Mózes ment és elmondta ezeket a szavakat egész Izraelnek. És mondta nekik: Százhúsz éves vagyok én ma, nem bírok többé kivonulni, meg bevonulni; az Örökkévaló pedig azt mondta nekem, nem fogsz átvonulni ezen a Jordánon. (5Mózes 31:1-2)
Ád meá veeszrim, mondják héberül, bis hundertundzwanzig, hangzik jiddisül a születésnapokon szokásos jókívánság, ami annyit jelent: élj az emberi kor legvégső határáig. A hetiszakasz érdekes szereplői című sorozatunkban a Vájelech hetiszakasszal kapcsolatban ezt a minden emberre érvényes, egyetemes isteni törvényt mutatjuk be.
Ezzel kapcsolatban általában Mózest szokták idézni, ám valójában még sokkal korábban, a Tóra legelső hetiszakaszában, a Berésitben olvassuk Noách (Noé) romlottt nemzedékének vonatkozásában:
De mondta az Örökkévaló: Ne maradjon szellemem az emberben örökké, mivel ő test is; azért legyenek napjai százhúsz év. (1Mózes 6:3)
Magyarázóink ezt többféleképpen magyarázzák. Van, aki szerint a százhúsz év azt jelenti, hogy ennyi időt adott Isten annak a nemzedéknek, hogy jó útra térjen. Ha ez sikerült volna, megmenekültek volna, mivel azonban nem javultak meg, az Örökkévaló özönvízzel pusztította el a földet. Mások úgy vélik, hogy a százhúsz az emberi kor legvégső határát jelenti, és látható, hogy még napjaink modern orvostudományának sem sikerül az ember életét ennél hosszabbra nyújtania.
Az özönvíz előtt az emberek több száz évig éltek. Vannak olyan kommentátorok, akik úgy vélik, hogy az Örökkévaló azt mondta: nagyon sokáig él az ember, ezért úgy gondolja, minden belefér abba a hosszú időbe. Ha több száz év helyett mindössze százhúsz év áll a rendelkezésére, jobban meggondolja, hogy mivel tölti a napjait: kicsapongással és gonoszsággal vagy tisztességes dolgokkal. A csökkenés azonban nem hirtelen történt, hanem fokozatosan. Míg az özönvíz előtti időszakban akár kilencszáz évnél tovább is eléltek az emberek (ld. Metuselách, akinek a nevéből a „matuzsálem” kifejezés származik s mint a valaha feljegyzett leghosszabb életű ember 969 évig élt), addig néhány nemzedék alatt 120-ra rövidült az elérhető legmagasabb életkor. Noách 950, fia, Sém hatszáz évet élt, a következő generációk négyszáz, majd kétszáz évet éltek, végül Ávráhám 175 évesen hunyt el, Mózes pedig százhúsz éves korában.
Érdemes megjegyezni, hogy a hagyomány úgy tudja, hogy Mózesen kívül három nagy bölcs: Hilél, Jochánán ben Zákáj és rabbi Akiva is százhúsz évig élt. Felmerülhet a kérdés, hogy mi a helyzet azokkal a feljegyzett esetekkel, amikor egy illető néhány évvel tovább élt, mint százhúsz év. Bölcseink azt mondják, hogy a százhúsz év nem feltétlenül napra pontosan értendő.
A zsidó hagyomány egyébként ismer néhány olyan alakot, akik rendkívül hosszú életet éltek. Közéjük tartozik Szerách bát Áser, akinek 2500 évet felölelő életéről sorozatunkban itt olvashatnak.
Fotó: RDNE Stock project
