Ávrám – akiből csak később lesz Ávráhám – meghallja, hogy elrabolták unokaöccsét, Lótot. Sereget szervez, és megveri azokat a királyokat, akik ezt tették. Ezt követően a következő olvasható a Lech lechá hetiszakaszban:

És Málkicedek, Sálém királya kenyeret és bort vitt ki; ő ugyanis papja volt a fölséges Istennek (Él Eljon). És megáldotta őt és mondta: Áldott legyen Ávrám a fölséges Istentől, aki teremtője égnek és földnek. És áldott legyen a fölséges Isten, ki átszolgáltatta elleneidet kezedbe! És adott neki [Ávrám] tizedet mindenből. (1Mózes 14:18-20)

Vajon ki volt Málkicedek – az igazság királya? Mi dolga volt Ávráhámmal és hol van Sálem?

Egy magyarázat szerint a Málkicedek inkább királyi cím volt, mint név. Jelentheti azt, hogy az igazság királya, vagy azt is, hogy a jámborság helyének királya. Ez a név arra is utal, hogy egyszerre volt világi uralkodó (melech, király) és az igazságos Isten papja.

Sálem a számtalan névvel rendelkező szent város, Jeruzsálem egyik neve, így jelenik meg például a Zsoltárok Könyvében (76:3-4):

Ismeretes az Isten Jehudában, Izraelben nagy a neve. Sálémben van az ő sátora és hajléka Cionban.

Ez a név, a sálem, a teljes és béke (sálom) szavakkal mutat kapcsolatot, vagyis Jeruzsálem a béke városa. Már azt megelőzően, hogy Jeruzsálem a zsidó nép fővárosa lett volna és felépült volna ott a Szentély, a népek felismerték szentségét. Innen indult ki a világ, a Templom-hegyen levő sarokkőből (even hástijá), itt került sor Jicchák (Izsák) megkötözésére és Jáákov álmára.

A Tóra ősi, arámi nyelvű magyarázó fordításaiban Sémmel, Noách fiával azonosítják Málkicedeket. Sém az Ádámtól eredő isteni hagyomány továbbvivője volt, aki kivételesen hosszú életet élt és az ősapák korában még jesivát, vagyis tanházat vezetett. A midrás elmondja, hogy Sém annyira tökéletes volt és lelke olyan spirituális magasságokból származott, hogy körülmetélten született. Hogyan lehetséges akkor, hogy a papság (kehuná) Ávráhám utódaira szállt át tőle? A Talmud elmondja, hogy ennek az az oka, hogy amikor elmondta fent idézett áldásait, akkor Ávráhámot Él Eljon – a legmagasabb Isten, vagyis az Örökkévaló előtt áldotta meg. Más kommentátorok úgy vélik, hogy Málkicedek önszántából adta át a papságot Ávráhámnak, akitől néhány generáció után végül Mózes fivérére, Áronra szállt a tisztség.

Fotó: Chabad.org