) megtudja az Örökkévalótól, hogy hamarosan özönvíz pusztítja el a világot, ám ő, a fiai, a felesége és a menyei megmenekülnek. A mondatszerkezet figyelemre méltó. Ahelyett, hogy azt írná: te, a feleséged, a fiaid és az ő feleségeik, előbb a férfiakat, utána az asszonyokat sorolja fel a szöveg. Minden idők egyik legnagyszerűbb tóramagyarázója, a középkori Franciaországban élt Rási (1040-1105) ebből azt a következtetést vonta le, hogy a bárkán tilos volt a házasélet és a férfiak és nők elkülönülten éltek.

Azon túl azonban, hogy ezt az információt megtudjuk Noách feleségéről, semmi mást nem árul el róla a szöveg. A hiányt a szóbeli Tan tölti ki a Berésit hetiszakasz végén található genealógiai információk alapján. Eszerint Noách felesége Náámá volt, Lemech és Cilá lánya. Lemechet nem szabad összekeverni Noách apjával, akinek szintén ez volt a neve, ám míg ő Séttől, az első emberpár harmadik fiától származik, aki Hevel (Ábel) meggyilkolása után született, addig Náámá apja Káintól.

Káin fia Chánoch volt, az ő fia pedig Lemech, aki egyszerre két feleséget vett magának. Ez csupán egyetlen másik tórai szereplővel fordult elő, a meglehetősen negatív színben feltüntetett Eszávval (Ézsau). Minden más szereplő, akinek két felesége van, a körülmények (többnyire az első feleség meddősége) miatt házasodik másodszorra. Rási azzal magyarázza, hogy Lemech eleve két feleséget választott magának, hogy az egyiket „használatra” (gyereknemzésre és házimunkára), a másikat pedig (mesterségesen meddővé téve) szórakozásra szánta. Azt mondják, hogy az özönvíz nemzedékének e szokás elterjedtsége volt az egyik szörnyű bűne. Prófétáink és később bölcseink szigorúan elítélték e gyakorlatot.

Lemech esetében Ada feladata volt a gyerekszülés, Ciláé pedig a szórakoztatás. A tervekkel ellentétben azonban Cila is megfogan és először egy fiút, majd egy lányt hoz világra:

És Cilá is szült: Tuvál-Káint, aki köszörülője volt minden érc- és vasszerszámnak; Tuvál-Káin nővére pedig volt Náámá. (’Mózes 4:22)

Miért közli a Tóra egy lánygyermek nevét is, amikor általában a férfiági leszármazási vonalról tájékoztat? Hogy tudtunkra adja annak az asszonynak a leszármazását és nevét, akitől az egész emberiség származik majd.

A Hevelt megölő Káin leszármazottjának és egyben gyilkosának, Lemechnek a gyermekei közül több is Hevelre emlékeztető nevet visel (Jávál, Juvál, Tuvál-Káin), mintegy helyettesítve a fiút, akinek soha nem adatott meg, hogy leszármazottai legyenek. Náámá és Noách házassága révén az első emberpár három gyermeke egyesül: Náámá testvére és féltestvérei Hevelt képviselik és Káintól erednek, Noách pedig a Hevel halálát követően, mintegy az ő helyettesítéseként született Sét leszármazottja. Nem lehet azt mondani, hogy Noách származásának megfelelően az özönvíz utáni emberiség kizárólag az első ember és felesége egyik fiától ered. Mindnyájan bennünk élnek a mai napig.

A hagyomány nem dönti el egyértelműen, hogy vajon Náámá pozitív vagy negatív figura volt-e. Azt mondja a midrás (Berésit Rábá):

Tuvál-Káin lánytestvére volt Náámá. Ábá bár Káháná rabbi mondta: Miért nevezték Náámának? Mert a tettei kellemesek (neimim) voltak. Azt mondták a rabbik: Ez [a mondat] egy másik Náámáról [szól]. Miért nevezték Náámának? Mert énekelt (menáemet) és egy dobbal [kísérte] a bálványimádást.

Az első magyarázat könnyen érthető

Náámá istenfélő, jóságos lány volt, aki egy ugyanilyen kvalitásokkal rendelkező férfihoz ment feleségül és gyermekeik is az ő útjukat követték. A másik magyarázat is a hangzásbeli hasonlóságot veszi alapul, de egy másik, dalt, dalolást jelentő kifejezéshez kapcsolja. A Tórából tudjuk, hogy egyik féltestvére, Juvál zenész volt, aki dobbal és talán dallal kísérte a bálványimádó szertartásokat. Ne feledjük – Náámá Káin leszármazottja volt. A midrás elismeri, hogy őt is és Noách feleségét is Náámának hívták, de jelzi, hogy ez esetben két külön személyről van szó. Talán, mondják a rabbik, a másik Náámá, Noách felesége nem Káin, hanem Sét leszármazottja volt, ami ez esetben azt jelenti, hogy Káin örökségét eltörölte a földről az özönvíz.

Hogy mivel foglalkozott Náámá, azzal kapcsolatban is kétféle vélemény él. Az egyik szerint fémművességgel, mivel testvéréről, Tuvál-Káinról elmondja a Tóra, hogy fémműves volt és rögtön utána említi Náámá nevét is. Igen hasznos foglalkozás, ha az ember bárkát épít… A másik vélemény szerint dalnok volt, erre utal a neve is, melynek egyik jelentése: dal, dalolás.

Amennyiben elfogadjuk azt a véleményt, mely szerint Náámá, a hedonisztikus örömökre tartott feleség, Cila lánya azonos Noách feleségével, akkor azt is elismerjük, hogy Káin öröksége egészen napjainkig él. Mit jelent ez a számunkra? Attól függ, honnan nézzük. Gondolhatjuk, hogy a Káintól származó gonosz mindannyiunkban jelen van és azt is, hogy Náámá jósága azt igazolja, hogy Káin nem volt teljességgel romlott – amikor megbánta, hogy megölte a testvérét, akkor azt igaz szívből tette és Isten elfogadta a megtérését.

Az aish.com és a Midreshet Harova cikkei alapján.