Ekkor kiment egy izraelita nő fia, de ő egyiptomi férfiúnak fia volt Izrael fiai között, és civakodtak a táborban az izraelita nő fia és egy izraelita férfi. És kiejtette az izraelita nő fia a Nevet és káromolta; és elvitték őt Mózeshez; anyjának neve pedig Slomit, Divri leánya, Dán törzséből. (3Mózes 24:10-11)
Slomit bát Divri az egyetlen olyan nő, akit a Vájikrá könyve néven nevez. Meg nem nevezett fiát istenkáromlás miatt Mózeshez viszik és később, Isten parancsára, a táboron kívül megkövezik. Ezt követően a Tóra közli velünk az általános szabályt: aki istenkáromlást követ el, akár zsidó, akár nem, a legszigorúbb büntetést érdemli, a megkövezést. Az eset precedens értékű volt és örök időkre figyelmeztetésül szolgált a zsidók számára. Talán éppen ezért fontos a bűnös leszármazása, és ezért emeli ki a Tóra, hogy akár zsidó, akár nem, az istenkáromló mindenképpen halálbüntetést érdemel. Anyja neve és anyjának törzsi leszármazása megerősíti a férfi zsidó mivoltát, és magyarázóink szerint a Tóra éppen azért emeli ki az anyja nevét, mert ő más volt, mint minden más zsidó nő. Rási szerint más zsidó nőkkel ellentétben a testét árulta, és a megkülönböztetés miatt volt fontos, hogy fennmaradjon a neve.
A midrás szép megjelenésű nőnek írja le Slomitot, és kiemeli, hogy a neve a tökéletességére utal: „slemá” – egész, tökéletes. Egy másik magyarázat épp ellenkezőleg, azt mondja, hogy mindenkivel szóba elegyedett (innen a neve: bát Divri, a beszéd lánya), és mindenkit sálom köszöntéssel üdvözölt. Nyíltságát sok rabbi kihívó viselkedésnek fogja fel, ezért azt mondják, hogy tiltott testi kapcsolatba lépett többekkel, és az egyik ilyen alkalommal esett teherbe az egyiptomi férfitól. E tiltott kapcsolat gyümölcse pedig eleve halálra volt ítélve.
Ismét egy másik midrás szerint Slomit gyönyörű, istenfélő asszony volt. Egyiptomban a munkafelügyelők hajnalban keltették fel és hajtották ki a rabszolgákat a sátraikból. Amikor Slomit és férje sátrához ért és munkára küldte a férjet, megtetszett neki az asszony. Fáraó megtiltotta ugyan a felügyelőknek, hogy lealacsonyodjanak a rabszolgák asszonyaihoz és testi kapcsolatot alakítsanak ki velük, ám ez a felügyelő kockáztatott, és a férj távoztával visszatért a sátorba. Az asszony a sötétben azt hitte, a férje van mellette. Amikor a férj hazatért, még látta a távozó felügyelőt. „Hozzád ért?” – kérdezte. „Igen, és azt gondoltam, te vagy az” – válaszolta a midrás (Smot Rábá 1:28) szerint az asszony.
Ugyanitt hallunk egy másik értelmezésről is: Slomit rendszeresen viszonozta ennek a bizonyos felügyelőnek a köszöntését, míg abban fellángolt iránta a vágy és Slomit nem ellenkezett… Amikor a megcsalt férj visszatért a napi robotból, a felügyelő alaposan megverte őt. Ez a felügyelő pedig nem volt más, mint akit Mózes, zsidó testvére védelmében, megütött. „Nem elég, hogy rossz útra vitted a feleségét, most még meg is ütöd?” – kérdezte és mivel tudta, hogy halálbüntetést érdemel, halálos ütést mért a felügyelőre.
Egy másik hagyomány szerint Slomitnak egy Dán törzséből származó férfi volt a férje, ám egy éjjel egyiptomi katonák jöttek, megölték a férjet és háltak az asszonnyal, ebből az esetből született a fiú. És mivel bűnben és istenkáromlásban fogant, ezt a hagyományt vitte tovább, és ezért kellett végül meghalnia. A „Tökéletesség”, a „Beszéd lánya” az „ítélkezés” törzséből végül elveszítette bűnben fogant, és így örökre tökéletlen fiát.
Fotó: Alexandru Zdrobău
