A Chájé Szárá hetiszakaszban ismerjük meg a hettita Efront, a hevroni Máchpéla-barlang egykori tulajdonosát. A Tóra részletesen beszámol a négyezer évvel ezelőtti adásvételről, melynek értelmében Ávráhám négyszáz ezüstért megvásárolta a kettős barlangot Efrontól, hogy családja temetkezési helyéül szolgáljon.
Efron kezdetben nagylelkűen felajánlja a barlangot és a hozzá tartozó mezőt ajándékként Ávráhám számára. Ávráhám azonban megmutatja a nála levő pénzt mintegy megerősítéséül a szándékának, hogy megvásárolni akarja a helyszínt, nem pedig ajándékba kapni. „Egy föld négyszáz sékel ezüstért, köztem és közted, mi az?” – kérdezi Efron, amiből Ávráhám megérti, hogy Efron valójában hatalmas összeget kér a barlangért, és azonnal meg is adja neki. Honnan ez a fordulat? – teszi fel a kérdést az aish.com és választ is ad.
A kelmi Álter (Szimcha Ziszel Ziv Broida rabbi, 1824-96) úgy véli, hogy Efron kezdeti nagylelkű ajánlata őszinte volt, és azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy mitől változtatta meg ilyen hirtelen az álláspontját, a Rámbámot (Maimonidész) említi. A Rámbám vitában állt nem-zsidó tudósokkal, akik úgy vélték, hogy egy állatot be lehet arra idomítani, hogy olyan kifinomultan működjön, akár egy ember. Szerintük az állat természetes ösztöne megszelídíthető, és megtanítható arra, hogy úgy cselekedjen, akár egy ember. A Rámbám ezzel nem értett egyet, szerinte az állatok természetét nem lehet megváltoztatni. A tudósok erre pincérnek képeztek ki egy macskát – néhány hét elteltével meghívták a Rámbámot és még számos más vendéget, hogy megtekintsék, ahogy a macska megteríti az asztalt, hajbókolva fogadja az érkező vendégeket és tálcán bort szolgál fel nekik. A Rámbám egy darabig nézte, majd elővett egy dobozt és kiengedett belőle egy egeret. Ahogy a macska ezt meglátta, bort, tálcát, mindent eldobott és az egér után vetette magát. Ebből mindenki megértette, hogy lehetetlen egy állat természetét megváltoztatni.
A klemi Álter azt mondta, hogy ugyanez figyelhető meg Efronnál is. Míg nem látta meg a pénzt, képes volt nagylelkűen viselkedni, ám ahogy meghallotta az ezüst csendülését, természetes pénzéhsége felülkerekedett a jóindulatán és viselkedése egy szempillantás alatt száznyolcvan fokos fordulatot vett. Természetünket csak ideiglenesen nyomhatjuk el, míg az „egér meg nem jelenik”. Ha valódi változást akarunk megvalósítani saját személyiségünkben, akkor kemény munkával és gyakorlással érhetjük csak el azt.
