És elnevezte Fáraó Józsefet Cofnát-Pánéáchnak, és nekiadta Osznátot, Pótifera, Ón papjának leányát feleségül… (1Mózes 41:45)
A Tóra meglehetősen szűkszavú e friggyel kapcsolatban, ám a tórai történeteket kiegészítő midrásban többféle magyarázatot is találunk. A legnépszerűbb nézet szerint Osznát nem volt más, mint a Sechem által megerőszakolt Dina lánya, akit a szégyenkező család elhagyott. Osznátnak nevezték el, ami a szné – tüskés bokor szóból származik. Nagyapja, Jáákov aranykorongot készített és azt kötötték a nyakába; ez állt rajta: „Aki találkozik veled, Jáákov leszármazottjával találkozik”.
„Az Egyetlen Szent, legyen áldott, mindent lát és Micháel angyal leszállt a földre, és Egyiptomba vitte őt [Osznátot], Potifár házába, mivel kívánatos volt, hogy Osznát Joszef felesége legyen. Potifár felesége meddő volt és Osznátot befogadta és lányaként nevelte fel”
– mondja a midrás. Más források szerint Potifár szárisz, vagyis eunuch volt és házasságukból ezért nem származott utód. Amikor Joszef egyiptomi alkirály lett, minden fiatal lányt megragadott különleges szépsége, ékszereket és más értékes tárgyakat dobáltak felé, ahogyan végigvitték Egyiptomban, abban a reményben, hogy felfigyel rájuk. Osznát a nagyapjától kapott aranylemezt hajította felé. Amikor Joszef meglátta a feliratát, tudta, hogy ő a rokona és azonnal feleségül vette. Más midrások ettől teljesen eltérően egyiptomi eredetű lánynak írják le, aki felvette a zsidóságot, akárcsak Hágár, Rut vagy Rácháv.
Maradjunk az előbbi, elterjedtebb magyarázatnál. Mi a csodálatos és egyben a közös pont Osznátban és Joszefben azon kívül, hogy rokonok? Az, hogy nem adták fel. Kitaszítottként, megalázottként, megvetettként, szolgának eladva, börtönbe zárva – csupa olyan helyzetben, melybe önhibájukon kívül kerültek, nem adták fel. Az emberi élet előrefelé halad, sokszor nem tudjuk, nem látjuk, hogy mi az, ami az adott pillanatban rossznak tűnik, végül jóra vezet. Joszefnek és Osznátnak egyaránt végig kellett járnia saját, számtalan nehézséggel tarkított útját ahhoz, hogy elérkezzenek a végső jóig, az egymásra találásig, a magas pozícióba emelkedésig és végül a saját családjuk megmentéséig.
Magyarázóink azt mondják, hogy kettejük frigye végleg felmentette Joszefet Potifár feleségének vádjai alól. Azzal, hogy nevelőapja engedélyezte Osznát számára a házasságot, egyben mintegy kijelentette Joszef ártatlanságát. Osznát és Joszef hű maradt Jáákov családjához, hű maradt az Örökkévalóban való hithez. Bár Osznátot az egyiptomi erkölcs nélküliséget képviselő asszony és bálványimádó férje nevelte, ő megtartotta belső tisztaságát és – akárcsak férje – képes volt ellenállni a külvilág csábításának. Két, Egyiptomban született gyermeküket is úgy tudták felnevelni, hogy Jáákov érdemesnek tartotta Efrájimot és Menásét arra, hogy a fiaivá fogadja őket. A zsidó apák szerte a világon péntek és ünnep este azzal áldják meg fiaikat, hogy legyenek olyanok, mint Efrájim és Menáse, büszke, önazonos, elkötelezett zsidók. Osznát és Joszef története többek közt arra tanít, hogy a múlt nem feltétlenül határozza meg a jövőt: az embernek van szabad választása.
